Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-254

254. országos ülés június l». 1877. 173 képes. Felteszem, hogy egy egyén erre képes volna; de akkor az egész világot be kellene barangolnia, utaznia s keresnie mindenfelé, itt pedig összehordják eléje az egész világ készítményeit. E kiállítások a létező és keletkezendő kereskedelmi összeköttetések bölcsői. Én tehát a hasznosságra nézve, mely fölött oly könnyen törnek pálczát némelyek, nem vagyok kétségben; de érzem, hogy hátrányban vagyok azokkal szemben, a kik tőlem számbeli kimutatást kérnek, mert száraokban nem vagyok képes kifejezni, hogy mennyi emelkedést vett kivitelünk a kiállítások óta. Annyit azonban tudok, hogy kivitelünk a kiállítások előtt 60 s egy néhány millió volt, most pedig a 300 milliót meghaladja. Hogy ebben mennyiben szerepelnek a kiállítások, azt számokban nem tudom megmondani ; de hogy szerepelnek, az hitem és meggyőződésem. Magam is, mint szerény napszámos a termelés egyik ágában, — mondhatom, hogy termékeimmel soha sem volnék a világpiaczon, ha a kiállítások nem lettek volna. Ennélfogva a kiállításokat hasznosaknak tartván, Magyarországnak a párisi közkiállításról való elmaradását igen károsnak tartanám, és azt hiszem, hogy az ország ezt később igen busásan fogná megfizetni. Á kormány fájdalom, a takarékossági követelményeknek is kénytelen volt eleget tenni. Sajnálom, hogy 150 ezer forintnál többet nem vehetett fel ; azonban helyesen fogta fel a dolgot, érezvén, hogy sokat nem tehetünk, tesz legalább annyit, a mennyit lehet, s azért hoz javaslatba ily szerény összeget, melyet elfogadok, sajnálván , hogy többet rá nem szánhatunk. Hiszen ezen 150 ezer frt t. ház.' nem az egész pénzerő; méltóztassék csak venni, hogy minő összegekbe kerül az egyes kiállításoknak, a kik oda mennek; hiszen ez a 150 ezer frt csak egy kis fractióját képezi a kiállítók összes költségeinek. És azt mondják,, hogy a kormány ne tegyen semmit: hova vezetne ez"? Azon tényben, ha Magyarország részt nem venne a kiállításban, az ország mély elitélése feküdnék, s én ki ezen elitélés alól ki akarom yonm hazámat, megszavazom a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés.) Helfy Ignácz: Nem szóltam volna e tárgyhoz, ha a t. minister ur nem jelentette volna ki azt, hogy hiba, tapintatlanság lenne a törvényjavaslatot nem szavazni meg. Minthogy én is elvagyok határozva ezen hibát, ezen tapintatlanságot elkövetni, kötelességem, ezen szavazatomat röviden indokolni. Én egyetértek előttem szólott Korizmics t. képviselőtársammal az iránt, hogy a kiállítások hasznos voltát kétségbe vonni nem lehet és hogy nem lehet kijelölni számokkal és kimutatni a concret esetekben, mennyiben használt a kiállítás. De ebből nem következik, hogy azok hasznossságát egyátalában kétségbe vonjuk. Vannak a közélet minden terén erkölcsi tényezők, melyeknek hatását nem lehet kijelölni, de mégis mindenki tudja, hogy léteznek. Az természetes, hogy midőn a különböző országok egymás termékeit egy bizonyos központon egymással megismertetik: ennek első következménye az, hogy a forgalom nagyobb lendületet vesz, hogy az egyik ország tudja, melyik iparágban haladott, melyikben versenyképes a másik. Ha ez volna az irányadó szempont, a magam részéről hozzájárulnék ; ámbár átalánosságban meg kell jegyeznem, hogy a kiállításoknak egymásután való gyors következése nagyon kezdi csökkenteni azok fontosságát s a csaknem évről-évre egymásután következő kiállítások, majdnem a szédelgés színezetét öltik. Nem tagadhatom azt sem, hogy reánk nézve specialiter terhes az ily kiállítás; mert míg más országok egyszersmind részesülnek azon előnyökben, melyekben a kiállító ország részesül, vagyis a világ minden részéről sok pénzt visznek be: mi oly helyzetben vagyunk, hogy mindig hozzájárulunk a bécsiek költségéhez, hogy kiállítás legyen ; de a mikor monarchiánkban van kiállítás, az Bécsben van és mi a haszonból nem kapunk semmit, hanem mi a magunk pénzét is Bécsbe visszük; így történt ez az utóbbi bécsi kiállítás alkalmával, midőn constatálva lett, hogy a kiállítást legnagyobb számban magyarok látogatták. Nem ezek a körülmények azok, melyek döntőleg hatnak; döntőleg hatnak épen azon okok, melyeket a minister ur érintett, t. i. a politikai indokok. A minister ur azt mondotta, hogy a franczia nemzet becsületkérdést csinált belőle, hogy a franczia nemzet a világ valamennyi államához fordult ós becsület kérdést lát abban, hogy minden állam résztvegyen e kiállításban. És csakugyan minden állam részt is vesz; épen csak egy nemzet, a német nemzet nem vesz rész. Tehát a kormányköröket vezető gondolat okvetlenül az, hogyha Magyarország nem vesz részt a kiállításban : az mintegy politikai tüntetésnek fog látszani. Én nem szavazom meg az előirányzott öszszeget, mert szükségét látom annak, hogy politikai tüntetés legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt mondom, hogy én őszinte rokonszenvvel viseltem a franczia nemzet iránt, sohasem fognék megtagadni olyasmit, miben a franczia nemzet angazsirozva látja becsületét. De szemben állunk itt nem a franczia nemzettel, hanem a franczia nemzet élén álló kormánynyal, mert a nemzetközi érintkezések csak a kormánynyal történhetnek. S ón azt mondom, hogy oly kormány, melynek