Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-252

128 252. országos ülés janim 16. 1877. adást beterjeszti, akkor a felhívási eljárás befejezettnek tekintetik ; mert a törvény most hivatkozott 519. §-a határozottan azt mondja, hogy a beterjesztett számadás keresetnek vétetik és a számadás kérdése a rendes eljárás szerint tárgyaltatik. Ellenkezőleg áll a dolog, ha a felhívott eleget nem tesz a felhívásnak: akkor az 1868. évi LIV. törvényczikk 520. §-a alkalmaztatok, t. i. a felhívó ismét egy uj kérelmet ad be, melyben felszámítja legjobb tudomása szerint követelését és azon követelés felett a bíró véglegesen határoz, — időközben, míg a birói határozat érvényessé válnék: a felhivónak jogában áll minden törvényszerű biztosítékot igénybe venni, azaz választhat, hogy miképen akarja magát biztosítani. Már most alkalmazva ezen törvényes szabályokat az itt foglalt 125. §. szövegére, azt fogjuk tapasztalni, hogy a §. szövegezése a szükséges kellékekkel nem bir. En részemről megvallom t. ház, hogy az esetben, ha a birói felhívásnak a felhívott megfelel: én abba beleegyezném, hogy a beterjesztett számadás az illető gyámhatósághoz további intézkedés végett tétessék át Mert hiszen, mint tudjuk, a bíróságok az ilyen számadási pereket csakis szakértők közbejöttével vizsgálják, bírálják meg; ritkán van nagyobb számadási per, hol a bíróság szakértőket alkalmazni nem kénytelen En tehát ez esetben már csak azon oknál fogva sem találnék sérelmet ebben, nehogy azt mondják a törvényjavaslat lelkes pártolói, hogy ezen törvénynek épen azért nincs most a kívánt sikere, mert a számadási per a bíróságnál éveken át hever. En azt akarom, hogy a számadásokat vizsgálja meg a gyámhatóság már csak azért is, hogy ha netalán mégis e tekintetben késedelem történnék: a bíróság többé ne okoztassék. Nem tartom továbbá helyesnek t. ház. a 125. £. szövegének azon részét sem, a hol az mondatik, hogy: „kellő határidő kitűzésével a számadás előterjesztésére a bíróság által a felhívott kötelezendő", mert ily szövegezés mellett a bíróság legjobb akarata mellett sem tehet e §-nak eleget, a bíróság nem kötelezheti a felhívottat számadása beadására, hanem kitűzheti a határidőt, és a menynyiben számadását be nem terjeszti: akkor az 1868. 54. t. ez. 520 §-ának következései fognak eiőállani, melyek szerint, ha a számadás beterjesztését a. felhivott elmulasztja, akkor a felhívó ujabb kórvényt ad be, melyben követelését legjobb tudomása szerint felszámítja, a fölött azután a bíróság határoz. De arra, a mi ezen §-ban van, t. i. a számadás beterjesztésére a biró egyátalában a felhívottat nem kötelezheti. A törvénynek pedig sohasem szabad magában olyat foglalni, a minek a bíróság legjobb akarata mellett foganatosítást nem szerezhet, De nem fogadhatom el ezen szakasz második ós harmadik részét sem: mert azok szintén határozottan nem bírnak azon kellékekkel, melyeket én minden törvény szövegében okvetlenül megkövetelek, azaz, hogy tökéletesen határozottak ós világosak legyenek. Miután azonban ezen ügy már oly sok oldalról megvitathatott, nem akarom a t. ház becses türelmét tovább igénybe venni, hanem bátor vagyok épen gyakorlati szempontból a következő módositványt benyújtani: (olvassa). „Módositvány, a 125-ik §. következőleg volna szövegezendő: A gyámra vagy gondnokra nézve ezen törvény 115-ik §-a rendeletéhez képest a számadási kötelezettség kérdés tárgyát nem képezhetvén, a felhívási keresetnek az csakis a számadás előterjesztésére intézendő. Ha a gyám vagy gondnok a bíróilag kitűzött határidőben a számadást előterjesztette, a felhívási eljárás befejezettnek tekintendő, s a számadás további intézkedés végett a gyámhatóságnak átadandó. Ha ellenben a számadás elő nem terjesztetett, a felhivó követelését legjobb tudomása szerint felszámítja, melynek érdemére^ néz ve az 1868. évi 54. t. ez. szabályai szerint a bíróság határoz. Ajánlom ezen módositványomat a t ház figyelmébe. Elnök: Ezen módositvány még egyszer fel fog olvastatni. Horváth Gyula jegyző {újra felolvassa a módositványt.) Elnök: Engedje meg a t. ház, hogy azon módosítás is felolvastassák, melyet az előadó ur beszéde végén beadott, miután az akkor nem olvastatott fel. Molnár Aladár jegyző (felolvassa Taray Endre előadó wódositvó,nyát.) Szilágyi Dezső: T. ház! Talán nem lesz fölösleges ezen fenforgó kérdéshez egy pár észrevételt tenni, mert engem azon meggyőződés vezet, hogy a két ellenkező álláspont lényegére, a dolog érdemére nézve nagy különbség nincs; de azt határozottan merem mondani, hogy engem legalább ós a felszólalt t képviselő urak nagyobb részét a javaslat szövegezése ki nem elégit. Engedjék meg azért, hogy a dolog érdemére nézve azon alázatos nézetemet nyilvánítsam, hogy a mi körül a vita forog: csak az, hogy a gyámi számadásoknál azon előzetes kérdésben, hogy az illető személy tartozzék-e számadást benyújtani, vagy nem, hogy mondom ebben, melyik hatóság előtt történik az előzetes tárgyalás ós melyik előtt történik a kérdésnek végleges eldöntése. Ez a kérdés. Tcleszky István t. képviselő ur ós azok, kik az ő álláspontján vannak, ugy mint a perrendtartásban volt körülírva, a birói hatóságoknak akarják fentartani; inig azok, a kik a törvényjavaslatot pártolják, abból indulnak ki, hogy a vógeldöntésre a gyámhatóság legyen hivatva. Már most t, ház, akár az