Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-253

253. országos ülés jimius 18. 1877. 149 lehetnek; én tehát óhajtanám, hogy a törvény parancsolólag mondja ki, hogy drágaságok, értékpapírok sat. valamely gyámpénztárba leteendők ; utóbb, ha intézkedni akarnak azokról, azt megtehetik. Tisza Kálmán mint beliigyininister: Azt gondolom t. ház, hogy az eredeti szöveg jobb. Nem kell ezt kötelezővé tenni, hanem a lehetőséget, a jogot kell hozzá megadni; mert hisz ily esetekben a családtanácsnak van birtokában oly helye, a hol biztosabban vagy legalább ép oly biztosan meglehet azokat őrizni. Sokkal jobb tehát a permissiv forma, mint a kötelező. Szilágyi Dezső: Egy kérdést vagyok bátor tenni a t. belügyminister úrhoz. T. i. ezen §. szerint a családi tanács a kiskorúnak készpénzét is fogja kezelni, még pedig biztosíték nélkül oly esetben, midőn pedig az atya is a kiskorú készpénzeért biztosítékot köteles adni. Én tehát azt hiszem, hogy erre nézve dispositiót kell itt tenni: mert igy ebben a §-ban semmi biztosítékot nem látok. Tisza Kálmán belügyminister: Engedelmet kérek, a családi tanácsot nem tekinthetjük ugy, mint a gyámot. A családi tanács helyettesíti a gyámhatóságot, a fennálló szabályok értelmében pedig a gyámhatóság mint hatóság működvén, nem szorul biztosíték-nyújtásra; ennélfogva a családi tanácsra nézve itt külön intézkedés tételét nem látom szükségesnek. Elnök: Remete Géza képviselő úr módositványa szerint az eredeti szövegben ezen szó helyett „bármely

1- „valamely" szó, „letehetők

11 szó helyett pedig „leteendők" tétetnék. Kérdem a t. házat, méltóztatik a 167-ik §-t a közigazgatási bizottság szövegezése szerint elfogadni ? (Elfogadjuk). A 167. §. a közigazgatási bizottság szövegezése szerint fogadtatott el és igy a módositvány elesik. Gulner Gyula jegyző (olvassa a 168. %-t) Elnök: A 168. §. elfogadtatik. Beőthy Algernon jegyző -(olvassa II-ik rész. A gyámhatóságokról, 1-sö fejezet. A község teendői a gyámügyekben. Olvassa, a 169. §-/.) Márkus István: T. ház! Miután én ezen 1. fejezet 169—175-ik §-hoz kívánok szólani, ki kell kérnem a. t. ház engedélyét arra. hogy ezen szakaszok együttesen tárgyaltassanak, vagy legalább megengedni, hogy azokról együtt szólhassak. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e megengedni, hogy ezen elsó fejezet szakaszai .együtt tárgyaltassanak? (Felkiáltások : Együtt tárgyaltassék!) akkor ,fel fog olvastatni az I -ső fejezet valamenyi §-a. Beöthy Algernon jegyző: (Olvassa a 169—175. %%-okat.) Márkus István: T. ház! Teljesen értem, sőt helyeslem a javaslat szerzőjének azon alapgondolatát, mely a fejezetben kifejezést nyert. Ha igaz az, mit a házban senkisem tagad, hogy a mostani eljárásnak egyik legnagyobb baja épen abban áll, hogy a kisebb hagyatékokat az eljárás hosszadalmassága és költségessége felemészti; és ha szükséges az, a mit szintén nem tagad senki, és senki ellen e házban argumentumul felhozni nem is lehet, hogy ezen bajnak orvoslására a leghathatósabb eszközökről kell gondoskodnunk : akkor igen közel fekszik, és nagyon természetes a törekvés, hogy e czélt azáltal érjük el, hogy ezen apró ügyek fórumát lehetőleg közel vigyük magukhoz az ügyekhez, vagyis a gyámhatóság mentől nagyobb körét ruházzuk át a községre. Ámde t. ház minden üdvös törekvésnek meg van a veszélye azon tulhajtásban, mely annál közelebb áll a törekvéshez mennél, szebb ós vonzóbb a czél. mely magával ragadja és igen könnyen elfelejteti vele azon gyakorlati akadályokat, melyekbe lába ütköznék. Azt hiszem, hogy ha tekintetbe vesszük azon hatáskört, melyet a javaslat magára a községre és annak egyes közegeire ruház: befogjuk látni. hogy a javaslat talán tnlment azon határokon, melyeket elénk az ország tényleges viszonyai szabnak; talán beleesett egy oly hibába, melyet pedig nem e javaslat szerzőjének szokás szemére vetni, hogy engedett a praxistalan theoria csábjainak és a javaslat egyik legnagyobb előnyét, azt, mely egyszersmind a legnagyobb érvet szolgáltatja a védőnek a javaslat mellett, teljesen ingatag alapra fektette: oly községek tevékenységének alapjára, melyek vágyainkban igen is, de Magyarország területének legnagyobb részén valóságban nem léteznek. Lehet, hogy ezen föltevésemben tévedek. A vita folyamán könnyű lesz aggályaimat, megezáfolni: de félek, hogy majd az élet nem a czáfolatnak, hanem az én aggodalmaimnak ad igazat. Igaz, hogy ezen föltevésein csak nagyon feltételes lehet. Mert, hogy ha nem tekintve ezen fejezet két első §-ának intézkedéseit, melyek a községi jegyzőnek és a közgyámnak teendőit határozzák meg, — áttérek azon hatáskörre, melyet a. törvényjavaslat közvetlenül a községre ruház: l megvallom, hogy a legjobb törekvések, és a | grammatikai, logikai s másféle hermeneutika eszkö| zeinek segélyül hívása mellett sem vagyok képes | meghatározni azt: meddig terjed a javaslat sze! rint a község hatásköre gyámhatósági ügyekben'! \ van-e a községnek mint olyannak de lege et jure hatásköre, vagy egész hatásköre csak a gyámhatóság discretiójáu, tehát átruházáson alapszik? a gyámhatóság ezen átruházásának vannak-e olyan