Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-239
8 239. országos ülés májas 5. IBII. befogására, és nem is tett semminemű ajánlatot arra nézve, hogy azon intézet ott meghagyassák: ellenben Félegyháza igen nagy anyagi áldozatot hozott, a mely igen természetes, a mi financiális viszonyaink között nagy figyelmet érdemel és már ezért is áthelyezendő volt a tanítóképezde Csongrádból Fólegyházára. Egyébiránt előfordult ezen kérdés annak idejében magában a pénzügyi bizottságban is, és meg lett ajánlva az áthelyezésre szükséges költség és a t. ház a budget tárgyalás alkalmával ezt el is fogadta, sőt a t. ház felszólalása, miután a felegyházi tanítóképezde költsége helyben lett hagyva, eljárásomat helyeselte. Ezen interpellatiónak egyébiránt semmi tárgya nincs ós csupán azért hoztam szóba, hogy az interpellatiók jegyzékéből kivezettessék, nehogy minden hó elején felolvastassák azon interpellatíó, melyre a minister választ még nem adott. Ezen nyilatkozatomat kérem tudomásul venni, és -ezen interpellatiót ama jegyzékből kitörülni. Csatár Zsigmond: Megvallom, hogy azon állásnál fogva, melyet küldőim nevében elfoglalok, én más választ vártam a t. minister úrtól. Vártam, hogy pontonkint az elsőtől az utolsóig megadja nekem a kellő feleletet. Mert én azt gondolom, hogy valamint nekem jogom van a kérdéseket feltenni: ép ugy jogom van kérni a minister úrtól, hogy azon kérdésekre egyenkint válaszoljon. Ennem tehetek róla, ez a dolog nem olyan kisszerű, mint a milyennek egyelőre látszik. Városomra nézve először végtelenül káros, másodszor megalázó; megalázó azért, mert ki vau mondva felette, hogy elmaradt a kor szellemétől, s nem méltó arra, hogy ilyen intézetnek kebelében helyt adjon. Én t. ház egyenkint fogom megvilágítani feltett kérdéseimet. (Mozgás.) Kérdeztem, t. ház először, mi adott okot a minister urnák arra, hogy Csongrádból a tanintézetet Félegyházára áttegye. Ezt azért kérdeztem, mert tudni akartam azon okokat, melyek azon követelmény mellett harczoltak, melyek ezen egyoldalú intézkedést városom ignoráltatása mellett létrehozták. A felelettel a t. minister ur adós maradt, azon egyszerű oknál fogva: mert bizonyos ministeri hivatalnok kiküldetvén Félegyházára, ott bandériummal fogadtatott, megvendégeltetett és ezután az én városom felett kimondatott a pereat. (Elénk derültség.) Kérdeztem másodszor, mielőtt ezen áttételt eszközölte volna a t. minister ur, mi az oka annak, hogy az ez irányban részemről beadott kérvényre máig választ nem nyertem? Hát oda játottunk Magyarországon, ez alkotmányos parlamentalis országban, • hogy a folyamodók egy év elforgása alatt még feleletet sem kapnak? Mielőtt felelet adatnék, ezt megelőzőleg az intézet csupa irigység szülte liezitatióból egy más városba helyeztetik át? Én azt hiszem, hogy ezen eljárás nem hordja magán az alkotmányosság teljes mértékét és nem állítja helyre azon állapotot, melyben élünk, és melyről azt mondják, hogy a tiszta tárgyilagos igazság mindenfelé kiszolgáltatik. Kérdeztem harmadszor, ha vajon mielőtt Csongrádból, — mely város évenkint a nevelésügyi budgetet 14—15 ezer írtban szokta megállapítani, e tanintézet átvitelét a közoktatásügyi minister ártárgyalásba venné: vajon megkérdezte-e a várost, hogy atyámfiai, akartok-e bizonyos segélylyel járulni ez intézet fenntartásához, vagy nem ? Ezt nem tette a minister úr, nekem e tekintetben a válaszszal adós maradt, ón mondom tehát el, hogy Csongrád városa múzsája kiköltözött emeletes szép nagy iskolájából, átengedte ingyen az államnak, adott nagyszerű, a lehető legjobb talajon 5 holdas kertet, melyre ez állam épített egy 13,000 frtos épületet, a fák a legszebben diszlettek, a kertészet virult, szóval az a város mindent elkövetett, hogy magának ezt, az ugy szólván a maga emlőin felnevelt intézetet megtarthassa — és mit kellett tapasztalni t. ház ? Azt, hogy akkor, midőn Csongrád városa iránt, mint a ravatalon fekvő ember iránt mindenki szánalommal viseltetett, midőn Csongrád város közönsége odavolt a romok alá temetve, irtóztató bátorsággal levétetett róla a szemfedél (Nagy derültség); egy intézettől, a tanitóképezdétől megfosztatott a nélkül, hogy a minister ur csak azt is mondta volna: te város hozzád utolsó szavam ez és ez. Nem tette, sőt a mint a város tőlem értesítést nyert ós megírtam nekik: barátim ébredjetek, mert a farkasok körültetek ólálkodnak (Derültség), megfosztanak a tanképezdétől, csak azért tartják titokban, nehogy nyilvánosságra hozassék s az országgyűlésen interpellatíó tárgya legyen, még mielőtt véglegesen elvégeznék a dolgot. Eögtön irtam nekik, intézkedtek is, felterjesztést tettek a t. ministerhez; — és azt méltóztatnak hinni, hogy azon várost, mely mondom emlőin nevelte fel izmossá ezen intézetet: érdemesnek tartotta arra, hogy legalább a tanfelügyelő utján tudassa vele az okát a miért leszakittatott édes anyja emlőiről ezen intézet ? Még arra sem tartották érdemesnek; hanem a következő leiratot küldötte az intézet igazgatója: Csongrád város polgármesterének. Van szerencsém tudomására hozni, hogy september végével az ottani tanintézet Félegyházára fog áttétetni. Még csak azt sem mondották: Isten áldjon meg szegény város, hiszen hat évig ápoltad ez intézetet sőt neked köszönjük az életét, tehát Isten veled. Nem, elismerést e város nem érdemelt. S ezen szegény város azon okból, mert a tanképezde kiszorította a növendékeket saját iskolájából, kénytelen volt egy külön iskolát építtetni. azon reményben, hogy a képezde ott marad. Ezen
