Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-238

392 23s- országos üiéi velése körül jelenlegi jogrendszerünkben élvez, elvétessenek, hanem csak oda, hogy a szülői hatalom mint technikai jogi fogalom helyébe az atyai hatalom fogalma tétessék. Ebben nem lehet nehézség. A mi a másikat illeti, hogy t. i. a közigazgatási bizottsághoz utasíttassák vissza, ehhez mi azért is járulhatunk; mert ismeretes azon közmondás, a mely bizonyos aranyhidról szól, minőket bizonyos esetben építeni kell; a politikai eszély ezen szabályát, mi a jelen körülmények közt sem akarjuk mellőzni; de még azért is, mert nekem egy sejtelmem van, hogy a közigazgatási bizottsághoz való visszautasítás leple alatt, itt tulajdonképen az igazságügyministeriumnak igénybe veendő működése lappang, Mondóm, ez csak sejtelem, de a nélkül, hogy különben babonás természetű volnék, ezen sejtelemben annyi t. képviselőtársam osztozik, hogy hajlandó vagyok annak föltétlenül hitelt adni ós föltenni, hogy ámbár formailag nem, de tényleg igenis most az igazságügyministerium codificáló kezével fogunk találkozni azon módosított indítványban, melyet majdan a közigazgatási bizottság a ház asztalára letenni fog. Ennek következtében t. ház, minthogy mi a ház ezen oldalán alaki győzelmet nem hajhászunk, hanem megelégszünk, hogyha eszméink, czéljaink bár módosított alakban is elfogadásra találnak; továbbá mert a harczot a harcznak kedveért sem mi nem keressük, még kevésbé pedig azon kormánypárti férfiak, kikkel tegnap együtt szavazni szerencsénk volt, módositványomat visszavonva hozzájárulok Teleszky képviselőtársam indítványához. {Helyeslés a jobb oldalon^) Mandel Pál: T. ház! Ha az átalános vita alatt egyetlen szóval sem mondatott volna is, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául nem szolgálhat, ezt a legkétségtelenebbiil és minden ékes szólásnál jobban igazolja a most bekövetkezett eset, nevezetesen, hogy a lezajlott három napi vita után elfogadtatott a törvényjavaslat ataiánossagban a részletes tárgyalás alapjául, most pedig, midőn a részletes tárgyaláshoz hozzáfogunk, már annak legeslegelején, az 1. fejezet cziménél oly akadályok merülnek fel, hogy a kibontakozást alig birja valaki belátni. Kétségtelenül igazolja ezen eset nem csak azt, a mi mellett mi az örökös negatió és non possumus ellen küzdöttünk, nevezetesen, hogy a javaslat részletes tárgyalása képtelenség, hanem azt is, hogy a törvényjavaslatot a tegnapi szavazásnál nem belső értéke mentette meg, hanem a személyes tekintély és az azzal gyakorolt erkölcsi súly. (JtLÜenmondások t'őbh oldalról) Megfelelően azon állásponttal, melyet a javaslattal szemben elfoglaltam, én most örömest s májas 4. 1877. fogok oly javaslat mellett szavazni, mely habár a részletes tárgyalásnál a javaslatot a napirendről egyelőre leteszi, vagy letenni czélozza, hogy viszszautasittassék ismét a bizottsághoz nj átdolgozás végett. Nem tudom egyébbiránt egyelőre-e, de mi,után ón részemről a javaslatnak törvénynyé váltát nagyon óhajtom, óhajtom azt is, hogy az „egyelőre* szó, a mit kiejtettem, véletlenül törtónt légyen, és teljesedés nélkül maradjon. Ezen törvényjavaslatra nézve előttünk két javaslat fekszik, de mert az egyik visszavonatott, csak Teleszky képviselő ur indítványára reflectálok és elfogadom azt, elfogadom pedig azért: mert nem csak egyes részét kívánja a bizottsághoz visszautasítani, hanem magát az egész törvényjavaslatot, remélvén azt azáltal elérni, hogy a javaslat azon hiányokra nézve, a melyek Teleszky István módositványában kijeleltettek, csakugyan javíttatni fog. Méltán kérdezhető ennek ellenében azután, hogy hát mire való volt itt a hosszú három napon át lefolyt átalános vita? Móltányos e kérdés annyival inkább, mert az átalános vitánál sem mondatott egyébb, mint Teleszky javaslatában foglaltatik. Miért tagadtatott meg tehát előbb oly .mereven: a mi most elismertetik és concedáltatik ? Én azonban e kérdéseket nem feszegetem. Feleletet ad úgyis a módositvány. Nem is akarok recriminálni, és beérem azon elégtétellel, melyet Teleszky István képviselő ur módositványa nyújt. Victrix causa diis piacúit, sed victa Oatoni. Elfogadom tehát Teleszky István képviselőtársam javaslatát, okulva ezen eseten, és merítve belőle azon tan megerősítését, hogy bármennyit tudjon is valaki: tudománya, mukássága, buzgósága és hazafisága meddő munka lesz, ha ezt teszi fel magáról, hogy mindent tud. Elfogadom Teleszky István módositványát. {Mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök: Szükségesnek tartom az előttem szólott képviselő urak előadására egy pár szóval reflectálni főleg azért, mert Teleszky István t. képviselő ur módositványának elfogadását oly magyarázat mellett, mint a minőt hallottunk, nem tartanám lehetőnek. Helyre kell tehát annak értelmét igazítani, ha czélt akarunk érni. {Élénk helyeslés.) És én részemről kénytelen vagyok kimondani azon meggyőződésemet, hogy ha az előttem szólt két t. képviselő urnák — a miben nem kételkedem — a czélja az, hogy a mit ezen törvényjavaslatban ők roszszat látnak, az kölcsönös megegyezéssel javittassék: akkor ugyan nem a leghelyesebb és a legügyesebb utat választották; mert mindent megtettek arra, a mivel lehetetlenné tennék, hogy a többségezen javaslatot elfogadja. (Ugyva?il Igaz!) Én t. ház, nem szorultam, és nem veszek magamnak igénybe arany hidat. En megmondtam,