Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-236
236. országos ülés május 2. 1877. 357 fogva vádolva. De megfeledkezett a t. képviselő ur, hogy épen Tisza Kálmán volt ellenzéki pártvezér volt az, a ki az 1868. törvényhozás ideje alatt szorgalmazta a közigazgatási fölebbviteli bíróságok megalkotását, hogy midőn a kormányra lépett, első teendője nem az volt, a mi iránt a t. képviselő ur neki ma az absolutismus vádját dobja szeme közé; megvallom azt teljes logikai következetességgel teliette akkor: midőn Tisza Kálmán a belügyi tárezát átvette, mert teljesen „tabula rasat' : talált, hiszen Sennyei Pál báró képviselő ur álitása szerint közigazgatásunk akkori, állapota ázsiai volt. (Felkiáltás: Most is az!) Én azt hiszem, hogy javultak. (Ellentmondás a jobb oldalról.) Hivatkozom kétségtelenül a közvéleményre. (Mozgás jobb felöl, helyeslés a középen.) Azt mondom hogy a t. képviselő ur állítása szerint közigazgatási állapotunk ázsiai volt: én nem mondtam ezt ós nem mondom most sem, hanem igenis állítom, hogy a mi a közigazgatás javításának szempontjából történt, az a Tisza kormány által történt. (Ügy van!) És hogy ezen kormány a közigazgatás javítását nem kezdhette ott, a hol annak végpontja van ; hanem kezdette ott, a hol annak kiindulási pontja van, ez gondolom logikailag is természetes, mert a házat nem a tetőnél kezdik épiteni, hanem a fundamentumnál. Ha a közigazgatási legfőbb feljebbviteli hatóság iránt tesz törvényjavaslatot a ház asztalára a belügyminister ur, mielőtt akár a parlamenti kormányformának a inunicipalis rendszerre való gyakorlati összeillesztésével is, hogy — ugy mondjam — az administrativ basist tette volna le. akár a többi administrationalis törvényjavaslatot késlelteti, azt hiszem helytelenül járt volna el; mert meggyőződésemet és — mondhatom — talán jótálló meggyőződésemet merem kifejezni, hogy Tisza Kálmánnak nézete ma is az a fölebbviteli bizottságokra nézve, mely mindig volt, és hogy ha — mint reményiemésóhajtom,— a t. ház többségének akaratából még sokáig marad a kormányon. nem fog késni az idővel, hogy megtegye ez iránt is előterjesztéseit. Horvát Boldizsár képviselő ur Magyarország államiságát is kapcsolatba hozta ezen törvényjavaslattal. Megvallom, hogy ezen — ugy mondjam — szerény törvényjavaslattal szemben Magyarország létjogát már csak belevonni is a vitába, — hogy ne mondjam; a discussio t keretébe, — előttem indokoltnak nem látszik. Én ezen eljárást azon szélmalom harezához hasonlítom, a melyet a lamanchai lovag vívott; mert a kik Tisza Kálmánnak akár mint egyszerű parlamenti tagnak, akár mint kormányelnöknek vagy belügyministernek működését ismerik, és ismerték a múltban: kénytelenek lesznek elismerni, hogy épen ő ós talán mondhatom, hogy nagyon ő volt az, a ki'Magyarország államisága fenntartásának biztosítása czéljából soha se riadt vissza a valóságos tettektől; tanúságát szolgáltatta ő ennek sokszor. És akkor, mikor az ő általa beterjesztett törvényjavaslatot Magyarország államiságára vonatkozólag fenyegetőnek állítja fel valaki: valóban olyat állit, a melynek sem a múltban, sem a jelenben igazolása nincs, sem a jövőben hitem szerint, nem lesz. A t. képviselő ur azt állította, hogy hiszen 6 sem barátja a per exeerpta codifieationak és ő is óhajtja, hogy a polgáii törvénykönyv, mintegy egész egyöntetű kerüljön a törvényhozás elé. És igazsága van; hanem a t. képviselő ur, mint volt igazságügyminister, vissza fog emlékezni, hogy az ő idejében az országos költségvetésbe nevezetes összegek vétettek fel a codificatio készítése czéljából. Daczára ezen, az ország által meghozott anyagi áldozatoknak, természetesen a polgári codex ma sem kész. És én ezt nem azért hozom fel, mintha talán késleltetését nem tudnám igazolni: igen, én elismerem, hogy a polgári codex oly nagy és fontos mű, a melynek compilatiója időt kivan. De ha ez igy áll a polgári magánjogra nézve; méltóztassék elhinni, hogy a közigazgatás nem kevésbbé fontos tárgya az országnak, és ha egyes részeiben a közigazgatás szempontjából a belügyminister fokozatosan halad előre, ha ezen haladásnak nyilvánvaló jeleit találjuk, és én a magam részéről nem habozom kijelenteni, hogy az árva-ügy rendezését ilyen haladásnak tartom: akkor t. ház lehetetlen elismerésünket megvonni nemcsak azon minden tekintetben gondoskodó eljárásért, hanem azon helyes irányért is, a mely ezen törvény benyújtása által eszközöltetett. T. ház! Én nagy megütközéssel hallottam egy, Horvát Boldizsár által tegnap kiejtett szót, melynek horderejét talán a discussio hevében ő maga sem fontolta meg kellőleg. És ezen szó az „absolutismus vádja" volt a törvényjavaslat, azon törvényjavaslat irányában mondom, melyet Tisza Kálmán terjesztett a ház elé. Hogy ezen — hogy ugy mondjam, — insinuatiónak alapja sincs, azt azon védelem igazolja legjobban, melyben azt Paczolay t. képviselő-társam részesiti. De midőn ilyen nagy szót mondunk ki: lehetetlen, hogy ne volna kötelességünk reflectální azokra is, a miket akár ministeri, akár más minőségben mondtunk. És ha a t. képviselő ur ministeri viselt dolgait kissé megforgatja esziben, ha azon állításával szemben, — a mint magát tegnap kifejezte, — hogy a gyám-ügy ilyen elintézése involutiója a törvénykezési körnek, és ha megnézi az 1870-iki törvényt, mely az ő ministersége alatt hozatott, és a mely határozottan kimondja, hogy az árva-ügy közigazgatási ügy: akkor azt hiszem, hogy a t. képviselő ur meg
