Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-252

252. országos ülés június 16. 1877. 137 Irányi Dániel: Azt azonban, hogy ezen tilalmat a most megújult, vagyis Orosz- ós Török­ország között kitört háborúban mikor adta ki, határozottan a t. ministerelnök ur nem méltózta­tott megmondani; pedig igen nagy súlyt kell fek­tetni arra, hogy azon rendelet mikor adatott ki? Az orosz ozár april 24-én üzente meg Tö­rökországnak a háborút; a kérdés tehát az: vajon nem nagyon sokáig késett-e a kormány ezen ren­deletnek kiadásával, illetőleg a törvényhatóságok­nak való megküldésével ? Különben, ha a rendelet Magyarországban is, valamint Austriában ideje korán lett volna kihirdetve : akkor legalább azon feg3 7 verszállitások, melyek Gaiiczián keresztül tör­téntek . . . Tisza Kálmán ministerelnök: Csak a hírlapokban! Irányi Dániel: Ha a t. ministerelnök ur méltóztatott volna mondani, hogy ezen hir alap­talan, akkor nem ismételtem volna. Ezt a t. mi­nisterelnök ur az imént nem mondta, s csak most a ministerelnök ur ezen közbeszólása folytán érte­sülök arról, hogy azon fegyverszállítások, melyek állítólag Galliozián keresztül vették utjokat, nem történtek meg. E szerint nem maradt egyéb mint a torpedók kérdése, melyek állítólag Fiúméból szállíttattak az orosz hadsereg számára. T. ház! Mellőzöm azon kérdés fejtegetését, hogy mennyiben egyezik meg a, torpedók hasz­Raiata a mai kor szellemével, a mely a háborút is emberségesebbé igyekszik tenni, és vajon nem volna-e helyén, nem volna-e illő a torpedók hasz­nálatának a háborúban megtiltása iránt épen ugy alkudozásokat kezdeni, mint a hogy a robbanó golyóknak alkalmazása ellen épen azon hatalmas­ság szólította volt fel az európai udvarokat, a mely most a törököt torpedókkal támadja meg? Mondom, mellőzöm ezen kérdést, mert az nem le­het mai nap vita tárgya, s csak azt mondom, hogy ha a t. ministerelnök ur szorosan fel fog ügyelni ós felügyeltetni arra, hogy rendelete pontosan tel­jesíttessék, teljesíttessék annyiban is, nehogy áiuta­kon a hadviselő felek valamelyikének szállíttassa­nak torpedók : akkor azt hiszem, kötelességét tel­jesítette ; inert azt, hogy fegyvert, vagy bármely hadiszert semleges hatalmasságnak ne lehessen szállítani, én részemről szintén nem kívánom, mi­vel a kereskedést és ipart annyira megszorítani nem akarom. A mi a második kérdést illeti, erre nézve a t. ministerelnök ur egyszerűen arra hivatkozott, a mit tegnapi interpellatiómra méltóztatott mondani. Nem akarva alkalmatlankodni a t. háznak ismét­lésekkel, nem fogom viszont felidézni emlékezetébe azt, mit arra nézve mondottam, hogy ugy a ma­gyar, mint az osztrák kormány, illetőleg a kül­ügyi hivatal nem teljesítette kötelességét a párisi KBPV. H. NAPLÓ 1875-78 11. KÖTET. szerződést illetőleg és nem óvta meg elegendőké­pen Magyarország és a kettős monarchia érdekeit. Nem fogom ismételni, mert a t. képviselőház élénk emlékezetében van mindaz, a mit erről tegnap mondottam. Én, t. ház, nem ösztönzőin a kormányt há­borúra, nem lévén képes egy ily elhatározásnak horderejét megítélni; de igenis szemrehányást te­szek a kormánynak azért, hogy nem igyekezett a kezében levő eszközökkel oda hatni, hogy a há­ború megakadályoztassék, és hogy mintán az ki­ütött : legalább azt nem tette, a mit a nélkül, hogy maga közvetlenül háborúba elegyedjék, tennie, mint nagy hatalmasságnak kötelessége lett volna, vagyis, hogy, mint Anglia nem tiltakozott, a szer­ződéseknek ily jogtalan megsértése ellen és mint szomszéd hatalmasság legalább figyelő hadsereget nem állított fel Erdélyben, (Helyedén a szélső bal­oldalon és haloldalon) a mit, pedig a nélkül, hogy a háborút felidézze, a háborúnak közelsége minden szomszéd államnak kötelességévé tesz. (Helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon.) Nem akarván a t. képviselőház becses idejé­vel ós türelmével visszaélni, (Halljuk!) a mondot­takra szorítom ellenészrevételeimet, (Halljuk !) ki­jelentve, hogy mi az első kérdést illeti, a t. mi­nisterelnök urnák válaszát tudomásul veszem, a másodikra nézve azonban nem veszem tudomásul. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képvi­selőház ! Engedelmet kérek, hogy újból szót eme­lek, de nem fogok hosszasan beszélni. (Halljuk!) Csak egy külömbsógre akarom a képviselő urat figyelmeztetni, a mely beállott volna, ha ezelőtt, felteszem hat hónappal, állítottunk volna föl figyelő hadtestet Erdélyben. Biztosak lettünk volna akkor is, a mint biztosak vagyunk most, csakhogy azon esetben vagy száz millió forintot költöttünk volna. Elnök: Méltóztatik a 1, h az a t. ministerel­nök ur válaszát tudomásul venni (Felkiálltások! Igen! Nem!) a kik tudomásul veszik méltóztassa­nak felállani. (Megtörteink.) A ház tudomásul veszi. Most Kaas Ivor képviselő ur fogja interpel­latióját beterjeszteni. B. Kaas Ivor: T. ház! Az ország kapui­nál két szomszéd hatalom közt kitört háború köte­lességévé teszi ezen képviselőháznak nemcsak hogy informáltassa magát a kormány politikája felett, ha­nem, hogy egyúttal kifejtse saját akaratát, me­lyet a külföldi politikában érvényesíteni óhajt. Azon kórdóst vetettem fel magamnak : vajon van-e ezen háznak effectiv ereje és garantiája arra nézve, hogy a monarchia külpolitikája ne vezettessék magyarellenes irányban? Az interpellatió joga, melylyel a ház bir, elég fontos, és meggyőződésem szerint hatását nem téveszti el sem a kormányra, mely ezen 18 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom