Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-237

S74 23". országos ülés május 3.187". dón azok gyakorlati eredményét jó részben oly tényezők alakítják, melyeket az államférfi számí­tásba vehet, de velők a sikerre vagy épen nem, vagy korlátolt fokig rendelkezik. Ertem ezek alatt magát a népet, értem a végrehajtó közegeket is. {Helyeslések.) Ezért t. ház, én azon nézetben vagyok, hogy semminemű alkotásban, semminemű eouceptióban nem lehet eltalálni a gyakorlati tényezők által megkívánt módot és mértéket egyszerre, és min­den alkotás a tapasztalás alapján nagy mérvben kiigazítást fog igényelni; de, mert ez utólag beáll: nem szabad a könnyelmű alkotás, nem szabad az elméleti következetesség hajba :ásával vádolni azo­kat, kik nem teljesíthették azt, a minek teljesítése egy államférfiunak sem lehetséges. Különben is minden uj intézmény alkotása többé-kevésbé az elmélet alapján tett kísérlet, és ha ezen az alapon, mert elméleti alkotás, mert uj, mert másutt szerzett tapasztalatok alapján fejlő­dött elveknek alkalmazása, mondom, ha ezen ala­pon kifogást lehetne emelni valamely kormányzat iránya és tettei ellen, ha ez szabad, ha ez he­lyes volna, mint a hogy — nézetem szerint — egyedül ezen alapon nem szabad: akkor első sor­ban ezen javaslat ellen lehetne méltó joggal ily kifogásokat emelni. Mert ezen javaslat is jó rész­ben elméleti kísérlet, mely, hogy egyebet ne hoz­zak fel, két oly intézményt állit fel, melyek eddig honunkban ismeretesek nem voltak, melyekre nézve tapasztalással nem rendelkezünk s melyek­ről még azt is mondhatom, hogy tudtomra nyu­gat felé ily alakban, ily módozatban, a mint itt javasoltatnak, nem is léteznek, értem a családi tanácsot és azon intézményt, mely a kisebb ha­gyatékok tárgyalását — nem a leltározást, — a községi hatóságokra akarja bízni, és pedig ugy, hogy azok sikerét legalább én, és velem sokan igen problematieusnak tartják. Vajon elitéljük-e e javaslatot azért, mert ilyen és más hasonló kez­deményezést tesz? Azért, mert idegen helyeken kifejlett tapasztalatokból levont elveket vesz ala­púi : e javaslatot elitélni nem volna igazságos, pedig quod uni justum, alteri equum. Ha nem volna igazságos e javaslatot csupán azért elitélni, mert elméleti kísérlet: akkor nem igazságos vá­dolni szükségszerű kezdeményezéseket azzal, mert bizonyos tekintetben szükségkép elméleti kísérle­teknek kellett lenniök. Ennek előrebocsátása után áttérek magára a javaslatra. {Halljuk!) E javaslat hármas czélt tű­zött ki magának és én elfogadom mind a három czélt. Egy részt az anyagi családjog körébe tar­tozó jogszabályokat, melyek a gyámügyek intézé­sére szükségesek, melyeket mint a t. belügymi­nister ur magát kifejezte, Magyarországon külön­féle határozatlan, bizonytalan forrásokból kellett egybeszedni, codificálva akarja összegyűjteni; má­sodszor, a gyámügyek igazgatására és ellenőrzé­sére, harmadszor a hagyatékok tárgyalására ki­merítő egyöntetű szabályokat akar fölállítani. El­fogadom a javaslat czélját mind a három irányban, elfogadom azon czélzatot is, hogy kivált a kisebb hagyatékok feletti eljárás rendezésénél kerülni kell az eddigi eljárásból kiderülő azon hibát, mely a hagyatékokat kitette azon veszélynek, hogy költ­séges eljárás következtében értéküket megcsök­kentette vagy fel is emésztette. Hanem azt kér­dem magamtól: ha vajon ezen hármas ezé! az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a részletes tár­gyalás alapjául való elfogadása által elérhető-e? Vagy pedig, a mint nyíltan ós egyenesen kimon­dom meggyőződésemet — egy előleges és főleg, de nem kizárólag technikai revisio szüksége fen­forog-e ? Ezen előleges és főleg technicai revisiónak elmulasztása bennem azon aggályokat ébreszti föl, hogy a törvény különben tökéletlenül alkottatván meg, kétségtelenül jó czólzatai, egyes részeinek kétségtelenül jó irányzata mellett szerkezetének hiányai folytán a gyakorlati életben az lesz az eredménye, hogy a tőle várható és az általa he­lyes utón elérni megkezdett czélzatok jó részük­ben megfognak hiúsulni. (Élénk helyeslés több oldalról') Elismerem én igen t. ház ennek nagy ne­hézségét, elismerem azt. hogy az anyagi magán­jognak egy részét — elfogadv 3b a ministerelnök ur álláspontját — határozott szabatos alakban ide foglalni és abban a határokat tudni megtartani, a többi törvényeinkkel való harmóniát helyreál­lítani : nehéz és szorgos figyelmet, kivánó feladat; elismerem azon igyekezeteket is, hogy ebben a részben lehetőleg kimerítő intézkedések szándé­koltatnak. De ti mit állítok, ez az, hogy különö­sen a magánjogi részre nézve, mely természeté­nél fog sokkal kényesebb, mint a pusztán keze­lési és eljárási szabályok, s a melynek szerkezeti megállapítása oly aprólékos figyelmet érdemel, hogy ezen' aprólékos figyelem elhanyagolása ma­gának a codificálásnak jótékony eredményét te­szi koczkára; (Helyeslések.) azt állítom — mon­dom — hogy ezen magánjogi szabályokat illető­leg először nem tartatott meg a kellő mérték ab­ban, a mi okvetlenül összefügg a gyámügyek ren­dezésével ; azt állítom másodszor, nogy egyes jogi intézmények megérintettek a nélkül, hogy elegen­dőleg szabályoztatok volna; hanem közepükből kivétettek egyes jogi szabályok és ezáltal az előb­beni törvényeinkhez való viszony megzavartatott, kétely és bizonytalanság támasztatott; és állítom azt is, hogy a jelen törvényjavaslatnak számos anyagi intézkedése tartalmilag nem helyes tar­talmilag olyan, mely magánjogunknak eddig,i ren­delkezéseitől eltér és nézetem szerint nem helyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom