Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-209

209. orizftgos ttlés február 28, 1877. 81 telén eljárás ezentúl ne ismételtessék. Ez igen természetesen a képviselőház minden egyes tagjának jogában lévén; mi is részünkről ezt önmagunknak fentartjuk; addig is tiltakozunk ós ünnepélyes óvást teszünk arra nézve, hogy az ilyen eljárásból jövőre nézve valami következtetés vonassák, és kijelentjük, hogy mi ezen eljárást törvénytelennek, alkotmányellenesnek és minden ezen eljárás alatt elért eredményeket semmisek és érvényteleneknek nyilvánítani vagyunk kénytelenek. Ezeket t. ház, kötelességemnek tartottam elmondani annak igazolására, hogy a t. ház ülésének összehívását kívántuk. Átmegyek most arra, ami tegnap itt történt. Rátérve arra lehetetlen meg nem emlékezzem, kapcsolatba nem hozni azt, ami tegnap történt azzal, ami múlt február 10-én történt. Múlt február 10-én a kivonulás sokkal nagyobb pompával hajtatott végre, mint amilyen volt a tegnapi — meglehetősen — szerény bevonulás. A mostani kormány tulajdonai közé tartozik, hogy ő igen sokban szeret ellenkezőleg cselekedni, mit más emberek : mert más emberek a bevonulást tartják nagy pompával és a kivonulást a monnyire lehet csendesen. Megvallom, hogy ezen hadjárata a ministerelnök urnák reám nézve azon hatást tette, miszerint igen hasonlít azon hadjárathoz, amely egy franczia királyról megvan irva egy kis verseskönyvben, amely a kisdedek mulattatására és oktatására van irva, ahol az mondatik : a franczia király 20,000 emberrel felvonul a hegytetőre, és azután ismét levonul a hegytetőről. A ministerelnök ur is február 10-én nagy pompával bejelentve lemondását, felállott a hegytetőre és installálta, bemutatta magát mint az ellenzék uj vezére; tegnap pedig lejött és ismét levonult a hegytetőről, az eredmény tehát nulla. Azt, hogy lemondott vagy megbukott minister az ellenzékbe álljon: igen természetesnek tartóin és emlékezem e tekintetben, hogy a ministerelnök ur, mint az ellenzék egyik vezérférfia, a fölött egy igen szép beszédet is mondott és igen szépen előadta beszédében, hogy a bukott ministerek az ellenzék soraiban megifjodnak. En tökéletesen osztozom a ministerelnök ur ezen nézetében ós megvagyok győződve, hogy alig van valaki a házban, aki nem kívánja, hogy a ministerelnök ur mintegy megifjodott Adonis, mintegy uj Phönix ismét jelenjen meg a képviselőházban. Azonban meg kell vallanom, hogy a meseszerű phönix példája után indulva, ki kell állania a tűzpróbát; már pedig a ministerelnök ur politikája szerint ő inkább irtózik a megperzseléstől és ahol" megperzselésről van szó: azt inkább szereti másokra bizni. De mondom én igazolva látom azt, hogy a lemondott minister az ellenzékben foglaljon állást, ha t. i. oly ministerium következik, mely az általa mioistersége alatt ellenzett elvek alapján vállal kormányt. A ministerelnök ur február 10-én lemondván, azzal kezdte beszédét, hogy ismerve van a ház tagjai előtt, hogy a leköszönt kormány tagjai azon nézetet vallották és vallják, — hogy teljesen kielégítő megoldás Magyarországra nézve a bankkérdésben csak az lehet: ha lehetővé válik az önálló bank felállítása. Én szerényen megvallom, hogy a jelen kormány ezen nézeteit nem ismertem, ós sajnálom, hogy a ministerelnök ur ezt nem akkor mondta, mikor a ministerséget kereste; sem nem akkor, mikor megtalálta; hanem mikor elvesztette. Azonban ha egyszer kimondta: azt hiszem, kötelessége volt ahhoz ragaszkodni és igy tökéletesen igazsága volt tegnap Simonyi Lajos báró képviselő urnák, midőn azt mondta, vagy legalább azt akarta értetni, hogy a ministerelnök urnák nem volt szabad újra hivatalt vállalni a nélkül, hogy eziránt az engedélyt megkapja. Már az első kormány vállalás alkalmával két dologra nézve tisztába kellett jönni a ministerelnök urnák ő felségével a fejedelemmel. Tisztába kellett jönnie a vám és kereskedelmi szerződésre és a bank miképeni felállítására nézve. E két kérdés képezte már egy pár év óta e ház politikájának legkiemelkedettebb két pontját. B körül forgott minden, s lehetetlen, hogy erre nézve az ujonnal alakult kormány, mely nagy részben e kérdésekre támaszkodva buktatta meg elődét, e kérdésekre nézve tisztába ne jött volna. Ha tehát tisztába jött a ministerelnök ur : vagy tudta első hivatal vállalása alkalmával, hogy felállítható az önálló nemzeti bank; vagy tudta, hogy nem állitható fel. mert ő Felsége erre beleegyezését nem adja. Ha felállítható volt: két év óta rég fel kellett volna állítani. Ha nem volt, s a ministerelnök urnák meggyőződése az volt, mit nekünk itt elmondott február 10-én: akkor nem volt szabad, s hazafias kötelességével megegyeztethető nem volt. hogy hivatalt vállaljon. Ha a minister nézetei eltérők a fejedelem nézetétől, s az eltérések az ország fontos érdekeiben léteznek, ha a fejedelem engedni nem akar, más alkotmányos ut nincs, mint hogy a minister vagy lemondjon hivataláról, vagy ne is fogadja el azt. De elfogadni a hivatalt és egy meggyőződésével ellenkező politikát követni, alkudozásokba bocsátkozni, s azokban oly feltételeket fogadni el, melyek a nemzetnek életbe vágó érdekeit mólyen sértik, ós midőn nem sikerült azokat befejezni, midőn kénytelen volt lemondását beadni, akkor előlépni és mindennek