Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-237

237. országos ülés májas 3. 1877. 369 nem fogom hosszú időre igénybe venni a t. ház figyelmét. Nem azért fogadom én el e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, mert azt minden részleteiben jónak tartom, hanem, mert oly alapelvből indul ki, melyet én — azon megtámadásokkal szemben, melyek ezen törvényjavaslat ellenében tétettek, — helyesebbnek és jobbnak tartok. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Reményiem azonban, hogy a ministerelnök ur, a mint ki is jelentette, nem fogja ellenezni azt, hogy a részleteken a szükséges javítások megtétethessenek, ha azokra nézve indítványok fognak tétetni. Én t. képviselőház, főleg azon szempontból indulok ki, hogy ezen törvényjavaslat által a gyám- és hagyatéki-ügyek tárgyalása a törvényhatóságok kezében marad. Én autonomista vagyok. (Élénk helyeslés a szélső balról.) Azt hiszem, hogy Magyarország alkotmányát hatásosabban, tökéletesebben lerontani nem lehet, mintha a megyei autonómiát felforgatjuk. (Helyeslések több oldalról.) Ennek ellenében egy irányzat keletkezett régóta e házban, mely a oultur, a jogi állam nevében akarja régi intézményeinket megszüntetni, és egy ujabb szakaszokba foglalt rendszert életbe léptetni. Ezen jogi államot én — abból a mit látok a gyakorlatban — egynek, ugyanazonosnak tartom az ügyvédi állammal. (Helyeslések több oldalról.) Tulajdonképen egy ügyvédi államot akarnak Magyarországból alkotni, (ügy van\ több felöl.) és ez azon irányzat, melyet én Magyarországra nézve nagyobb csapásnak tartok, mint bármi mást. (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem vonom kétségbe azt, hogy az ügyvéd urak igen élelmes emberek; hiszen kivitték azt a törvényhozásnál, hogy az ember még saját ügyét sem védelmezheti a törvényszék előtt, hanem ügyvéd által kell magát képviseltetnie. Hogy jól vagy roszul védi az ügyet az ügyvéd: az mindegy; de a diurnumnak és honoráriumnak meg kell lenni. Mikor már ezt kivitték, azután — hogy a monopólium még tökéletesebb legyen: — a lehetőségig megnehezítették azt, hogy még más valaki is lehessen ügyvéd. Tagadni nem lehet, hogy ez csakugyan élelmes eljárás, és hogy az ily élelmes emberektől nagyon sok mindenfélét lehet várni. Azonban én részemről azon gyarlóságban szenvedek, hogy az állampolgárok jólétét és azoknak létkérdését az ily emberek kezébe adni és a törvény által odakötni nem akarom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon szép beszédet hallottunk e napokban Horvát Boldizsár képviselő úrtól, ki különösen magasztalva kiemelte az 1869-iki nagy elveket. Én nem csodálom, hogy ő ezen elveket magasztalja, hiszen ő indítványozta azokat e házban és ő volt azoknak szerzője és alkotója. De már most kérdem a t. háztól minden elfogultság nélkül: vajon KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. X. KÖTET. ezen elvek életbeléptetése óta javult-e a mi igazságszolgáltatásunk? vajon nem átalános-e a panasz mindenütt, hogy igazságszolgáltatásunk drágább, roszabb és bizonytalanabb, mint valaha? Ha a gyakorlat ennyire elüt a theoriától, ha azon eredmények, melyeket nyertünk, annyira elütnek az ígéretektől, melyekkel tápláltattunk; méltóztassék megengedni, az elvek lehetnek szépek ós nagyok a theoriában, de a gyakorlatban nem bizonyultak életrevalóknak. Annyi mindenesetre áll, hogy igazságszolgáltatásunkra nézve a panasz általános és általánosan elfogadott nézet az, hogy épen a Horvát Boldizsár ur ministersóge alatt életbeléptetett rendszabályok és reformok által annyira összebonyolódott az igazságszolgáltatás Magyarországon, hogy talán még egy generatio sem lesz elég annak rendbehozatalára. (Igaz! szélső baloldalról.) Azt mondhatja a volt minister ur, hogy ő nem mindenben értett egyet azzal, a mi törtónt. Engedelmet kérek, ez egy ministerre nézve nem kifogás, mert azért, a mit egy minister elfogad, vagy a mihez hozzájárul: elvállalja a felelősséget. Azt hallottam már más alkalommal, hogy a perrendtartás, a melyet ő beterjesztett, egészen más, mint az, a mit a képviselőház elfogadott. Meglehet; de ő azt elfogadta és így azért a felelőssé* get is elvállalta. Hogy az rósz, azt senki sem vonja kétségbe és így csak az a kórdós, hogy melyik végén lehet megkezdeni annak javítását és évek óta töprengenek az utána következett ministerek, hogy mikópen javítsanak azon a roszon, a mit ő léptetett életbe. Különben hallottunk a t. képviselő úrtól egy igen szép elméletet a theoriáról ós praxisról. Igaz, hogy erről sokat és szépen lehet elmélkedni, hanem a t. képviselő urnák ezen elméletét ón theoriának tekintsem és ha azt összehasonlítom az általa követett gyakorlattal, az általa követett irányzattal, midőn minister volt, akkor azt mondom : hogy ott a hol a theoria és praxis közt ily viszony áll fenn, azt részemről követésre méltónak sohasem fogom tartani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy súlyt fektetett arra, hogy e törvényjavaslat kiveszi a hagyatéki tárgyalást a járásbíróságok és közjegyzők mint szakértők kezéből és átadja a nem szakértő szolgabíró kezébe. Méltóztassék megengedni, hogy azok a szakértők, — mert az által hogy valaki közjegyzővé vagy járásbiróvá kineveztetik, még csak nem lett szakértővé; mert ha azt decretálni lehet, hogy kinevezés tesz valakit szakértővé, decretáihatjuk, hogy mikor valaki szolgabiróvá választatik, adjon neki a minister diplomát, hogy ő szakértővé neveztetett ki; mert a gyakorlatban ezen járásbirák, közjegyzők legnagyobb részben szolgabirák47