Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-231

276 2S1, országos ülés április 26. 1877. kötelezettség alól a magyar törvényhozás magát ki nem vonhatja. Simonyi Ernő t. képviselőtársam határozati javaslatát nem fogadom el. Nem fogadom el pedig azért, mert az az 1867-iki politikai kiegyezésnek megváltoztatását tűzi ki czóljául. Mint méltóztatnak tudni, azon időben, midőn az 1867-iki törvények alkottattak, bár igen óhajtottam, hogy politikai kiegyezés jöjjön létre azon két állam közt, mely a monarchiát képezi: én azon módozatot, mely szerint ezen kiegyezés megköttetett, egészben nem pártoltam; azóta azonban az ország több választás által helyeselte ezen törvények hozatalát és ezen kiegyezés mellett, a mint csakugyan meggyőződtem — Magyarország boldogulhat (Ellenmondás a szélső bal oldalon.) és ha e tekintetben Magyarország nem fejlődhetett ugy, a mint mindenikünk kivánta, de sőt azon helyzetben nem maradhatott meg, a melyben 1867-ben volt, — kimondom ezt őszintén az utóbbi tapasztalások után — azt nem az 1867-iki kiegyezésnek tulajdonítom, hanem a kormányzatnak és átalában azon eseményeknek, melyek azóta bekövetkeztek. (Helyeslés a középen. Ellenmondások a szélső bal oldalon.) Távol legyen tőlem, hogy most utólag mindazokat éles bonczkés alá vonjam, a mik történtek, mert sokkal könnyebb utólag valami fölött Ítéletet mondani, mint előre valamit meghatározni. Kimondom azonban őszintén azon meggyőződésemet, hogy az 1867-iki kiegyezést bona fide elfogadom és kimondom egyszersmind azon nézetemet, hogy ezen monarchia csak az ezen törvényjavaslat által megállapított dualismus alapján állhat meg, és ezen dualismust, melyen a monarchia alapszik, a kiegyezésnek semmiféle ujabb megváltoztatása által, legyen az bár törvényszerű, vagy pedig valami ujabb occupatio, veszélyeztetni nem kívánom. És ez okból Simonyi Ernő t. képviselőtársamnak az 1867-iki kikiegyezés megváltoztatására vonatkozó indítványát részemről el nem fogadom. Röviden még csak azt akarom megjegyezni, a mit Kaas t. képviselő ur is mondott, hogy én a reciprocitás elveinél fogva igen természetesnek találom, hogy a quóta megállapításában működő küldöttségek ez alkalommal Budapesten székeljenek. Elfogadom a kormány határozati javaslatát. (Helyeslés a bal oldalon.) Tisza Kálmán ministereinök: T. ház! {Halljukl) Legelsőbben is azon két kérdésre akarok felelni, melyeket b. Kaas Ivor t. képviselő ur a kormányhoz, illetőleg hozzám intézett, s melyek közül először is a másodikra felelek. Ezen kérdés abból áll, hogy a kormány a kellő adatokat elkészittette-e és hajlandó-e azokat a quota-deputatió rendelkezésére bocsátani, hogy ez aztán a tárgy ismertetésével alaposan járhasson el hivatásában. Biztosithatom a t. képviselő urat, hogy igenis a kormánynak magának is az a szándóka, hogy a küldöttségnek minden adatok ismeretével lehessen hivatásában eljárni, Ezen adatok tehát a ,deputatiók elé fognak terjesztetni. S hogy egyátalában a kormány szándéka kezdettől fogva ez volt, s hogy szándéka az volt, hogy elég tétessék mindazon feltételeknek, melyek idevonatkozólag az 1867 : XII. t.-czikkben foglaltatnak : bizonyítja az, hogy e törvénynek 19. §-át, melyet a t. képviselő ur is felolvasott, a kormány is idézte határozati javaslatában. Ha nem akarta volna megtartani azt, a mi az idézett törvényben benne van, és nem akart volna azon módon eljárni, a mint ott megállapíttatik : bizonyosan nem hivatkozott volna a §-ra. A mi a másik kérdést illeti, hogy a deputatiók ez alkalommal Budapesten fognak-e működni ? erre nézve bátor vagyok először is megjegyezni, hogy a quota-deputatiókra nézve az 1867: XII. t.-czikk ez irányban semmit sem mond. A delegatiókat illetőleg mondja a következőket. „A bizottságokat mindenkor ő Felsége fogja összehívni bizonyos határnapra és azon helyre, hol ő Felsége azon időben tartózkodik, óhajtja azonban az országgyűlés, hogy a bizottságok felváltva Bécsben és Budapesten ülésezzenek." Azt gondolom, hogy a munkálatokat előkészítő deputatiók és az ő Felsége által összehívandó és bizonyos hatáskörben határozattal biró delegatiók közt lényeges különbség van. Mindamellett a magyar kormány körében felmerült ezen kérdés; de mi a magunk részéről azt találtuk, hogy miután az elfoglaltatás szempontja a két kormányra nézve egészen egyforma, mert a törvényhozó testület együtt van itt is ott is, ő Felsége pedig jelenleg Bécsben tartózkodik : nincs kellő alapunk arra, hogy azon kívánsággal lépjünk elő, hogy a deputationalis küldöttségek ezúttal Budapesten ülésezzenek. (Nyugtalanság a szélső balon) De mint mondám, erre nézve a törvény egyátalában semmit sem mond. A mi Simonyi Ernő képviselő ur előadását illeti, legelsőbben is téved a képviselő ur abban, hogy 1867: XII. t.-czikk revisiója napirenden van. Ha az ő határozati javaslata elfogadtatnék: akkor igenis napirendre jönne: de a kormány által beterjesztett határozati javaslat utján napirendre téve nincs ; mert miként ez már az előttem szólott t. képviselő ur által is mondatott — azon határozati javaslatnak egyedüli czólzata épen az, hogy meg legyen felelve, az 1867: XII t.-czikkben meghatározott feltételeknek, melyeknek ideje most a 10 óv eltével eljött. Arról, hogy czélszerü volna-e e kérdést most napirendre hozni, nem fogok bővebben szólani. I A t. képviselő urat azonban figyelmeztetnem kell,