Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-239

289. országos ülés május 5. 1ST7. 7 sághoz, mert odatartozom, miután Ferenczvárosban lakom. Onnan is elküldtek. Midőn a kapitányságtól kiléptem, egy becsületes zsidó ismerősömmel találkoztam, a ki hozzám ily kérdést intézett, hogy miért oly mérges az ur? Elmondtam szerencsétlenségemet, hogy mily kellemetlen az rám nézve, hogy hordómat nem hozhatom be, hogy nem akadhatok hatóságra, emberre, a ki fölvette volna a pénzt, a soroksári útnál levő financz pedig azt mondta, hogy ha maga volna a kereskedelmi minister ur tulajdonossá e bornak: még akkor is ott maradna a hordója. A szegény becsületes zsidó ember nekem erre azt a tanácsot adta, hogy uram ezen könynyen segítünk. Van ám nekem egy czimentérozott edényem, fejtse be ebbe borát a régi hordóból, és szépen behozhatja azt. Ugy is cselekedtem. Kimentem, magam lopóztam ki a bort, kaptam is olyan catharust, hogy majd elvitt, s áldozatul esett egészségem. A hordó megszerzése, kiszállítása és behozatala nekem 4 frt 70 krómba került, hátra volt még azonkívül a hordó ára és az, hogy régi hordóm most is oda van. (Derültség.) T. ház! Ez nagyon figyelembe veendő komoly dolog, mert ha bárki e világon a maga használatára szállíttat bort, akár meszelyes üvegben, akár nagyobb hordókban, a financzok megzaklatják és habár maga jelenti is be, hogy addig mig igazolja állapotát, kész letenni négy annyi értéket, mint a mennyi a bírság, még sem engedik elvinnie. De m.dőn ugy nyilatkozik a financz, hogy ha maga a minister volna is, akkor is ugy bánnék el velle: jól esik tehát nekem hallanom, hogy a financz ur roszul értelmezte a minister ur rendeletét. Mert ime a minister ur azt mondja, hogy ezen rendeletnek természetes értelmét és érvényét csak is azon hordókra kívánja kiterjeszteni, a melyek a világpiaczra forgalomba szándékoltatnak bocsáttatni. Ez józan észből folyó okoskodás, ez logika. Hanem abban egyátalában nem látok logikát, hogy az, ki a maga szükségletére visz bort, ha nincs czimentirozott edénye: azt ne hozhassa be a városba. Midőn a minister ur első kérdésemre adott válászára megtettem észrevételemet, tekintettel a minister urnák kijelentett azon ígéretére, hogy drákói szigorú rendeletét azon értelemben fogja átidomítani, a mint kijelentette, azt köszönettel tudomássul veszem. A mi második kérdésemre adott becses válaszát illeti, a midőn azt mondja a t. minister ur hogy nagy tévedésben voltam akkor, a midőn azt állítottam, hogy Csongrád megye területén mértékhitelesítő hivatal nem létezik: én tudtam akkor is és tudom most is, hogy Szeged és Hódmező-Vásárhely városa Csongrád megyébe van bekebelezve, és a mint akkor tudtam ugy tudom ma is, hogy ez a két város két külön törvényhatóság. Én nem beszéltem Szeged és H. Mező-Vásárhely törvényhatóságainak érdekében, én beszéltem Csongrád megye törvényhatósága területén levő azon abnormis állapotról — mely ott a mértékhitelesítő hivatalok beszüntetése által a lakosokat kivételes állapotba helyezte és akkor, midőn igy cselekedtem: azt hiszem, hogy teljesen helyre van állítva okoskodásom, hogy Csongrád megyébe magának a törvényhatóságnak jogi területén ilyen mértékhitelesítő hivatal nem létezik. Méltóztassék figyelembe venni a távolságot Csongrád, Szentes, Vásárhely és Szeged között. A ki azt ismeri, azt fogja mondani, hogy beszédnek szép dolog az, hogy a szentesi ember menjen Szegedre edényét hitelesíteni; de a gyakorlatban van idő, mikor az kivihetetlen, mikor a két és fél órányi távolságra eső Félegyházról Csongádra 24 óra alatt is alig lehet bemenni. Elég szomorú, hogy ezen gazdag városokok között hiányzik a jó közlekedési ut, pedig Csongrád vagy Szentes városa fizet annyi adót, mint akár melyik felső megye. Ez nem tartozik most ide, csak azért emiittetem fel, hogy indokolva légyen állitásom. Itt van nálam Csongrád város közgyűlésének jegyokönyvi kivonata, a mely azt igazolja, hogy a megye a ministerim akaratából szüntette be ott a mértékhitelesítő hivatalt, mert azon hivatal által beszedett dijak nem ütötték meg azon összeget, a mely az ottan alkalmazott biztos fizetésének fedezésére szükséges lett volna. Most hol találjam az igazságot, a város állitásában-e vagy a t. minister ur szavaiban"? Én a tényekről beszéltem, nem a magam jószántából, hanem felhívásra kötetelességből cselekedtem. Ezek után kijelentem, hogy a t. minister ur válaszát tudomásul veszem az esetben: ha a t. minister ur megígérni méltóztatik, hogy Csongrád, vagy Szentesen okvetlenül fog mértékhitelesítő hivatalt felállítani. Elnök: Méltóztatik a t. ház Trefort minister urnák Csatár Zsigmond képviselő ur interpellátiójára adott választ tudomásul venni? (Tudomásul vezzük!) Ugy hiszem a t. ház tudomásul venni méltóztatik. Trefort Ágost vallás és közoktatási minister: T. ház! Még egy interpellatióra kívánok szólni, melyet szintén Csatár Zsigmond képviselő ur intézett hozzám t. i. a tanitó-képezdónek, Csongrádról Fólegyházára áthelyezése iránt. Régen történt az interpeílátió, de nem válaszoltam rá, mert akkor is, mikor az hozzám intézve lett: már elkésve volt. A tanitó-képezde Csongrád városából Félegyházára azon oknál fogva helyeztetett át, mert Csongrád városa nem alkalmas egy ilyen intézet