Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-236

362 236. országos ülés május 2. 1877. üdvöt, boldogságot nem -várok; hibásnak találom azon visszás helyzetet, hogy midőn Magyarország polgárai az állam költségeinek viselésére oly sok áldozatokat hoznak, akkor olcsó és gyors igaz­ságszolgáltatásban nem részesülhetnek. Horvát Boldizsár t. képviselőtársam reaetio­nariusnak találja a t. kormány által beterjesztett törvényjavaslatot, mert az 1848-iki törvényekkel nincsen összhangzatbau. Igaz, az 1848-iki törvények szellemével nem ez a törvényjavaslat, de igen sok törvény, melyet a t. házban alkottak, nincs összhangzatbau, mert letértek azon egyenes útról, a mely utón az 1848-iki törvényeket szellemüknél fogva tovább lehetett volna fejleszteni; igen, letértek azon útról, mert a megyei önkormányzatot megsemmisítették; pedig a megyei önkormányzat irányában soha sem hal­lottam oly szép védelmet, mint a milyent épen azon képviselőtársaim hoztak fel, a kik e tör­vényjavaslatnak részükről való el nem fogadását indokolták. A megyei önkormányzat megsemmisítése az oka annak, hogy az 1848-iki törvényekkel kellő össz­hangzatbau ezen beterjesztett törvényjavaslat nincsen. Paczolay János t. képviselőtársam maga azt állította, hogy azért nem fogadja el ezen törvény­javaslatot, mert a közigazgatási bizottságban nincs jogügyi bizottság. A megyei ősi kormányzatnál a jogi tekin­télyek a választott bizottsági tagok sorából, a régi megyei bizottságból soha sem voltak kizárva. Soha szebb érvet, soha szebb indokot a megyei önkormányzat mellett nem lehet felhozni, mint midőn azok tartják rosznak a jelenlegi közigazga­tási bizottságot, kik a közigazgatási bizottsági tör­vényt megszavazták; de egyszersmind a nép által választott tisztviselők s közigazgatási közegek állásai nem lehetnek-e szintén cpualificatióhoz kötve? De igenis lehet. Eeaetionárius törvényt alkottak akkor, mikor a biróválasztás jogát a néptől elvették és az olcsó közigazgatás helyett viszont ajándékképen 10 mil­liónyi terhet róttak a nép vál'aira a kinevezett törvényszéki és járásbirák életbeléptetése által. Ily módon nem látom, hogy ily utón az 1848-iki törvé­nyekkel összhangzásban lőhessen haladni. Elfogadom a törvényjavaslatot azért, mert ugy látom, hogy e törvényjavaslatban a súlyos adófizető népen könnyítést lehet eszközölni. Ez az indoka, a miért elfogadom; és nem az, mintha én e törvényjavaslatot tökéletes műnek tekinteném; de egyszersmind e törvényjavaslat által az ügyek gyors és helyesebb kezelését látom eszközölhetőnek. A birói függetlenség és felelősséget illetőleg felhozott érvekre nézve legyen szabad megemlíte­nem azt: vajon a választott bíró nem lehet-e ép oly független és felelős mint a kinevezett biró, melyikhez van nagyobb garantia kötve, a kineve­zett vagy a választott bíróhoz? Vajon a kormány vonhatja-e előbb felelősségre a kinevezett bírót, vagy a megyei közgyűlés a választott bírót, ki annak működését érdekeltség és figyelemmel kiséri. Ezek azon indokok, a melyek engem ezen beter­jesztett törvényjavaslatnak elfogadására buzdíta­nak, miután a nép költséges perlekedések által sújtva van, enyhítő eszköznek látván, a beterjesz­tett törvényjavaslatot: azt részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Midőn az előttem felhozottak folytán pár perezre a t. ház becses türelmét kikérném, legelsőben is kötelességenmek tartom kijelenteni, ós ez irány­ban a t. ház szíves emlékezetére hivatkozni, hogy Paczolay János t. képviselő ur határozottan té­ved, vagy félre értett, midőn azt mondta, hogy bárkit is e házban azzal vádoltam volna, hogy csak azért akarja meghagyni a mostani hagya­téki eljárást, hogy a szegény árvák hagyatéka napdijak fejében a birák vagy közjegyzők zse­bébe menjen. En határozottan merem állítani, hogy azt nem mondtam: hanem igenis rámutattam arra a tapasztalatra, hogyha az eddigi hagyatéki eljárás meg nem változik, * ugy, mint eddig ez volt az eredménye, — nem az illető közegek hibája, de a dolog természeténél fogva, ezentúl is az lehet eredménye. En egyátalában nem szoktam senkit azzal vádolni, hogy ürügyet képez valamely nyilatko­zata egy mellékes czél elérésére; valamint hogy a magam részéről sem fogadhatom el, hogy ezen törvényjavaslatnak beterjesztése ós dispositiói akár arra szolgálnának nekem ürügyül, mint a képvi­selő ur mondta, hogy privilégiumot osztogassak, akár arra, hogy a ministeri hatalmat erősítsem. A mi a privilégiumot illeti, azt gondolom, hogy azon értelemben, a melyben lehetne privilé­gium-osztogatást reaetionariusnak nevezni, azon értelemben, a melyet ő felhozott, hogy osztályok­ba akarnám az állani polgárait osztani: csakugyan arról szó nem lehet: mert ínég legalább én erre példát sehol sem tapasztaltam, de nem is képzel­hető a nemzet polgárainak osztályokra való szét­szaggatása akkor, mikor árváról és nagykorúról van szó, árváról bármely osztályába tartozzék az állampolgároknak, és nagykorúról, bármely osztá­lyába tartozzék az állampolgároknak. Hogy miért szólottam és szól ezen tör­vényjavaslat csak az árvákról, annak egy igen természetes oka van és ez az, hogy ez gyámügyi törvényjavaslat; tehát gyámügyi törvényjavaslat lóvén, olyant, a mi nem a gyámoltakra vonatko­zik, a mi tehát a nem gyámolandók viszonyai érdekében szükséges: ezen törvényjavaslatba csak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom