Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-209

92 209. országos Ülés február 28 1877. okát a fejedelemre hárítani: ez, méltóztassék megengedni, sem nem alkotmányos, sem nem parlamentalis, sem nem hazafias, sem nem loyalis eljárás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondta tegnap a ministerelnök ur b. Simonyi Lajos t. képviselő urnák válaszúi, hogy hiszen az termesztés, hogy ő kikérte a fejedelem engedelmét, mielőtt nyilatkozott. Én megengedem; ámbár ugy tudom, hogy ez a parlamenti szokás szerint mindig kötelessége a ministernek, midőn ő Felségótól megbízást nyer; de ha ugy van is, oly esetben, mint a jelenlegi: a ministernek nem is volt szabad kikérni ő Felsége engedelmét; mert nem csak az ő Felsége iránt való tekintet van itt kérdésben, hanem kérdésben van maga a közjólét. Ha egy minister megbukik és a fejedelem személye iránti tekintetből a közjó érdekének ellenére nem ad felvilágosításokat, ha népszerűtlenné lesz, s egy ideig még a nemzet gyűlöletét is magára vonja. — ez nagy baj, az igaz; de baj csak a megbukott ministerre, ebből a közjóra semmi nagyobb baj nem hárul: mert ki fog neveztetni más ministerium és a kormáuy ügyei ismét tovább vitetnek. De ha a minister az ő lemondásának vagy elboesáttatásának oly magyarázatot ad, mely a nemzet ódiumát a fejedelemre hárítja, mely a nemzet és a fejedelem között bizalmatlanságot szül, mely egyenetlenséget szít: ez igen is, nagyon fontos és szomorú következéseket vonhat maga után. Meggondolta-e a minister ur. midőn a törvényhozás előtt azt mondta, hogy a nemzet átalános akaratának, hogy a kormány minden tagja mindig vallott meggyőződésének útjában egyedül a fejedelem áll, hogy akkor tulajdonkóp a fejedelem személye felett a parlamentet birává tette? A parlamentnek kötelessége az ország érdekeit sértő, vagy az ország jólétének útjában álló bármily akadályokat elhárítani, jöjjenek azok bárhonnan is, akár a fejedelem részéről, akár máshonnan. Ha tehát a belépő kormány azt mondja a törvényhozásnak: teljesednék a nemzet akarata, a kormány tökéletesen egyetért a nemzet óhajtásával, s azt hiszi, hogy a nemzet jóléte csak akkor lesz elérhető, hogyha ezen óhajtás teljesedésbe megy; de a fejedelem nem engedi meg ; akkor a parlamentnek az ország érdekében kötelessége arról gondoskodni, hogy ő Felsége ebbeli aggályait eloszlassa: akkor pedig a fejedelem személyét parlamenti discussió tárgyává teszi, és a parlamentet mintegy bíráskodásra hívja fel a fejedelem magatartása fölött. Az ily eljárás parlamenti kormánynak soha meg nem engedhető. Ha a ministerelnök ur az ország érdekével nem hiszi megegyeztethetőnek_ azt, hogy az önálló bank felállítása nélkül minister maradjon: higyje meg, hogy e házban nem találkoznak férfiak, — mint tegnap több oldalról kijelentetett, kik a ministerelnök ur által elvállalt alapon megpróbálkoztak volna a kiegyezést létrehozni : nem találkoztak önérzetes férfiak, kik ezen állást elfoglalják; ha már nem találkozik senki, ki ezen állást elfoglalja: bekövetkezik az alkotmányosság azon üdvös korláta, mely határt szab még a kormány akaratának is, mert a fejedelem törvényszerint maga nem kormányozhatván, csak felelős ministerei által, felelős ministert pedig akaratának fentartása mellett nem találhatván: igen természetesen kénytelen lesz engedni, a maga akaratáról lemondani, hogy találjon, tisztességes embereket, kik a kormány vezetésére vállalkoznak. (Helyeslés a szélső balon.) De azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy nem csupán azért mondtak le, mert a király nem akarta az önálló bank felállítására nekik az engedélyt megadni; hanem lemondtak azért is: mert az osztrák kormánynyal való alkudozásban bizonyos pontokat nem lehetett keresztül vinni. Én nem akarok e dolog érdemére nyilatkozni, hanem abban csak elvi szempontból indulva ki, azt mondom, hogy a magyar ministereknek azt, hogy más kormány mily nézetben van a Magyarországgal kötendő, vagy nem kötendő vám- és kereskedelmi szerződés, vagy bármely más közgazdasági vagy pénzügyi egyezség fölött: abban a magyar kormány megalakulásánál azoknak, kik nem ministerek, semmi közük nincsen. Ha ő felsége, a király, bárkit is felszólít a kormány megalakítására, annak igenis kötelessége magát a magyar törvényhozásban tájékozni arra nézve, hogy vajon képes-e ő oly férfiak támogatását megnyerni, kik lehetségessé teszik neki a kormányzást; de külföldön tájékozni magát, erre nézve semmiféle praecedens a világon nincsen. Ugyan képzelje csak el a ministerelnök ur, hogy ha pl. Angolországban a jelen kormány és ellenzék közt a keleti kérdésben levő differentiák miatt Lord Beaconsfield lemondana a kormányról, hogy ekkor ő Felsége, az angol királyné elküldené Gfladstone urat, menjen Szerbiába vagy Montenegróba ott a ministerekkel alkudozni: ha vajon azok elfogadnak-e oly feltételeket, melyek mellett ő kormányt elvállalna ; vagy hogy meghagyná neki, hogy menjen, álljon a szerb szkupstina ajtaja elé, hallgassa meg: vajon helyeselni fogja-e a török kormány az ő eljárását? (Derültség a jobboldalon és a középen?} Méltóztassék megengedni a török kormány ép oly tisztességes kormány, mint akármely más és hogyha én egy oly államnak kormányát hasonlítom össze egy másik állam kormányával: abban semmi olyas nincsen, a mire csodálkozást lehetne kifejezni. A dolog tökéletesen egyforma. Még az 1867-iki törvények szerint is, Magyaror-