Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-236
364 236. országos Ülés május 2.1877. egyébiránt pedig felesleges, mert ugyanaz, a mi ezen törvényjavaslatban van, az általa idézett régibb törvényekben mind ben van. Akkor tehát vagy nem reactionarius; vagy nem áll, hogy szükségtelen, mert mindazon újítások a régibb törvényekben benne vannak. Nem akarván a t. ház figyelmét hosszasan fárasztani, (Halljuk!) egyedül azokra kivánok pár szót még igen röviden megjegyezni, a miket gr. Apponyi Albert t. képviselő ur elmondott. Engedjen meg nekem a t. képviselő ur, ha megrovást azért, hogy vakmerősködtem a magam nézetét, óhajtását határozottan kifejezni: nem érdemlek; mert én azt gondolom, hogy valamint minden képviselőnek joga van ahoz, hogy valamely ügyben határozott nézete legyen és azt ki is fejezhesse: ezen jogot csakugyan a ministertől sem lehet megvonni. De hogy mennyiben volt azután az én nyilatkozatom oly mereven elutasító, mint a hogy ő mondta, az ismét czáfolatát nyeri abban, a mit beszédemből önmaga idézett, midőn megmondtam, hogy miután egyes részek ellen intéztetnek itt támadások, ott van a házszabályokban adott mód arra nézve, hog} 7 az ily rosznak tartott részek iránt módositvány adatván be, ha a ház elég fontosnak tartja ezen módositványt és a törvényjavaslat azon részét, melyre a módositvány vonatkozik: bővebb megfontolás végett az illető bizottsághoz visszautasíthatja.* S itt nem akadály az, — szabad legyen a t. képviselő urat figyelmeztetnem — a mit ő felhozott, hogy melyik §. ejlen intézze, melyik §.-nál adja be módositványát. Én midőn az ellenzéki padokon ültem, magam is adtam be ily módositványokat. Igaz, én nem igen voltam oly szerencsés, hogy azoknak az illető bizottsághoz, vagy az osztályokhoz, bővebb megfontolás végett való utasítása — talán egy két eset kivételével — elfogadtatott volna; de én részemről, ha teszem, valaki azt monjda, hogy azon körben mozogna, melyet a t. képviselő ur mondott, miután a törvényjavaslat, melyet egészében ő sem itéi el. egyszer el van fogadva, ha pl. a 2-ik vagy 3. g-nál adja be módositványát, hogy a törvényjavaslatnak a szülői jogról szóló dispositiói, melyek a következő §§-ban foglaltatnak, nézete szerint szabatosabb körvonalozást igényelvén, a törvényjavaslat ezen része utasíttassák vissza az illető bizottsághoz és egyszersmind kijelöli a módot, hogy mely irányban kívánja azt szabályoztatni: én mondom, egy ily alakban tett indítványt, épen azért, mert abból nem csináltam, és nem csinálok hatalmi kérdést, de igenis akarom a tárgyalást és megvitatást: ellenezni nem fogok. De ha az mondatik, hogy én ezen törvényjavaslatnak átalánosságban való elfogadásából hatalmi kérdést csinálok, a mely törvényjavaslatot azért terjesztettem be, mert azt jónak tartom: mit mond • jak, hogy minő kérdést csinálnak ezen javaslat visszavetéséből azok, kik majdnem mind elismerik, hogy a törvényjavaslat egészben jó, s csak egye( részletei ellen vannak kifogásaik, és mégsem akarnak a részletek kijavítására szorítkozni, hanem az egészet akarják elvetni? Különben t. ház, ha már szóba hozatott, a t. képviselő urat egy pár tévedésére is figyelmeztetnem kell. Az első pl. az, a mit ő a felelősségre nézve elmondott. A t. képviselő ur a 73. §-t elolvasta, de nem igen látszott figyelembe venni, például a 95. §-t, mert ő azt mondja, hogy a gyámoltak és gondnokoltak képviseletére nézve nincs a felelősségről gondoskodva. Pedig a 95. §. megmondja: „ha a gyám vagy gondnok képviseletét elmulasztja, szebből kár származik: kártérítéssel tartozik." És ezen annyira megtámadott túlterjeszkedő törvényjavaslat, mit mond tovább? „A kártérítési kereset felett a bíróság határoz." Ott van tehát a felelősség, ott van az is, a ki alkalmazza; alkalmazza azt a rendes biró. Hasonlag vagyok bátor figyelmeztetni a 105. §-ra is, mely szerint a felelősség miképeni alkalmazására nézve ezen törvényjavaslatnak többi szakaszai határoznak. Minden egyes részletre a felelősség modalitásaira nézve ezen törvényjavaslat az alkalmazásban természetesen ki nem terjed, és ki nem terjedhet, mert minden egyes arányait a felelőssőgnek, minden egyes fokozatát — nem a felelősség eseteinek, de a következményeknek meghatározni nézetem szerint nem is lehet. Hanem azt, mely esetben dolus forog fenn, vagy egyszerű hanyagság: épen a rendes biró itólimeg és azután a felelősségnek kitűzött mérvét ahoz képest alkalmazza. A t. képviselő ur felhozza, hogy a törvénytelen anyának több jog adatik, mint a tövényesnek, mert a törvénytelen anyát a javaslat szerint az atya nem zárhatja ki a gyámságból, míg a törvényest kizárhatja. Ez igen természetes dolog : hiszen maga is megmondta, ahol atya nincs, már t. i. elismert atya, természetszerűleg nem zárhatja ki a anyát; de ebből azután azon borzasztó következtetést húzni ki, hogy ismét törvénytelen anya állíttatik a szülői hatalom tetőpontjára: csakugyan nem lehet, mert a szülői hatalmat valakinek csak kell gyakorolnia. E tekintetben az elsőség az apát illeti meg, a hol apa és anya van, a hol a torvény előtt ismert apa nincs, következik a második, az anya, csakhogy nem korlát nélkül, nem a tetőponton, mert ő rá nézve, mint bárkire nézve azt, hogy általában a szülői hatalmat gyakorolni képesítve van-e: az illető hatóság határozza meg. Valamint az is természetes, hogy a szülői hatalom gyakorolhatása egyszer átalánosságban kimondatván, azontúl más sokban egyes ^esetek korlátozását nem tartotta szükségesnek. Én t.
