Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-252

252 országos ülés június 16. 1877. 121 szagokból is tömérdek vizet visz le; és feltéve, hogy e két nagy folyó oly nagy sik földön fut, milyen Európának más országaiban nincsen : mégis mindennek daczára azt állítom, hogy nem igen van Európának egy országa sem, mely jóllehet a vizszabályozásokkal régebben foglalkozik mint mi, hasonló vizveszélyeknek, hasonló áradásoknak ki ne lett volna téve, még pedig nem azon arányban, melyhez vizei a mi vizeinkhez állanak, hanem annál sokkal nagyobb arányban. Mindezek nem azt bizonyítják, hogy semmit sem kell tea hűnk ; hanem azt, hogy azon hit, hogy az ilyen ország, melynek olyan nehéz vízviszonyai vannak, egyszerre minden pontján e veszélytől megvédelmezhető, azt gondolom, kissé hiu. Ha igyál! a dolog, hogy kell eljárni? Véleményem szerint legelőször is szükséges a bajnak, minden részleteit teljesen felismerni, és én e tekintetben meg is tettem —- legalább erre nézve teljesen megnyugtatva érzem magamat, — mondom, megtettem azon erőkkel, melyek rendelkezésemre állottak, amit tenni lehetett ós merem mondani, hogy ismerem azon veszélyeztetett pontokat, melyeken segiteni leginkább sürgős, és igazán nagyon is sürgős. Azt hiszem, t. ház, még most oly terv, mely az egész szabályozást magába fölölelje, el nem fogadható. Egyik oka ennek az, hogy a költségek tekintetében a t. ház okvetlenül azt mondaná, hogy e tekintetből a tervet most keresztülvihetőnek nem tartja : mert ne méltóztassanak azt hinni, hogy ily nagy dolgot pár millióval keresztül lehet vinni. Igeu sok millió kell ehhez t. ház, ha valóban jól és ily gyorsan akarnók e dolgot keresztül vinni. Ha egy ily tervvel állnánk most elő : az nagyon csodálatosan venné ki magát ép a mi pónzviszonyaink között. De nézetem szerint ily nagy tervvel előállani most nem is szükséges. Magyarország a harminczas években kezdte meg a szabályozást és lehet mondani, hogy most még egyetlenegy szabályozás sincs tökéletesen keresztülvive, és mégis ha méltóztatnak tekintetbe venni, hogy mily nagy volt a harniinczas években elborított ártér és mily nagy most: meg kell vallani, hogy igen nagy különbség van a kettő közt. Nem mondom, hogy egyes pontokon a viz" magassága nem emelkedett. Tudom tapasztalásból és számos szakértők felvételei után, hogy igenis az akkori árvizmagasságoknál a mostani magasságok sok ponton emelkedést mutatnak, és sok oly hely, hol azelőtt soha vizet nem tapasztaltak, épen ezen emelkedés folytán veszélyeztetve van. De ez természetes dolog, mert hiszen azelőtt 112 négyszög mértföld volt magának a Tiszának az ártere. Ezen téren tehát roppant mennyiségű viz terülhetett el, és csak azután vonult le, nem kellett tehát egyszerre oly nagy tömegnek levonulni mint most, KÉPV. B. NAPLÓ 1875-78. XI. EÖTiyr. Mondom tehát t. ház, midőn egy részt a szabályozásokkal sokat megmentettünk; más részttagadhatlan, hogy oly helyeken, hol máskor vizet nem tapasztaltak : most viz mutatkozott. Ez azonban nem azt mutatja, hogy a szabályozás rosznak bizonyult és már most azon szabályozást minden alaposabb megvizsgálás nélkül egyszerre halomra kell döntenünk és a külföldi szakértők által kell létesíttetni; hanem azt mutatja, hogy oly viszonyok mutatkoznak, melyeknek tüzetes felvétele után szükséges intézkedni az iránt, hogy miként lehessen a mostani vízviszonyok közt a tapasztalás szerint leginkább veszélyeztetett helyeken segiteni, és azután azon terveket előterjeszteni, melyek az országnak csak igen csekély kiterjedésű vidékén a vizek szabályozására vonatkozólag még el nem készültek, hanem csak most készülnek — értem a mellékfolyók szabályozását. Eu t. ház, azon véleményben vagyok, hogy Magyarországnak tennie kell arra nézve, hogy legfőkép az ország veszélyeztetett városai, amenyuyire lehet, a veszélytől megmentessenek. Ilye nek p. o. a mint a t. képviselő ur is említeni méltóztatott, Budapest. Igenis Budapestre nézve már a t. ház intézkedett egyszer, amidőn a Budapest városa által beadott kérvényt szakbizottságnak adta ki és annak véleménye alapján szándékozik eljárni. S itt engedjen meg a t. képviselő ur, hogy ha az általa felhozott — mondhatom meg nem érdemlett — megrovásra reflektálok. Budapest fővárosa —az igaz — a múlt esztendőben nagy veszélyben volt; de ha tekintetbe vesszük azt, hogy Budapest fővárosa mindamellett is, hogy oly magas vize volt, amilyen annalisaiban feljegyezve nincsen, azon pontokon, a melyekre a szabályozás kiterjed, múlt éven seholsem volt veszélyeztetve, mindamellett is azon megnyugvást meríthette hogy maga azon szabályozás nem volt okozója semmi veszedelemnek, mert azon pontokra, a melyekre nézve a szabályozási munkálatok befejezve vannak, nem terjedt a viz. Hanem az volt az oka, hogy a főváros nagy részénél uem volt semmiféle védgát. S akkor, mikor a Duna vize Pozsonytól Orsováig 25—26 láb magas volt: lehetetlen volt, hogy az a 17 lábnyi magas gát az árvíztől ment maradjon. Ez tehát egyátalán nem azt bizonyítja, hogy a Duna szabályozása rósz lett volna, hanem bizonyítja azt, hogy az a szabályozás nem volt keresztül vive; ott pedig a hol nem volt védgát, nem is védhette a várost: mert a hol nincsen védgát, ott szabad útja van az árvíznek. Mielőtt tehát ily óriási költséggel készült munkát oly könynyedén elitéinónk : szükséges azt alaposan megvizsgálni s megfontolni, mily intézkedések lennének foganatositandók. S azért a közlekedési bizottság az ón kérésemre azt határozta, hogy mivel mind a régi Duna medrét, mind a mostani Duna medrét pontonkint felvétettem, az összehasonlítást a régi