Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-253
253. országos ölés június 18. 1877. 155 20 községet admiaistrálhat egy körjegyző: akkor én helyesen osztozom a ministerelnök ur nézetében, a tekintetben, hogy abban a 20 községben bizonyára nem lesz annyi ügy, mint egy oly községben, mely 8—10,000 lakost számlál és a hol egy jegyző van. Ha a t. képviselő ur végig vezette volna a consequentiát: akkor egyik pontban alig utalt volna arra, hogy az illető községek anyagi ós szellemi helyzetét állította fel normativum gyanánt, hogy bizonyos gyámsági jogokat gyakoroljanak. A t. képviselő ur a közgyámot is difficultálta a tekintetben, hogy itt nem lehet kivenni, hogy a közgyám kap-e fizetést. Erre nézve a ministerelnök ur megadta a választ és azt gondolom, hogy az, vajon a közgyám kap-e fizetést ? inkább való a községi törvénybe, mint ebbe s az világosan megmondja, hogy ki huz rendes fizetést, a többiekre nézve pedig fentartja azt, hogy szabályrendelettel állapittassék meg: kapnak-e fizetést vagy sem. Erre nézve tehát a t. képviselő ur érvelése önként elesik. Igen nagy súlyt fektet a t. képviselő ur arra is: vajon mi történik a vagyontalan árvákkal s kimondandónak véli, miszerint azokat a község legyen köteles eltartani. E tekintetben a községi törvényben az áll, hogy első sorban a községek kötelesek saját szegényeikről gondoskodni, másik sorban gondoskodik róluk a törvényhatóság ; és ha anyagi tekintetben ez is képtelen volna erre : akkor a kormányhoz fordulhatnak* segélyért. Itt tehát nem szükséges ujabban kimondani, amit maga a községi törvény nemcsak a vagyontalan árvákra, hanem kimondott egyátalában midazokra, kik a község illetékessége alá tartoznak, és kikre azt lehet mondani, hogy vagyontalanok. Itt tehát ugy látom, t. ház, hogy azon észrevételek, melyeket a t. képviselő ur ezen fejezetre vonatkozólag .előadott, jobbadán, — hogy ismételjem — abból származnak, hogy ő perhorrescálja az elvet, hogy a község ily esetekben bizonyos gyámhatósági jogokat gyakoroljon. Ha ismerné a t. képviselő ur — mint hiszem az ország bizonyos részében ismeri, — a gyámsági ügyeket, — ós engedje meg, hogy én is a magam csekély, de meglehetősen tüzetes tapasztalásomra hivatkozzam e tekintetben, be kellene ismernie, hogy igen sok hagyaték van olyan, ahol legnagyobb részben egy rozzant viskó, sokszor egy lábas jószág, csekély ingatlanság van, hol nagyon meg kell köszönnie a gyámhatóságnak, ha találkozik oly jólelkű egyén, ki az árva nevelését és tartását magára vállalja. Ily esetekben nem lehet azt kívánni, hogy ezen ügyek mindazon forumokon végig fussanak , melyek a nagyobb hagyatékra nézve indokolva vannak; mert nem forog fenn szüksége annak, hogy a számadások tüzetesen revkliáltassanak; hanem egyedül, hogy ugy mondjam/ a nyomorult hátrahagyott árvák sorsát tartja szem előtt azon elöljáróság, melynek felügyeletére bízva vannak. Ha a t. képviselő ur ezt megfontolta volna, akkor nehezen állította volna azt, a mit mondott. Azzal zárom be rövid felszólalásomat, hogy a t. képviselő ur helyeselni méltóztatott ugyan a javaslat elvét, de azt állította, hogy ez túllő,?® czólon és nem marad meg azon korlátok közt. melyek közt üdvöset lehet elérni. De miután tul megy azon korlátokon, fél a t. képviselő ur, hogy nem fognak azon eredmények eléretni, melyeket a javaslat szerzője e javaslathoz köt. Én ellenkezőleg a t. képviselő úrral, azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a t. képviselő ur is, bocsáson meg, de tul ment azon, amit felszólalásának alapelvéül felállított. Most ha a t. képviselő ur elvi kijelentéseit, amit a módosítás szerint öt pontban foglaltatnak, az utolsó eonsequentiáig keresztül viszi: akkor azon kis községek számára és azon vagyontalan, teljesen vagyontalan, vagy épen csak annyi vagyonnal biró árvák számára, a kiknek vagyonának jövedelme nem több, mint annyi, hogy az -eltartásukra vagy neveltetésükre okvetlenül felmegy, — ugyanazon hatóságot kellene felállítani, mely a vagyonos árvák részére szükséges lesz ; már pedig miután én ezt nem akarom, hanem igenis a gyakorlati életből merítve, helyeslem ezen fejezet alapelveit, azon tételeket, melyek itt foglaltatnak a főváros elöljáróságára vonatkoznak, helyeslem különösen azt, hogy egyes községek, a gyámhatóság által reájok átruházott hatalomnál fogva ezen kisebb hagyatéki ügyeket kezelhessék, melyeket egyáltalában ezen §. reájok ruház : kérem az igen t. házat, ne méltóztassék a képviselő ur módosítása értelmében ezen §-t a közigatási bizottsághoz vissza utasítani, hanem méltóztassék e §§-at egyenkint tárgyalás alá venni és a szerint, a mint a részletes vitába beillő részletes módosítások tétetnek: azok fölött egyenkint határozni. {Helyeslés?) Baross Gábor: T. ház! Megvallom elejétől fogva tartózkodó akartam lenni ezen törvényjavaslat tárgyalásával szemben. Nem azért említem fel ezt, mintha ezen körülménynek súlyt kívánnék tulajdonítani, hanem azért, hogy ezzel jelezzem, hogy az én nézeteim a törvényjavaslatban foglalt elvektől lényegesen eltérnek. A midőn ezt nyíltan ezúttal is bevallom és tényleg bevallottam akkor, amidőn ezen törvényjavaslatot nem szavaztam meg, egyszersmind bátor vagyok most röviden ezen törvényjavaslat második részének I. fejezetéhez néhány megjegyzést tenni, annyival is inkábbmert az előbb felszólalt t. képviselőtársam ellenI tétes elveket állított fel és maga az igen t. mi, 20*
