Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-236

236. országos ülés május 3. 1877. 359 mást tett. Én sajnosán kénytelen vagyok eonstatálni, hogy ugyanez áll azon hatásra nézve, melyet az igen t. minisíerelnök urnák felszólalása én reám és talán sokakra is tett. {Helyeslés több oldalról. Ellenmondás.) Nem azért mondtam kellemetlennek ezen benyomást, mert a miénktől eltérő nézeteket fejtegetett, — mert hiszen ez ilyen természetes, ez a parlamenti vitatkozásban máskép nem is lehet; — de azért,mertmigaző beszédét megelőzött vitában a törvényjavaslatnak intentiói, sőt az abban foglalt elvek igen nagy részére nézve is mereven visszautasító felszólalás egyetlen egy sem történt, az igen t. ministereJnók ur felszólalása volt az első, mely a merev negatio és visszautasítás tőrére lépett, még pedig inditványnyal szemben, mely csakugyan azon czélnak elérését tűzte ki magának, melyre a minister ur is törekszik. Idézem saját szavait. (Olvassa) „Hogy a beadott határozati javaslatra röviden feleljek, én a magam részéről egyáltalán azt, hogy e törvényjavaslat, bármely bizottsághoz, uta sittassók, most igazolhatónak s részemről elfogadhatónak nem tartom." A t. minisíerelnök ur ezen szavakkal a lehető legerólyesebben tiltakozik azon indítvány ellen, mely a háznak több oldaláról nem oly őzéiből tétetett, hogy a törvényjavaslatnak akár intentiója, akár főbb elvei visszautasittassanak, hanem csak azért tétetett, hogy ezek megfelelőbb szerkezetben juthassanak kifejezésre. Indokolja pedig a minisíerelnök ur ezen visszauíasitást a következőkben : „Ha ezen törvényjavaslat részletes tárgyalásánál egyes fontos részekhez concret indítványok adatnak be, a házszabályok módoí nyújtanak arra. hogy azok, ha a ház szükségesnek tartja, az illető bizottsághoz bővebb megfontolás végett visszautasittassanak. De eredményt, hasznot ha lehet ezen eljárástól várni, csak azon esetben lehet, ha ez már olyankor történik, midőn a törvényjavaslat elvei iránt a ház már megállapodott." .Tehát arra utasit bennünket az igen t. minisíerelnök ur, hogy a részletes tárgyalás alkalmával adjunk be ott, hol a szerkezetet hibásuak tartjuk, concret indítványokat, ezek talán majd az illető bizottságokhoz fognának utasíttatni. Én, t. ház! arra nézve tökéletesen egyet értek az igen t. minister úrral, s azt szívesen megengedem, hogy vannak ezen törvényjavaslatnak oly szerkezeti hibái is, melyeket a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál megérinteni lehet és melyeknek kijavítása a részletes tárgyalás alkalmával ós annak keretében is szükséges leend; de a törvényjavaslat ezen hiányai aránylag alárendelt fontosságúak. Azon főfalba, melyet mi a törvényjavaslatban eonstatálni iparkodtunk és a mely miatt a ház | több részéről ezen superrevideálási inditváay beadatott, nem egyes szakaszoknak önönmagukban tekintett hibás szerkezetökben fekszik, hanem abban, hogy bizonyos jogi fogalmak és az ezekre alapított elvek körvonalozásukban teljesen nélkülözik azt a határozottságot és praecisiót, mely a jogszabályoknak nemcsak theoretikus becsét, hanem épen gyakorlati hasznaveheíőségét egyedül biztosítja és első kellékét képezi a törvénynek. (Helyeslés.) Már pedig, ezen nagy hiányon lehet-e a részletes tárgyalás alkalmával segíteni? ezt óhajtom bővebb nyilvánítás tárgyává tenni. (Halljuk]) Nem akarom a t. ház ügyeimét hosszasabb idézések és terjedelmes easuisíika által fárasztani, csak példa gyanánt fogok egy vagy két alapelvet a törvényjavaslatból felhozni, és iparkodom majd kimutatni azt, mennyire nem szabatos azoknak körülírása s mennyire terjed ki ezen — hogy ugy mondjam — nyavalya azután a törvényjavaslat minden részén. (Halljuk!) Midőn a törvény valakit idegen ügyeknek gondozásával bármely alapon és irányban megbíz, teszi ezt mindég az illető felelősségének kikötése mellett; de ezen felelősséget épen azon ügyek térin eszeiéhez, melyekről az illető törvény intézkedik, alkalmazottai! a lehető legszorosabban kell körülírni, mind arra vonatkozólag, hogy kit él- a felelősség, mind arra vonatkozólag, hogy mire férjed ki dologilag a felelősség, és mind arra vonatkozólag, hogy a felelősségnek micsoda foka, milyen mértéke alkalmazandó. A jelen törvényjavaslat a gyámságnál alkalmazott közegeknek felelősségéről természetszerűleg szintén tartalmaz intézkedéseket. így elsőbben is az I. résznek 4. fejezete a gyárnnoki és gondnoki tisztről, s az azzal egybekötött felelősségről szól. A felelősséget tüzetesen érintő szakasz a 73-ik §. így szól: A íelelősség magával hozza azon kárnak megtérítését, melyet az illető szándékosan vagy mulasztás által okozott. A gyám vagy gondnok rendszerint csak saját hibájáért felelős, de ha kellő óvatosság nélkül nem arra való személyeket alkalmaz, vagy az általok okozott kár megtérítését nem szorgalmazta, az ebbeli eljárása vagy hanyagságából eredt kárért is felelős. A kártérítés iránt a bíróság határoz." Már most t. ház, a íelelősség törvényszerűit magával hozza azon kár megtérítését „melyet az illető szándékosan, vagy mulasztás által okozott." Ha nem csalódom, a dolus és culpa fogalma szándékoltatik ezen ketté osztás által jeleztetni. Egészen eltekintve attól, hogy a culpának fogalma a „mulasztás," szóval szabatosan ki nem fejezhető, igen jól tudjuk, hogy a culpának különböző nemei vannak, a lala és a levis culpa, és hogy a szerint,