Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-238

238. országos ülés május 4 1877. 397 zekében semmi hatalmi egyensúly meg nem za­vartatik, tehát marad a dolog ott, a hol volt. De azáltal, hogy a háború localizálva van, még nem bírunk garantiát arra nézve, hogy a háború loea­lizáltsága mellett egyik birodalom fel ne falja a másikat és a helyzet egészen meg nem változik, ugy, hogy.a helyett, hogy most nekünk Délről Törökország a szomszédunk, egyszerre nem azt találhatjuk, hogy Oroszország lett szomszédunk. Localizálva lesz a háború, de érdekeink egyátalá­ban megóvva és megvédve nem lesznek, tehát ez, megvallom, rám nézve kielégítő és megnyugtató nem lehet. Hogy a háború localizatiója reánk nézve mennyire legyen kívánatos, e tekintetben minden attól függ, hogy mi lesz a háború végeredménye; mert nálunk nem az a kérdés, hogy hol folyik a háború; hanem az, hogy miként fognak a viszo­nyok a mi határainkon alakulni ezen háború után ? vajon az uj alakulás hátrányosan, vagy előnyö­sen hat-e a mi állami érdekeinkre ? Ha tehát csu­pán azt éri el a mi diplomatiánk, hogy a háború localizálva maradjon: akkor Magyarország és hozzá tehetem, az osztrák-magyar monarchia szem­pontjából nézetem szerint még elérve semmi sincs. Elérve csak akkor lesz, ha mi bizonyosak lehe­tünk az iránt, ha garantiákat bírunk arra nézve, hogy a háború kimenetele után is a hatalmi egyensúly a mi határainkon megzavartatni nem fog. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a kül­ügyi politika minden esetre a monarchia érdekei­nek megóvását tűzi ki czéljául. Bn nem képzel­hetek oly ministeriumot, mely más politikát tűzne ki czéljául, mint azon ország érdekeinek meg­óvását, melyet azon ministerium kormányoz; ha­nem mennyire óvatnak meg ezen érdekek, meny­nyire nem: ez nézetem szerint felfogás dolga. A ministerium például most nem talál okot arra, hogy* bármi tekintetben is beavatkozzék a már is kitört háborúba, mert érdekeink még eddig érintve nincsenek. Én ellenben azt találom, hogyha mind­ezen hirek, melyekről naponta értesülünk, valók: a mi érdekeink már bizonyos tekintetben most is veszélyeztetve vannak: így például senki nem ta­gadhatja, hogy Magyarországra nézve igen nagy fontosságú egy orosz-török háborúban Romániá­nak magatartása. Ha vajon a két hadviselő fél közvetlenül szomszédságunkban visel-e háborút, és a hadat viselő hadseregek közvetlenül a mi ha­tárainkat órintik-e, és hogy köztük és köztünk egy neutrális terület áll-e. Ez mindenesetre nem mindegy. Ebben a tekintetben Magyarország ér­dekei mélyen érdekelve vannak és azon viszony­ban, mely legújabb időben az orosz csapatoknak Romániába való bemenetele ós Romániának állás­foglalása által alakult. Én nem tudom, ha való-e azon manifestum, a mely Románia nevében kihirdettetett a lapok­ban, a hol az mondatik, hogy a román kormány kinyilatkoztatta, miszerint a párisi szerződés meg­szűnt és igy természetesen nekie szabadságában van azt tenni, a mit akar. De én azt hiszem, hogy Románia minden tisztelet és becsület mel­lett, melyet neki megadhatok, nem azon hatal­masság Európában, mely elhatározta, hogy a hat nagyhatalom stipulatiója, mely a párisi szerződóst elfogadta: megszűnt. Miért? Mert Románia kinyi­latkoztatta a megszüntetést? Nem! mert Románia azon nyilatkozata, hogy a párisi szerződés meg­szűnt: a párisi szerződést elfogadott nagyhatal­makra kötelező egyátalában nem lehet, és azon hatalmasságok, melyek érdekelve vannak Romá­nia semlegességében, mindenesetre mennyiben állana és állott volna és pedig első sorban a ma­gyar és osztrák monarchiának, hogy Romániában e viszonyok megváltoztatását ne engedje, mert sérti érdekeit; másrészt az Al-Dunánál is, a mint azt Somssich Pál képviselőtársam is kifejezte, mire, sajnálom, hogy a minister ur ez úttal nem válaszolt; mert ón azt hiszem, hogy ránk nézve ez nagyfontosságú kérdés; oly kérdés, mely a kormány gondoskodását első sorban megérdemli, a mennyiben az ország érdekeinek nagy s igen érzékeny sérelmére válik. Én tehát azt, hogy a kormány politikája minden tekintetben az ország érdekeinek meg­óvására legyen irányozva, eddigelé legalább con­statálva nem látom, uhajtom, hogy ugy legyen De midőn óhajtom, hogy ugy legyen: óhajtom azt is, hogy a Kormány a monarchia érdekeit ugy fogia fel, mint azt ezen monarchiának közvéle­ménye átalában fölfogja. {Helyeslés több felöl.) Tagadni nem lehet azt, hogy ugy Magyar­országban, mint Ausztriában, a közvélemény azon nézetben van, hogy a török birodalom területi épsége és hatalmi állása csonkitatlanul fentartas­sék; (Élénk helyeslés több felöl.) mert ez ugy a magyar, mint az osztrák monarchiának érdekében van, (Élénk helyeslés több oldalról.) hogy Orosz­ország eddigi traditionalis agressiv politikájának gát vettessék. (Élénk helyeslés több ftl'ól. Polyt közbeszól: Hát a szerbekf) Engedelmet kérek, én nem tekintem azt, hogy mi lehetne egy kis cso­portok véleménye. Azok cselekedjenek, a mint leg­jobbnak látják; de én azt merem állitani, hogy a magyar nemzet osztatlan közvéleménye azt kí­vánja, és azt is merem állitani, hogy a magyar közvélemény nemcsak kívánja, de meg is várja a kormánytól, hogy egyes hazafiatlan csoportokat, ha az által érdekeinek útját állanak, erőhatalom­mal is összetiporja és az állam érdekét megsérteni sem általok se mások által ne engedje. (Zajos helyeslések lobb felöl.) Azt mondta a t. ministerelnök ur, ha jól értettem szavait, hogy a kormány egyelőre mint-

Next

/
Oldalképek
Tartalom