Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-252

140 252. országos Illés június 16. 1877. nyos mondások, a melyekre hivatkozhatunk. Az egyik ilynemű mondás, és az tökéletesen helyes, hogy mi nem csinálunk sem orosz, sem török, hanem osztrák-magyar érdek politikát. Ez ellen senkinek sincs kifogása és nem is lehet. A kérdés csak az, hogy miképen alkalmaztatik ? Itt ismét érdemül rovom fel Andrássy Gyulának és a kormánynak, hogy megakadályozta annyi éven keresztül azon politika érvényesülését, a mely bennünket a törökök ellen vitt volna az oroszokkal karöltve. Hivatkozom Szumarakoff missiójára és ebből meritem azon bizodalmat, mely bennem Andrássy iránt még ma is fenáll ; mert ha nem megyünk Oroszországgal a törökök ellen, mikor az ajánlat oly világos volt: ezzel bebizonyult, hogy törökellenes politikát nem követünk. Azonban a politika, melyet követtünk, könnyen oda vezethet, hogy a két szék közt a pad alatt maradunk, Az argumentum, a melylyel védelmeztetik azon politika, hogy miért nem megyünk a törökök ellen : az, hogy Törökország életképtelen. Minduntalan azt mondják, hogy nem szabad maguidíat oly államhoz kötni, a mely veszendőben van. Bátorkodom emlékeztetni a t. kormányt arra, hogy volt idő. mikor nekünk volt szűkségünk szövetségesekre, s akkor azt mondotta III. Napóleon : hogy nem szövetkezik Ausztriával, nem szövetkezik egy cadaverrel, Ma III. Napóleon császár hamvai idegen földön porlanak : Ausztria pedig hatalmasabb, mint Francziaország. Nem tanácsos tehát az élőket a halottak közé dobni. Hogy pedig Törökország nem halt meg, sőt életképes: gondolom ezt két évi magaviselete által fényesen tanúsította. (Helyeslések.) Milyen állapotban volt Törökország, mikor a lázadás kitört"? Egy őrült fejedelem ült a trónon, áruló nagyvezér a kormányon és Andrássy szerint Törökország nem birt 20,000 embert a lázadás színhelyére vetni, hogy azt elfojtsa. És ime, Törökország nem segítve senki által, sőt ellenkezőlog egész Európa gáncsai közepette, daczára annak, hogy rövid idővel azelőtt pénzügyileg megbukott: képes volt a lázadó, vazall-államok támadása és külföldi segélyezíetésök ellenében két évig harczot folytatni, nemcsak . harczot vezetni, hanem — győzni. (Felkiáltások balfelÓl: Ugy van.) Bátorkodom emlékeztetni arra, hogy a mi monarchiánk is volt azon szerencsétlen helyzetben, hogy nemzetiségi lázadással és forradalommal kellett megküzdenie és kérdem: ha akkor az orosz, nem a hatalommal, hanem a foradalommal szövetkezik: vajon képes lett volna-e Ausztria a váltságot ugy kiállani, mint Törökország két évig kiáltotta? [Felkiáltások bal/elöl! ügy van! Ugy van!) Azt mondják, hogy Törökország a reformokra képtelen. Megengedem, hogy oly barbár ország, mint a milyennek Törökországot a nyugati czivilisatio szempontjából nevezni szokták, nem tud a reformok terén oly gyorsan haladni, mint más állam, mely a civilisatió minden eszközével rendelkezik. Hiszen tudjuk magunkról, kik 1825 : óta iparkodunk az országot regenerálni, mennyi még a teendőnk. Jó lesz ha több generatio után befejezhetjük munkánkat. Törökország, melyet saját kormánya annyira megrongált, magát rehabilealta. Megadta azt, a mi a nemzeteket jó útra tereli, megadta a szabadságot, az egyenlőséget a nemzetiségeknek ós vallásoknak. Midőn ezt tette, Andrássy az összes diplomatia, sőt kormányunk is kinevették és azt mondták, hogy ez nagy hiba volt: mert épen ez fogja Törökországot szótrobbantani, s az alkotmány nem lesz képes semmire ; mert ott csak játék. És irne csakhamar bebizonyult, hogy nem játék, hanem igen is komoly dolog, és hogy a török parlament nem csak ellenőrzést tud gyakorolni a török kormány ellen, hanem arra igen hatályos pressiót is képes gyakorolni. Minden parlamenti rendszer inig gyökeret ver, sokat hányódik actio és reactió között, és megvagyok győződve, hogy a török nemzet épen ezen váiság által fog megerősödni, mert a válságok szülik a szabadságot. Ha tehát Törökország nem cadaver: akkor vele szövetkezni tán érdemes, föltéve, hogy érdedekeink ugy követelik, föltéve, hogy érdekeink reánk ezen szövetséget kényszeritik; mert hogy nem szövetkezünk háborúra senkivel, ha nem vagyunk rá kénytelenek, az magától értetődik. Más kérdés az: vajon Törökország képes-e nekünk valamennyire segélyt nyújtani? Azt hiszem, hogy az a 300,000 ember, melyet Törökország felszerei, az a stratégiai positió, melyet elfoglal, nem teszi őt megvetendő szövetségessé azon esetben, ha a politikai viszonyok folytán ily szövetség kifejlődik. Ha azonban elfeledjük Törökországot, azt is végig kell gondolni, mi következik akkor? Könnyű azt mondani, hogy Törökországgal nem vállalunk solidaritást; de azt is meg kell fontolni, hogy ezen tartózkodó politikából mily consequentiák folynak ? Tudjuk, hogy Törökország nem elég erős arra, hogy az orosz támadást kiállja. Nagyon tartok tőle, hogy meg fog bukni, ha egy maga áll, mert nincs annyi ereje 15 milliónak mint 80 milliónyi népnek. I)e ha mi elhagyjuk Törökországot, mit teszünk ? El nem veszthetjük sem azon földet, sem azon népet, mely ott van. Nekünk a helyi viszonyokkal számolnunk kell és tudnunk kell, mily politika fejlődhetik ki azon a téren. Ugy hiszem, nem kell nagy divinatio arra , hogy tudjuk, miszerint Oroszország törekvése Konstantinápolyra