Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-252
8&2. orsíágos Illés június 16. 187T. 133 delni és azt foganatosítani, s az illető feleket vagyis gyámoltakat a gyámhatóság kielégíteni; az a kérdés, hogy micsoda biztositéka, marad a gyámnak vagy gondnoknak, ki ezen jogorvoslattal élve a gyámhatóság által hozott határozatának az ő kedvére vagy javára való megváltoztatását kieszközli. Míg a gyámhatóság kezeli a vagyont, azon ideig igenis van orvoslat. Miért, mert a gyámhatóság el nem költhetvén, el nem pazarolhatván a vagyont : azt az összeget mindég meg lehet találni, melyben a gyám elmarasztaltatott és igy a teljes regressus meg van. De ha például a gyámnak vagy gondnoknak számadása az utolsó évről szól, azon időről t. i., midőn a gyámolt vagy gondnokolt nagykorúvá lesz és a gyám vagy gondnok akkor marasztaltatnék el a hatóság által: akkor nincsen regressus, mert zárlattal nem élhet a polgári perrendtartás szerint, minthogy itt egy jogosított hatóság itélt, zárlatnak nincsen helye, mert nem kétes a birtoklás, hanem azt jóhiszemű birtoklásnak kell tekinteni, a mely esetben pedig mondóm zárlatnak nincs helye, de biztosítással szinte nem élhet az illető, mert a biztosítandó tőke kétségesnek be nem bizonyítható, sőt az sem igazoltathatik, hogy helytelenül lett felvéve a gyám olt vagy a gondnokolt által az összeg, ós miután a nagykorúvá vált árvának át kell adni a vagyont, és a törvény intézkedései szerint a vagyon semmi czim alatt le nem tartóztatható addig, míg a három hó alatt megindítandó jogorvoslat utján az illető gyám vagy gondnok az őt tévesen terhelt határozatnak megváltoztatását elérte és az ítéletet megkapta: addig a gyámolt elköltheti a vagyont, a nélkül, hogy a gyám a regressus utján magát kártalaníthatná. Én tehát tekintve az előbbeni §. intézkedését, sokkal kedvezőbb állapotba helyezettnek látom itt is a gyámhatóságnak nem engedelmeskedő gyámot: mert azt a rendes bíróság rendes ítélettel sújtja, mely ellen orvoslat van, s igy ő végrehajtás alá nem eshetik ; holott a gyámhatóság határozata miatt elexequálják, és megtörténhetik az az eset, hogy ha ingó vagyona nincs, ingatlan vagyona véglegesen elárvereztetik. Mit használ tehát a gyámnak az a jogorvoslat, hogy három hónap alatt keresetet indíthat: ha többé magát in integrum nem restitnálhatja. Mert ha a vagyon elárvereztetett, azt többé semmi szin alatt visszavenni nem lehet. Én, t. ház, nem vagyok annak a doctrinának barátja, mely szerint a törvényt tiszteletben tartó polgár kedvezőbb állapotba helyeztessék, mint az, ki a törvénynek eleget nem tesz, ós nem kivan refugiummal élni. Ennélfogva e szókat „birtokon kivül" a szakaszból kihagyatni kérem, s erre vonatkozó indítványomat bátor vagyok előterjeszteni, annál is inkább, mert az árva a bekebelezés által tökéletesen biztosítva van s az árverés által semmit sem nyerhet, a törvényt nem tisztelő gyám pedig kedvezőbb helyzetbe jutna, mint a törvényt tiszteletben tartó, nm ilyen immorális utat követni nem kívánok, s azért módositványom elfogadását kérem. Beőthy Algernon jegyző (olvassa Paczolay módositványát): „A szakasz második bekezdésének utolsó előtti sorából e szavak „birtokon kivül" hagyassanak ki." Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Legelsőbben is kénytelennek érzem magamat egy pár szóval reflectálni arra, — miután a t. képviselő ur kétszer is visszatért rá, — hogy azt mondja, hogy immorális a törvény, midőn a nem tisztelővel jobban bánik el, mint azzal, a ki törvényt tiszteli. E tekintetben nagy tévedés van. Mert ha a gyám nem adja be számadását: igenis a már elfogadott szakaszok szerint felhívási kereset utján a számadás beadására köteleztetik, és mig be nem adja, alkalmaztatik ellene az itt megirt eljárás. De én azt gondolom, hogy a t. képviselő ur is azt hiszi, hogy a birói eljárás folytán az a számadást be fogja adni; ha pedig beadta a számadást, és a számadás áttétetvén a gyámhatósághoz, megvizsgáltatott: neki le kell tenni bizonyos összeget, mint ott szó van róla, ugyanazon helyzetbe jön, mint a gyám, ki már előre beadta számadását. Egyébiránt a törvónytisztelós, azt gondolom, nem csak a számadás beadásában áll, hanem abban is, hogy a számadásból kitűnjék, hogy a gyám a gyámolt érdekében, helyesen, becsületesen s lelkiismeretesen járt el. Mihelyt a számadásból annak ellenkezője tűnik ki: akkor a gyám részére azon nagy törvény tiszteletet igénybe venni nem lehet. (Helyeslés.) Egyébiránt a t. képviselő ur azt is mondta, nem volna annyi aggálya ezen szakasz ellen, mert hiszen mig valaki a gyámság alól ki nem szabadul, a pénzt el nem vesztegetheti, s igy ha a bíró máskép ítélne, megkaphatja az ő pénzét. De azt kérdezi a t. képviselő ur, mi következik akkor: mikor az illető nagykorúvá lett s ezen utolsó számadásra vonatkozik az eset. No a t. képviselő ur ezen kérdésére a 132. §. után következő szakaszok megfelelnek. Mert, ha. nagykorúvá létei után jönnek ezen esetek: ott ha a gyámhatóság egyezményt nem tud létrehozni a gyám és volt gyámolt közt, rendes birói útra megy a dolog, tehát azon eset, mely leginkább aggasztotta t. képviselő urat, a 136. §. rendelke-. zésére nem vonatkozik. Mindezeknél fogva kérném részemről az eredeti szöveg megtartását, (Helyeslés.) Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a Paczolay János által, beadott módosítást.) Elnök : Méltóztatik a t. ház a 130. §-t a közigazgatási bizottság szövegezése szerint elfogadni ?
