Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-233

2S8 országos flléa április 28.1877 293 kényszerhelyzetben vagyunk, magát a javaslatot, ámbár annak szellemét nem helyeslem, elfogadom, elfogadom különösen a közigazgatási bizottság jelentésének azon pontját, a melyben felkéri a házat, hogy a belügyminister urat sürgesse meg a Budapest választó kerületeinek szaporítására vonatkozó törvényjavaslatnak még ezen ülésszakban való beterjesztését. Én is kérem a t. házat, méltóztassék ezen utasítást, miután a szaporítást maga a ministerelnök ur is megigérte, minél előbb megadni. {Helyeslések.) Mocsáry Lajos: T. ház: Én nem osztozom azokban, a mik az előttem szólott két képviselőtársam által érintettek, de különösen nem azon habár nem e ház kebelében, hanem azonkívül ezen ügy tárgyalásánál többször előfordult azon ellenvetésben sem, hogy t. i. miért nem terjesztett be a t. belügyminister ur ez alkalommal oly javaslatot, mely már ez alkalommal megszüntette volna az egész országban a választókerületek egyenlőtlenségéből származó anomáliát. Én megvallom, ily előterjesztést ez alkalommal helyesnek nem tartanék azért, mert habár kétségtelen az, hogy az összes magyarországi választó kerületeknek rectiflcatiója valamikor szükséges lesz; de hogy az ország lakosságának legnagyobb része meg van nyugodva a választó kerületek beosztásának mostani állapotában: ezt legjobban bizonyítja az, hogy eddigelé egyetlen petitió sem jött a házba, mely ily általános reformot kivánt volna. Egyátalában nem mondhatom tehát helytelennek a t. belügyminister urnák abbeli eljárását, hogy a választókerületek rectiflcatiója tekintetében csakis az ujabban kikerekített kerületekre szorítkozott. Az előttünk fekvő javaslatban én az eddigi állapothoz képest egy lényeges javulást látok. Én elismerem, hogy helyre van hozva, legalább részben nagy anomália és igazságtalanság a mely különösen az erdélyi választó kerületeknek eddigi beosztásánál fenállott, és részben meg van szüntetve azon nagy reális sérelem, a mely a román nemzetiségű honpolgárokon elkövettetett az által, hogy igen nagy választókerületek voltak alakítva ott, a hol románok voltak a választók és ellenkezőleg a szász területek túlságos kedvezésben részesültek Meg van szüntetve például azon anomália, hogy Alsó-Fehérmegyében 106,000 választóra, Huny ad megyében 90,000 választóra és több megyében 60—70,000 választóra esik egy képviselő, mig ellenkezőleg Ujegyház székben 12,000 lélekre esett egy képviselő, De mindamellett, hogy ezen előnyeit az előttünk fekvő törvényjavaslatnak elismerem: látok abban egy igen nagy hiányt, t. ház ! a melyet ez alkalommal a törvényjavaslatban tovább fentartani én czélszerünek nem tartok; sőt azt hiszem, hogy most, midőn módunkban van azon segíteni, egyenesen kötelességünk, elenyésztetni. Értem azon anomáliát, a mely továbbra is fentartatnék nagy részben az által, hogy igen csekély városok továbbra is választó kerületek maradnak. Méltóztassék megtekinteni a törvényjavaslathoz mellékelt kimutatást és látni fogjuk, hogy még most is vannak oly városok, a melyek 2,500, 4,200, 3252, 3,500 lakos szám mellett külön választókerületet képeznek. Megszűnik azon apróbb, — Schvartz Gyula képvizelő társam által Eottenboroughnak nevezett — városok közül öt, ezek között a legkisebbek, — ámbár Abrudbánya nem tartozik épen a legcsekélyebbek közé, de még mindég meg van hagyva 10 oly város, a melyek közül csak egy haladja meg a 10,000 lakosszámot, 3 pedig alig haladja meg a 3000-et. Azt hiszem t. ház, hogy ez oly állapot, melyet továbbra fentartani egyátalában nem lehet és nem hiszem, hogy annak fentartását helyesen indokolni lehetne. Továbbá helytelennek tartom azt is, hogy vannak oly városok, a melyek két képviselő választással maradnak felruházva jövőre is ; pedig alig hogy egy képviselő választásra lennének jogosultak; nevezetesen Marosvásárhely, a melynek 17,673 lakosa van, valamint, hogy Nagy-Szebent sem illetné meg több képviselő egynél, miután alig van 19,000 lakosa és mégis két képviselő küldésére jogosittatik jövőre is. És mivel indokolja a t. belügyminister ur ezen e.járást? Azt mondja az indokolás, ha jelen viszonyaink között a képviselő választásoknál gyakorlatilag üdvös eredményt akarunk elérni: akkor a választókerületek beosztásánál nem lehet egyedüli feladatunk a theoria absolut követelményeinek szigorú teljesítése ; hanem különösen szem előtt kell tartanunk a történelmi fejlődést is. Én osztozom az előttem szólott Svartz Gyula képviselőtársam azon nézetében, hogy az ilyen átalános phrazisokkal való argumentatiót valósággal igen gyakran helytelen alkalmazni. Azt hiszem, itt sem beszéljünk theoriáról, történelmi fejlődésről; ne üljünk ilyen magas paripára, vegyük a kérdést egyszerűen ugy, hogy vajon mit kíván az osztó igazság és a józan ész. És ha tekintetbe vesszük, hogy itt 3—400 lakossal bíró városoknak adatik meg azon jog, a mely átalánosságban az egész országban 40,000-re van kiróva: azt hiszem, hogy akkor e szempontból magas okoskodásra nem szorulunk. Azt mondja a t. belügyminister ur, hogy ő tabnla rasat nem akar csinálni, csupán némely anomáliákat akar megszüntetni. Én bátor vagyok azon kérdést intézni a í. belügyminister úrhoz, hogy miért nem akar tabula rasat csinálni? miután itt arra okvetlen szükségünk van és miután itt tabula rasat csinálni