Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-253

154 253. országos ülés június 16. 1877. kellő műveltséggel biró elöljáróságok teendőiről és kötelezettségeiről van szó: azt gondolom, hogy a mit lehet enumerálni, azt euumerálni még sem helytelen, hogy azoknak az elöljáróságoknak ne kelljen teendőiket az egész törvényből keresni, de legalább a mindennapiakat, a leggvakoriabbakat az illető §§-okban megtalálván, ezek rendelkezését magukra nézve utasitáskópen elfogadhassák. Hasonlólag az illető szakasznál megvitatható lesz, hogy helyes-e a fővárosban a kerületi elöljáróságokra bízni az ily teendőket, s ha itt módositvány fog tétetni; erre nézve is elfogom mondani a magam nézetét. Egyelőre csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a főváros szabályozásáról szóló törvény épen azért létesítette ezeket az az elöljáróságodat, inert ugy az. egész fővárosi közönségre, mint az illető felekre nézve nem tartatott helyesnek, hogy minden aprólékosabb, kisebb ügyet is a centrumban kelljen elvégezni. Én megengedem, hogy t. barátomnak vagy nekem a főváros némely része nincs messzebb egy fél óránál; de azon embernek, a kinek gyalog kell bejönnie akár Kőbányáról, akár .Ó-Budáról a pesti városházába : az a fél óra igen furcsa hosszúságra fogna megnyúlni. (Helyeslés.) Mondom az illető §-oknál majd meg fogjuk mindezeket vitathatni. Most, midőn ismételten kérném a t. házat, hogy a visszautasitási indítványt elfogadni ne méltóztassanak: előre teljes készséggel elismerek a t. képviselő ur előadása folytán egyet, és ez az egy az, hogy kívánatos a 171. §-nak helyesebb fogalmazása nem ugyan a benne foglalt rendelkezés lényegére nézve, hanem azért, hogy kevesebb félremagyarázásra adjon alkalmat ós a practicus viszonyokhoz inkább alkalmaztassák és erre nézve magam is — ha talán más nem tenné, — kész vagyok egy módositványt benyújtani. Gulner Gyula: T. ház! Én azt gondolom, hogy nem annyira magához ezen módositványhoz, a melyet Márkus István t. képviselő ur benyújtott, mint inkább az abban kifejezett elvekhez leltet most szólni: inert ha jól fogtam fel a t. képviselő ur intentióját és különösen azt, hogy mi vezette őt akkor, mikor ezen §-ot kapcsolatosan kívánta tárgyaltatni és mintegy átalános viliit indítani meg a második rész első fejezete felett: ő nem annyira az egyes §-okat, mint az ezen egész fejezetben lerakott elveket kívánta vitatás alá vétetni. Meg fogja tehát bocsájtani a t. képviselő ur, ha ezúttal minden észrevételére, a melyet saját álláspontjának igazolására előadott, ezen alkalommal nem reflectálok. Nekem ugy látszik, hogy a t. képviselő urnák a vita alatt levő §. ellen elvileg azon ellenvetése van, hogy egy bizonyos diseretiouarius jogot ruház a gyámhatóságokra, a melyet adott esetben, concrét esetekben a gyámhatóság az illető községi elöljáróságokra ruházhat a szerint, a mint ezt a fenforgó esetek indokolják. A t. képviselő ur a fejezet 169. és 170. §-ára nem is tett kifogást; hanem támadását csak a 171 -ik §-nál kezdte, holott mindjárt az első sorban megtalálhatta volna, hogy permissive van a gyámhatóságokra bizva, hogy mindezeket a jogokat a községekre ruházzák. Méltóztassék csak megolvasni a 171. §. első sorát; ott az van, hogy a községi elöljáróság a gyámhatóság megbízása folytán teheti ezt, meg ezt. A t. képviselő ur hivatkozott a gyakorlati életre; bátor vagyok ón is'a gyakorlati életre hivatkozni ós én nem félek attól, hogy valaki képes legyen engem megezáfolni, ha azt állítom, hogy különösen az apróbb hagyatékok kezelésének annyi százféle módja van, a melyekhez csak a körülményekkel közvetlen ismerősök szólhatnak, hogy ott átalános nagyszabású elvekből kiindulva, azoknak minden consequentiáját minden egyes esetben keresztül vinoi a legnagyobb tévedés, és a kiskorú érdekeire a lehető legkárosabb eljárás lenne. (Helyeslés.) Helyes ennélfogva ezen szakasz azon intézkedése, a mely, mint már említettem, diseretiouarius jogot ad a gyámhatóságoknak, hogy a szerint, a mint valamely concret hagyatéki eset fölmerül s azon korlátok között, melyeket e javaslat bizonyos tekintetben a vavagyon átlagára nézve megállapít, az egyes községekre ruház. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy nem érti: milyen lehet az a gyámhatósági felhatalmazás, hogy milyen tág körű az, hogy vajon illoti-e a községet de jure vagy pedig átruházás folytán '? Az erről szóló szakasz magyarul van irva. Azt mondja: „a gyámhatóság megbízása folytán", vagy ha e kifejezés a t. képviselő urnák nem talál tetszésére: akkor méltóztassék módositványt beadni, s én elismerem, hogy lehet ezt világosabban is kifejezni; de arra nézve nem lehet tévedés, hogy ezen szakasz nem akarja a községekre minden esetben e jogot ugy ruházni, hogy ők magok vindicálhassák azt magoknak, a mit esetleg a gyámhatóság rajok ruházhat, hanem maga az eszme, hogy a gyámhatóság átruházása szükséges arra nézve, hogy a község ezen jogot gyakorolja: világosan fólreérthetlenül van kifejezve. A mit a t. képviselő ur az elöljáróságra vonatkozólag méltóztatott mondani, arra a ininisterelnök ur már megadta a választ. Én sem tudom, hogy van-e olyan körjegyzőség, a melyhez 20 község tartozik : de azt hiszem t. ház, hogy ha lehetnek ilyenek, — én nem mondom, hogy nincsenek, mert nem vagyok ezen viszonyokkal annyira ismerős, mint a t. képviselő ur, — de ha feltudnám azt tenni, hogy