Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-252

252. országos ülés juuiue 16. 1877. 129 egyik, akár a másik hatáskörre bizzuk is ezen kérdés végleges eldöntését, garantiákat kell alkotni arra nézve, hogy ezen kérdés valóban biztosító formák mellett döntessék el. Es e tekintetben nem osztozom Grulner képviselő társam nézetében, ki azt hiszi, hogy nem képzelhető azon eset, hogy valakitől gyámi számadást kívánjon a gyámhatóság anélkül, hogy azt egyszersmind benyújtani köteles ne volna. Mert ezen eset, megengedem, igen gyakran nem fordul elő, de hogy előfordulhat, az azon egyszerű észrevételből kitűnik, hogy a törvényjavaslat 26. §-a szerint az atya akkor, midőn kiskorú gyermeke vagyonának kezelésére hivatva van: számadásra van kötelezve, és ugyanazon szabályok alá esik, melyek alá esnek az idegen gyámok. Ennélfogva, hogy többet ne mondjak, előfordulhat azon eset, hogy az atya azt vitatja, én nem vagyok számadásra kötelezve, és a gyámhaótság azt mondja: igenis vagy. Ez az egyik eset. , A második eset az, midőn az idegen gyám j vagy gondnok azt hiszi, hogy eleget tett szám- I adási kötelezettségének, ós erre nézve tőle külön- i böző véleményben van a gyámhatóság, és őt kötelezni akarja számadás tételére. Mindkét esetben lehetetlen, hogy jól vezetett jogfolyamatban a gyámnak, illetőleg a kiskorú vagyonát kezelő atyának biztosító formák ne adassanak arra. hogy igazságtalanul uj számadás tótelére nem köteleztetik. Már most én megvallom, hogy e törvényjavaslatban ama biztosító formákat nem látom. Mert ha a közigazgatási utón, azaz a gyámhatóságnál akarja e kérdés végleges eldöntését e javaslat fenntartani: ezt a 124. §-ban világosan ki kellett volna mondania, és megemlíteni azt, hogy ezen kérdésben a gyámhatóság határoz, s ezen határozat ellenében a belügyuiinisternél jogorvoslat van. Ez lett volna biztosító forma. Miután azonban a 124. §-ban ez nem történt, legalább csaknehezen lehet belőle azt következtetni, s én valóban következtetni nem tudom: itt a 125. g-nál előttünk csak a másik ut van nyitva, az, hogy ezen előzetes kérdés niegbirálását és eldöntését hagyjuk ugy, mint eddig volt, a bírói hatóságnál, s hagyjuk azon formák szerint, melyek eddig szokásban voltak. Tökéletesen értem azon ellenvetést, hogy félni lehet attól, hogy ezáltal minden gyámszámadási ügyben két fázis lehet: az első, melyben a számadási kötelezettség felett vitatkoznak, s a második a szoros értelemben vett felhívási per. De bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy először az idővesztesség nem olyan nagy, mint előtüntetik: mert a polgári perrendtartás 294. és 519. §-a szerint ezen egész ügynek igen röviden kell lebonyolítva lenni. Az 519. §. ugyanis azt mondja; „ha a felhívott magát a számadásra kötelesnek nem hiszi, és a kitűzött határidő alatt ily értelemKÉPV". H. HAPLO Lm—78. XI. ÜUitíT. ben nyilatkozik, nyilatkozata elleniratnak vétetik s külön jegyzőkönyvben tárgyaltatván, végzés által döntendő el : köteles-e számadással vagy nem". És méltóztassék azt is hozzá venni, hogy két egybehangzó ilyen végzés ellen további jogorvoslat bíróilag nincs. Már most ez azt mutatja, hogy ezen eljárás rövid. De mit jelent ez ? Azt, hogy ha ugyanezen kérdést épen ily alakban — mert más utón alig is lehetne szabályozni, — körülbelül hasonló, ha nem is ily jogorvoslattal a közigazgatási utón lehet elintézni, ugyanazon időt fogja igénybe venni itt is, mint amott a bíróságnál, tehát azzal rövidebb folyamata a számadásnak itt nem érethetik el: ha mellőzhetlen szükségként eldöntendő előzetes kérdés nem birói utón, hanem gyámhatóság előtt az ott szabályzott jogorvoslattal döntetik el. így tehát a dolog lényegében, idő tekintetében való nyereséget egyik rendszer sem mutathat fel, én megvallom döntő hatással előttem az bir, ha kérdem melyik fórum, melyik hatóság képes ezen kérdés megbirálására? Azon fórum, azon hatóság alkalmasabb-e, mely már is épen a vitás kérdés tekintetében ellenkező nézeten van a gyámmal ? Mert épen azért tűzik ki a tárgyalást ezen kérdésben, mert a gyámot számadás tételre akarja felhívni ós mert a gyám ezen számadási kötelezettség ellen kifogást tesz ? Vajon az alkalmasabb-e, vagy azon hatósági fórum, melynek eddig alkalma sem volt — mert felügyeleti jog e tekintetben nem illeti — ezen kérdésben állást' foglalni. S én azt hiszem t. ház, hogy tekintve már most a vita azon állását, melybe jutottunk a 124. §. elfogadása után, melynek szövegét legalább ez alkalommal nem módosíthatjuk; tekintve az utóbbi szempontot és tekintetbe véve, hogy azon kérdésben egy tárgyalást vagy itt vagy a közigazgatási hatóságnál, de mindenesetre meg kell engedni, s idő nyereség tekintetében egyik ut sem előnyösebb, azon alázatos nézetben vagyok, hogy legozélszerübb jelenlegi polgári perrendtartásunk szabályait e tekintetben érintetlenül hagyni. Ezt pedig elérhetjük két módon ; akár azon módon, ha a 125 §-t egyszerűen kihagyjuk; akár pedig azon módon, ha t. tagtársunk Teleszky képviselő ur indítványát elfogadjuk. Mindegyik mód oda vezet, ha jelenlegi szabályok érvényben maradnak s én a kérdés jelen stádiumában ezt tartanám a leghelyesebb elintézési módnak. Tisza Kálmán ministerelnök és belügyilúnister: T. ház! A jelen szakaszra nézve beadott módosítások közt — ezt kívánom legelőször megjegyezni — van kettő, amely a kérdés érdemére nézve nem tér ol az eredeti szerkezettől. Az egyik Hosztinszky t. képviselő uré, a másik a bizottság t. előadójáé, A közigazgatási bizottságban., amint jól emlékszem, a perrendtartásra