Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-238

396 238. országos ülés májas 4. 1877. mindent, hogy a háború következménye ne legyen egy európai bonyodalom; a második, hogy a háborúnak a keleti ügyek végleges alakulására, lehető következményeire nézve minden körülmények közt érvényre emelkedjék azon befolyás, mely az osztrák-magyar monarchia helyzetének, és érdekeinek megfel. Ezen érdekek megóvása szempontjából az osztrák-magyar monarchia semlegességének kimondása után is a kormány fentartotta és fentartja a cselekvés szabadságát. Eddig sikerült a kormánynak az eseményeket kellően követni a nélkül, hogy katonai intézkedések lettek volna szükségesek, és azon nézetéhez, hogy az államkincstár nem indokolt mozgósitással ne terheltessék, most is ragaszkodik, és most sem lát okot katonai rendszabályok életbeléptetésére ; de másfelől érzi, hogy Európa keletén egy hatalomnak sincs közelebb fekvő érdeke, melyet megóvnia kellene, mint épen az osztrák-magyar monarchiának ; ismeri teljes mértékben felelősségót, de bizalommal néz az események elé. Meriti ezen bizalmat azon határozottan barátságos viszonyból, melyben minden többi hatalommal áll; meriti továbbá azon nyíltságból, melylyel minden irányban, és annak idejében kinyilvánította a magyar-osztrák monarchia keleti politikájának czélzatait és irányát, és meriti végzetül azon meggyőződésből, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége ott, a hol a magyar-osztrák monarchia érdekeinek megóvásáról van szó: összes népeinek odaadó támogatására, a törvényhozó testületeknek és az országoknak hazafiságára, minden körülmények közt föltótlenül számithat. Ezen bizalom, és azon erő érzeténél fogva, melyet a törvényhozások előrelátása folytán sikeresen kifejlett haderő ad, még ma is azon helyzetben látja magát a külügyi kormányzat, hogy a monarchia szavának szükséges számbavételét biztosithatja katonai intézkedések tétele nélkül is. Ez az t. ház, mit a jelen helyzetben felelhetek. Nem terjeszkedem ki az egyes kérdésekre, de miután, mint előrebocsátottam, maguk a t. interpelláló urak részint az interpellatiókban, részint beszédjeikben kimondották, hogy ez alig lehetséges: azon reményben vagyok, hogy a t. ház ezen nyilatkozatot annyival inkább fogja tudomásul venni, mert annyit mindenesetre látni fog belőle, hogy a kormányok tudják, mily nagy érdekéről van itt szó az osztrák-magyar monarchiának és ebben Magyarországnak, s hogy az ezen érdekek szempontjából szükséges teendőket folytonos figyelemmel kisérik s hogy ezen érdekek megóvásával szemben a cselekvés szabadságát megtartották. Kérem méltóztassék e nyilatkozatomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Legelsőben is Simonyi Ernő képviselő urat illeti a szó. Simonyi Ernő: T. ház! Azon érdekek, a melyek a most tárgyalás alatt levő kérdéssel öszszefüggésben vannak, oly nagyok és oly fontosak, hogy valóban bővebb megfontolást igényelnek és nemcsak egyes ember részéről, hanem a menynyire lehetséges az összes ház részéről, hogy azokról mélyen és komolyan gondolkozván, eszmecsere merüljön föl a házban, a mely tájékozásul és istápolásul, erősítésül szolgálhatna a kormánynak azon politika meghatározásában, a melyet követnie az ország érdeke követeli ós a melyet a nemzet törvényhozása a jelen körülmények közt követendőnek tart. Ezért én sajnálom, hogy a mi házszabályaink értelmében az ily fontos kérdésekben tett interpellatiókra adott válaszokra csak az felelhet, a ki az interpellatiót tette ós ennek is rögtön kell felelnie. Én nem azon szándékból, mintha a kormány eljárását el akarnám ítélni, nem azon szándékból, mintha a ministerelnök urnák az interpellatiókra adott válaszát roszalni kívánnám, hanem a tárgy fontosságánál és hazánk nagy érdekeinél fogva óhajtanám, hogy a kormány is beleegyeznék és a t. ház is beleegyeznék abba, a nélkül, hogy most véleményt mondanánk a fölött, mi az interpellatióra adott válasznak tulajdoképeni merituma: a ház elhatározná azt, hogy valamelyik közelebbi napon ezen ügyet tárgyalás alá fogja venni. Tudom én nagyon jól, hogy ily háborús ügyet, a külföld irányában álló ily viszonyokat és igen kényes viszonyokat magában felölelő ügyek tárgyalása nem a legkényelmesebb dolog a kormányra nézve; sőt megtörténik, hogy a tárgyalás által egyenesen az ellenkező czél mozdíttatik elő, mint a mily eléretni óhajtatik; hanem azt hiszem, hogy a ház minden tagja áthatva lévén az ügynek és helyzetnek komolyságától és azon kényes feladattól, melyet ily ügy tárgyalása megkíván; azt hiszem, hogy nyilatkozatában mindenki oda fog szorítkozni, hogy az ország politikájának és az ország érdekeinek megóvása szempontjából oly véleményt nyilvánítson, a mely sem a kormányt nem compromittálja, sem valamely külhatalom megsértődésére okot nem szolgáltat. A mi a ministerelnök urnák adott válaszát illeti, ő azzal kezdi, hogy a külügyi kormány politikája most az orosz-török háború irányában is az, mely volt ezen keleti bonyodalomnak kezdetétől fogva. Eleinte ugyanis a béke megóvására volt irányozva a kormány törekvése, most pedig a háború loealizálása. Méltóztassék megengedni a ministerelnök ur, de én e két dologban nem látok azonosságot. Egészen más dolog a béke megoldása és egészen más dolog a háború loealizálása. A mi Magyarországot illeti, ha a béke megóvatik: érdekei meg vannak óvva; mert akkor közelében semmi területi változás nem történik, akkor kö-