Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-233

294 283. országos ülés április 28.1877. épen nem egyértelmű valami veszélyes felforga­tással, midőn az igen könnyen keresztülvihető a nélkül, hogy nagy megrázkódtatások következné­nek utána. Egyébiránt azon tabula rasát a t. kormány maga méltóztatott megcsinálni akkor, midőn a választókerületeket kikerekítette, most csak azon különös eljárásnak lennénk tanúi, hogy megcsi­nálta a tabula rasát; de körülbelül azt hja rá, a mi azelőtt rá irva volt. Én e szerint ugy látom, hogy a ministeri javaslathoz csatolt indokolással a kis városok ügye nagy részt egyáltalában nem bir. Mi lehet tehát annak oka, hogy e nagy ano­máliát továbbra is fentartani kívánják?Én nem hiszem, ámbár említtetett már itt is, esnem kétlem, hogy okvetlenül fel fog hozatni ellenvetésül, hogy itt a nemzetiségi szempont, nevezetesen a magyar sup­prematia megóvásának szempontja lett volna irány­adó. Kern hiszem ezt azért, mert nem képzelem, hogy bárki Magyarországon az egyenjogúság s az igazság követelményeit ily szűkkeblű szempontból háttérbe szorítani hajlandó legyen. Nem teszem ezt fel különösen magáról a belügyminister úrról. Hanem azon indokolás mellett, mely itten a kis városok jogának továbbra fentartása mellett fel­hozatik : okvetlen ki fogjuk tenni magunkat annak, hogy ezen vád fog ellenünk emeltetni, miután a kis városok tisztán magyarok. Ez kétségtelen. De nem hiszem, hogy nemzetiségi szempont lett volna itt irányadó, már csak azért sem ; mert hiszen, ha elfogadtatnék is ez álláspont: oly csekély lenne annak eredménye, hogy azért ez eljárás ódiumát magunkra venni nem volna érdemes. Mert nem arról van itt szó, hogy akadályoztassák meg az, hogy több román jöjjön a házba, mert ez azáltal, hogy a kis városok választójoga nem hagyatik meg, akadályozva nem lesz, mert hogy a román nem­zetiségűek saját nemzetiségű kheliöket küldjék ide: arra az ut nyitva van, ha a megyei választókerü­letek másképen rendeztetnek be. Szó lehetne itt arról, hogy 12, valószínűleg magyar képviselővel kevesebbe] bírjon a magyar országgyűlés. Itt nem erdélyi országgyűlésről, nem arról van szó, hogy Erdélyben billenjen fel a kellő arány a magyar elem rovására. És ón meg vagyok győződve, hogy t. erdélyi képviselő társaink ezt igen jól tudják s nem is azért fogják követelni, hogy maradjanak fen továbbra is a kisvárosi választókerületek; mert ha e szempontból fognák fel: azt kellene gondolnunk, hogy ignorálják magát az uniót. Egyébiránt mi a kis városokat illeti, azért, hogy külön választókerületeket nem fognak képez­ni, nagy igazságtalanság, jogcsonkulás, vagy eddigi előnyök elveszése nem fog rájuk nézve bekövet­kezni : mert hiszen választói jogukat meg fogják tartani ezentúl is; de megmenekülni attól — meg vagyok győződve, hogy magukra is, legalább a jobb érzelmű ékre, — igen terhes állapottól, hogy most mint rottenborough, mint kráhwinkelek emlegethetnek folytonosan, hogy most ugy tekintik őket mások, mint kik általuk meg vannak rövi­dítve. Én azt hiszem, hogy az által, hogy ezen kelle­metlenségtől megszabadulnak: mindenesetre fognak nyerni bizonyos kárpótlást azért, hogy eddigi állásukat elvesztik. Egyébiránt ha beosztatnak más falusi kerületekbe, kétségtelen, hogy akkor is gya­korolhatják azon befolyást, melyet mint az intelli­gentiához tartozó vagyonos választó polgárok mindenkor gyakorolni hivatva lesznek, azon vá­lasztó kerületben, melybe beosztatnak, és melynek székhelyeit, hogy képezzék, részemről szívesen elfogadom. Én tehát azt látom, t. ház, hogy ezen kis­városi választó kerületek további fenntartása egy­általán semmivel helyesen nem indokolható és ha azoknak fenntartása még is kívántatnék: erre nézve a czél nem lehetne egyéb, minthogy jövőre is maradjon fenn a kormány és illetőleg az ural­kodó többség részére néhány igen kényelmes hely, hol azután gyakorolhassa azt a maga netalán megbukott jelöltjeire nézve, a mit a lóversenyek alkalmával az úgynevezett vigaszversenynél szok­tak gyakorolni, midőn alkalom adatik a lemarad­taknak arra, hogy újra pályázzanak. Mindezeknél fogva én bátor leszek egy javas­latot benyújtani, a melyben kérni fogom a t. házat, hogy: két képviselő választási jogosultsága ne maradjon meg Erdélyben más városnak mint Kolozsvárnak és Brassónak, mint a melyekre nézve lakosaik számát tekintetbe véve lehet találni magyarországi városi választó kerületekben is analógiát. Továbbá egy képviselő választására fel­jogosítva hagynám továbbra is Nagy-Szebent, Marosvásárhelyt és Gyulafejérvárt, minthogy ezek­nek igen intelligens közönsége igénybe veheti azt, hogy — fennállván különben Magyarországon is bizonyos egyenlőtlenség a lakosok száma tekinte­tében, nevezetesen Körmöczbánya városában — hogy továbbra is meghagyassanak eddig élvezett jogukban ; azonban csak egy képviselő választására lennének feljogosítva. A többi 10 kis város, mely a jegyzékben B) alatt van elősorolva, elveszítvén külön képviselő választási jogosultságát, beosztat­nának az A) alatti megyei választó kerületekbe. Ezen javaslatomat most az átálános tárgyalás alkalmával vagyok bátor beadni egyszerűen azon okból, mert — jóllehet beadhatnám ezen javasla­tomat a részletes tárgyalás alkalmával az első pontnál, — sokkal czélszerübbnek tartanám, ha a t. ház az egész javaslatot visszautasítaná a köz­igazgatási bizottsághoz, minthogy az sokkal helye­sebben, sokkal inkább hitelt érdemlőleg lenne azon helyzetben, hogy arra nézve, miként osztassanak be, és hogy mely megyékbe osztassanak be az

Next

/
Oldalképek
Tartalom