Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-254
•*. 254. országos ülés jmúus 19. 1877, 171 A kiállításban való részvételből bennünket érő hasznot vagy kárt számokban kifejezni nem lehet. Tisztelem én a számokat és tudom, hogy financiális dolgokban döntenek; de az emberiség legmagasabb érdekeinek nem lehet számokban ki' fejezést adni. Méltóztassék csak a költségvetést elemezni és tapasztalni fogják, hogy tételeinek fele oly kiadásokra vonatkozik, a melyek hasznát számokban nem lehet kifejezni. Ha mindent számban akarunk kifejezői, akkor ne tartsunk iskolát például a művészet érdekében, mert annak hasznát számokban kifejezni nem lehet. {Tetszés) De nem tekintve ezt, a kiállításoknak gazdasági tekintetben is meg van a magok haszna. Hogy Magyarország oly nagy productiv erővel bir: csak azóta tudja a világ, mióta megjelent a nagy kiállitásokon és ha a jövő évben rendezendő kiállításon is tisztességesen meg fogunk jelenni, némely ezikkeink számára bizonyára vásárt fogunk szerezni. Az iparnak is lesz belőle haszna; sőt azon erőmegfeszités, melylyel egyes iparosaink már most dolgoznak a kiállítás számára, nem jelentékeny baladást jelez. Ha constatáltatni fog, hogy egyes iparosaink jó czikkeket megfelelő áron képesek produeálni, ez biztosit majd nekik vásárt itthon és a külföldön, — itt természetesen nem Franeziaországot értem, ahol iparunk számára nem keresek vásárt. Hamis felfogás az, a mely a kiállításokat játéknak tekinti. Bátorkodom a t. képviselő urakat egy kezemnél levő kis iratra figyelmeztetni, melyre nézve azon leszek, hogy magyarra lefordittassék. Ez a svájezi biztosnak promemoriája a philadelphiai kiállításról. Rendkívül gyakorlati fölfogása kis irat ez. A kereskedelmi szerződések, a tarifák dolgában sehol sem lehet annyit tanulni, mint a kiállitásokon, csak akarni kell tanulni; de vannak emberek, a kik például valamely museumba bemenve, akár hova néznek, mindenre azt mondják: ez mind haszontalanság, ebből nem tanulunk semmit. Nyílt, szemmel kell a dolgokat nézni, gondolkozni keli, s tudni kell, miként kell tanulni: s akkor a kiállításoknak lesz hasznok. Nagyon jól tudom, hogy az egészséges állam szerkezetnek alapját a jó íinanciák teszik. De a kiadás, a melyet most kérünk és melynek meg lesz a maga haszna és eredménye, ámbár azt, a mint fenébb mondám, számokban" kifejezni nem lehet: nem fogja megrontani a magyar állam financiális állapotát. Különben épen e kért összeg csekély volta jelzi, hogy elvagyunk határozva a legnagyobb takarékosság követelésére, s ez okból oly embereket fogunk oda küldeni, kik takarékosan tudnak pénzdolgokban eljárni, s jelzi azt, hogy mi nem akarunk figyelmet ébreszteni a kiküldendő czikkek tömeges mennyisége, hanem minőségük által. En legalább ezt óhajtom és azon fogok lenni, hogy ezen kiállítás practicus legyen, azaz ne jelenjünk meg ott mindenféle furcsaságokkal, specialitásokkal , hanem olyan ezikkekkel, melyek becsületünkre váljanak. (Helyeslés.) Az előadottaknál fogva arra kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezése szerint megszavazni. (Megszavazzuk.) Tomcsányi László: T. ház. A törvényjavaslat mellett imént felszólalt képviselő társam kell, hogy minden irigységemet felköltse azon kijelentésével, hogy kellemes helyzetben érzi magát. En ezt nem jelenthetem ki, daczára annak, hogy mindketten e kiállításért nem lelkesülünk, legalább is kényelmetlen helyzetben érzem magamat, mert egy kényszerhelyzet előtt találom magamat; noha bevallom, hogy ha én is hajlandó lennék a kért költségeket megszavazni, erre egyedül azon tisztelet indítana, melylyel a kormány által kinevezett bizottsági tagok iránt viseltetem. Ezenkívül azt is megvallom, hogy a minister ur .előterjesztésivel nem szívesen helyezem magamat ellentétbe, kérnem kell tehát az ipar- és kereskedelmi minister urat, hogy azt, a mit a különvélemény némi indokolására nézve mondandó vagyok, valamiképen a vallásügyi minister ne tudja meg. T. házi ránk nézve minden kiállítás szükséségességét két szempontból tartom figyelembe veendőnek: a magán ipar és a nagymérvű állami ipar üzem szempontjából. Hogy megbírálhassam azt: vajon a jövőre nézve érdemes lesz e költségeket ily czimen megszavaznunk, mindenek előtt reflexiókat kell tennünk az múltra nézve. Hogy mily eredményei voltak különösen a 1873-iki bécsi kiállításnak, pedig az tagadhatlanul legközelebbi piacz levén hozzánk, legnagyobb érdekkel bírhat. — Erre nézve tájékozva nem vagyunk, mert a hivatalos jelentést, melynek kiadására a kormány kötelezve volt, még eddig sem kaptuk meg, és így mindenkire nézve, csak közvetlen tapasztalatai lehetnek e tekintetben mérvadók. A mi (illeti azt, hogy mily nagy mérvű,— mert a különvélemény t. előadója is jelezte, tagadhatlanul nagy mérvű — volt azon kiállítási ág, melyet az állam maga szolgáltatott, erre nézve nincsenek oly adataink, melyek bazditólag hathatnának ránk. Egy alkalommal a pénzügyiminister ur szíves előzékenysége következtében volt alkalmam tanulmányozni mindazon hivatalos adatokat és iratokat, melyek Magyarország erdőüzemére vonatkoznak, értem az állami erdőket. Évről évre követtem azok hanyatlásának okait. Az 1872-iki iratokat olvasva, természetesen utólag némi sajnálattal láttam azon vérmes reményeket, melyeket a hivatalos körök a kiállításba helyeztek. Midőn az 1874-iki iratokat átolvastam, meggyőződtem azok22*
