Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-238
398 238. országos ülés májas 4. 1877. egy semleges állást foglal el; de fentartja magának a cselekvés szabadságát a jövőre. En egyátalában addig, mig Magyarország érdekei veszélyeztetve nincsenek, az ország kormányát arra, hogy tényleg fegyvert fogjon és a nemzetet háborúba vigye: serkenteni nem akarom. Ha az ország érdekei megkívánják, akkor igenis, és akkor megvagyok győződve arról, hogy ezen törvényhozás és a magyar nemzet részéről legalább ő Felsége, a ki a mint a ministerelnök ur mondta népeinek javát óhajtja csak, és azok érdekei megóvásáról gondoskodik: biztos lehet abban, hogy ezen törvényhozásnak és ezen nemzetnek egész odadására és áldozatkészségére számithat. Azonban mint mondom, ezt csak azon esetre, ha az ország érdekei megkívánnák azt, hogy a kormány erőhatalommal is közbelépjen. Mig ez nem történt és ezt a szükség nem kívánja, én azt óhajtanám, hogyha már neutralitást tart fenn a kormány, hogyha nem avatkozik sem egyik sem másik részre: hogy ezen neutralitást a legszigorúbban tartsa meg, és ne tegyen bár kisebb dologban is oly lépéseket, a melyek azt engedjék következtetni, hogy a hivatalos neutralitás mellett jó akarata inkább egyik mint másik fél felé hajlik. Pedig hát nem tagadhatni azt, hogy vannak olyan jelenségek, a melyek daczára annak, hogy a közvélemény ugy itt, mint a bécsi reichsrathban képviselt országok és tartományokban határozottan a török birodalom épségének fentartása, fenhatóságának épségben tartása mellett és Oroszország agressiv politikájának meggátlása mellett nyilatkozik: mégis vannak oly jelenségek, melyek a kormány részéről ugy tűnnek fel, mintha több barátsággal viseltetnék az orosz, mint a török nemzet iránt. Én sajnálom, hogy ez igy történik, nem tulajdonitok a dolognak nagy fontosságot, hogyha tovább nem megy, mint eddig, hogy némi udvariasságok kicserélésére szorítkozik; de ha tovább akarna menni ezen jó akarat nyilvánításában a nemzeti közvélemény ellenében: akkor megvallom, hogy komoly következésektől ós attól tartok, hogy az ország kormánya oly kérdésben, melyben a monarchia és a nemzet léte forog szóban, nem fogna az ország népével együtt menni. Nem lehet valamely politikát, különösen pedig oly politikát, mely esetleg nagy háborút involvál, sikeresen keresztül vinni, ha csak a közvéleményre, a népek érzütetére nem támaszkodik a kormány. Lehet egy jól disciplinált sereggel mozdulatokat tenni, lehet egy sereget actióba is vezetni; de sikert aratni oly politikának, mely a közvéleménynyel ellenkezik, s mely nem a nép érzelmeiben leli támaszát, teljesen lehetetlen. Midőn tehát egyátalában nem veszem rósz néven azt, hogy a kormány eddig még be nem avatkozott, hanem fentartotta magának a cselekvés szabadságát; csak azt óhajtanám, hogy ezen cselekvési szabadság oly módon gyakoroltassák, hogy mikor meg lesz a szükség : az ország, a monarchia érdekei tökéletesen megőva legyenek, hogy sem túlságos engedékenység, sem túlságos halasztás által el ne mulasztassek azon perez, mely sokszor elhatározó szokott lenni az olyan nagy conflictusokban, minő egy európai háború. Ha vajon fog-e ebből európai háború lenni vagy nem? erről természetesen egyelőre jövendőt mondani nehéz volna. Hanem Magyarország érdeke mindenesetre megkívánja azt, hogy mig ezen háború tart: addig határain oly cselekvények ne követtessenek el, melyek Magyarországnak, mint nem hadviselő félnek érdekeit sértik. Ha pedig bármely részről elkövettetnének, megkívánja az ország érdeke, hogy az ország kormánya egész erélyével, s tekintélyének egész súlyával közbe lépjen. Ilyen például azon alkalom, mely jelenleg előáll az aldunai hajózás megakadályozása következtében. Ezen kérdésnek bővebb fejtegetésébe azonban bocsátkozni nem akarok. Hiszen erre nézve interpellált Somssich Pál képviselő ur, s ha majdan a minister ur válaszolni fog neki: megvagyok győződve, hogy ő tökéletesen meg fog felelni annak, mit az ország érdekei megkívánnak. A ministerelnök urnák válasza nem tartalmazott oly világos, oly positiv állításokat, melyeknek irányára nézve positivitással lehetne nyilatkozni, és azért több megjegyzést a t. minister ur válaszára ezúttal nem teszek; hanem miután mint előre bocsátottam, ezen kérdés igen fontos, ne méltóztassék ugy venni, mintha ez roszalása volna a ministeretnök nr válaszának, vagy elitélése a kormány politikájának ; hanem az ügy fontosságához képest méltóztassék beleegyezni abba, hogy ez ügy a képviselőház által tárgyalás alá vétessék. (Helyeslések.) Chorin Ferencz: T. képviselőház! {Halljuk /) Azon aggodalom, a mely a nemzetben a külügyi kormányzat által a keleti válsággal szemben elfoglat álláspont iránt létezik; azon bizonytalanság, mely a külügyi kormányzat által kitűzött végczélokat borítja: az igen t. ministerelnök ur nyilatkozata által kétségtelenül eloszlatva nem lett. Az igen t. ministerelnök ur hivatkozott a kormány felelősségére és arra, hogy ép fontos kérdésekben vannak bizonyos átmeneti időszakok, a melyekben a kormány nincs azon helyzetben, hogy a hozzáintézett kérdésekre bő, és részletes felvilágosítást adhasson. • Én a t. ministerelnök ur ezen álláspontját egészen correctnek ismerem el; de épen azért sokkal jobban szerettem volna, legalább a magam részéről, és akkor helyzetem sokkal könynyebb lett volna, ha az igen t. ministerelnök ur, hivat-