Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-237
237. országos ülés májas 3.1877. 373 pedig ha a felek saját magok követelik. Külön közjegyzői tárgyalásnak pedig nincs is helye. En azt hiszem ezen bajon akkor teljesen segitve lesz. Simonyi Ernő t. képviselő ur azt mondja, mi Magyarországból ügyvédi államot akarunk csinálni. Nagyon kérem a t. képviselő urat, épen ezen esetben hol látja azt, hogy mi ügyvédi államot akarunk ? épen maga a hagyatéki eljárás mint peren kivüli eljárás az, ahol ügyvéd alig alkalmaztatik, ott a felek maguk jelennek meg. A mit pedig az igazságszolgáltatásról mondott Simonyi képviselőtársam, hogy ott valóságos ügyvédi monopóliumot akarnak gyakorolni: kérdem őt, hogyan mondhatja ezt? hiszen a sommás perekben egy fél sem tartozik ügyvédhez fordulni, csupán a rendes folyású perekben; azt pedig megfogja engedni a t. képviselő ur, hogy rendes folyású perek, a hol elleniratot, védbeszédet, fölebbezést kell készíteni, azt magán ember csakugyan nem teheti: mert ha nincs szakértelme hozzá, a bíróságnak rémtelen dolgot ád. Megtámadta még a t. ^ képviselő ur igazságügyünk jelenlegi állását. Én elismerem, t. képviselő ur, hogy igazságügyünk, ugy a hogy jelenleg van, bizony nagyon is javítást igényel. De nem ott fedezem én fel a hibát, a hol a t. képviselő ur fedezi fel, mert én ugy látom, hogy a t. képviselő ur az egyénekben keresi a hibát, Nem ott van a hiba, hanem a rendszerben van. Mert először is hiba, hogy anyagi joggal még mai napig sem birunk; 2-szor pedig hiba az, hogy perrendtartásunk, mely mindenesetre változtatást, javítást igényel: még eddig megváltoztatva nem lett. És ép azért, mert itt van a hiba, nem értem azt a következtetést, hogy a t. képviselő ur azért, mert a perrendtartás nem jó, és azért, mert anyagi jogunk nem létezik: azt akarja, hogy a hagyatéki eljárást elvegyük a járásbirótól és áttegyük a szolgabíróhoz, mert az részint nem ér rá, részint nem bír ahhoz való szakértelemmel. Ennélfogva én a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául, ugy a mint az jelenleg áll, el nem fogadhatom. Igenis elfogadnám azokat a szakaszokat, melyek a gyámi és gondnoki kötelességekről ós jogokról, a számadásról, annak miképeni vezetéséről, a hatóságnáli megjelenésről szólnak; de miután a javaslat az igen t. ministerelnök ur által elfogadtatni czéloztatik, ugy a mint jelenleg áll: én részemről azt a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. {Helyeslés. Szavazzunk!) Szilágyi Dezső: Elismerem t. ház, (RaMjukl) hogy ha a fenforgó vitában gyakorlati eredményt akarunk elérni, akkor tartózkodni kell minden oly kérdésnek a vitába való bevonásától, a minők már eddig fel voltak említve, s a melyek méltók a háznak figyelmére, de a melyek felett a háznak egy vagy más irányban táplált vélekedése ezen javaslat sorsára befolyással nem bírnak. Ezért én t. ház, teljesen tartózkodni fogok a bírói és közigazgatási hatáskörök gyakorlati elválasztásának fejtegetésétől és egyszersmind figyelmen kivül hagyom azon nyilatkozatot is, a melyekben a megelőző és a jelen kormányzatok politikai irányzatainak és alkotásainak érdeme és értéke tétetett bírálat tárgyává; mert én ugy vagyok meggyőződve, hogy kivált oly nyilatkozatok, a melyek a megelőző kormányok irányaitól, alkotásaitól a méltánylást megvonják: akkor, midőn a jelenlegi kormány alkotásai számára csaknem kizárólag elismerést vindieálnak,... ily vélekedések nyilvánítása e javaslat megvitatására és sikeres revisiójára előmozdító hatással nem lesznek. Mindezekre tehát t. ház, nem leszek figyelemmel; sőt többet teszek, én egyenesen eltekintek attól is: vajon lehetett-e volna, czélszerü lett-e volna más módon az árva- és gyám-ügyek rendezését kezdeményezni; haiiem elfogadom az ezen javaslat által kitűzött hármas czélt és hármas álláspontot és a mit vizsgálni kívánok, abból áll, hogy önön álláspontjából, e javaslat biztosítja-e azon alakban, melyben a közigazgatási bizottság szövegezésében előttünk fekszik, önön választott czéljának elérését? (Halljuk!) En midőn ezen álláspontra helyezkedem, akkor nem melőzhetem hallgatással annak kijelentését, hogy én ebben a házban sem irányzatot nem ismerek, sem véleményt nem hallottam, mely azon kormányzati érdekeket, melyek ápolására és fejlesztésére a közigazgatási intézmények alkottatnak, vile corpusnak tekintené. Én ugy vagyok meggyőződve, — és a magyar politika menetét 1867. óta tüzetesebben ismerem — hogy nem ült e házban a kormányon oly statusférfiu, a ki azon érdekek ápolását és fejlesztését oly mellékesnek tekintette volna, melyeket elméleti kisérletek kedveért el lehet tiporni és abból az okokból, mert némely alkotások, a várt mórtékben a sikert nem hozták meg; mert sem oly gyakorlatinak, sem oly üdvösnek nem bizonyultak be, mint azt a conceptiónál remélték: ebből nem lehet, nem szabad azt következtetni ( hogy ama müvek alkotói elméletet hajhásztak, a nemzet drága érdekeit elméleti nézeteknek áldozzák fel, s a nemzeti ügynek érdemetlen kezelői voltak? Mert melyik statusférfiu volna az, ki remélhetné, hogy elkerüli azon sorsot, hogy ama nagy biráló, az élet és tapasztalás, legmegnyugtatóbbnak hitt alkotásaiban is csakhamar lényeges hibákat és hiányokat fog kideríteni? Melyik statusférfiu az, ki ne tudná, hogy nem is tőle függ, hogy az általa concipiált intézménynek eredménye, sikere az életben teljes mértékben meglegyen? Mi-