Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-231

231. orsíágöí ttíés április 96.1877. 277 hogy febr. 3-iki beszédemben — bár bizony nem olvastam azóta, de még is merem állítani, mert tudom meggyőződésemet, mely e tekintetben a törvényen alapulván, nem változtatott, — mondom, sem a február 3-iki beszédemben, sem máskor azt, hogy arra, hogy az 1867: XII. t.-cz. megváltoztattassák, elégséges legyen a magyar képviselőháznak többsége : nem mondottam, hanem mondottam akkor és — mint igen jól emlékszem — épen ez alapon distingualtam a közösen érdeklő viszonyokat, hogy vannak olyanok, melyek időhöz nem kötvék és itt értettem a politikai kiegyezést, de a melyek megváltoztatása csak ugy lehetséges, ha minden factorok, tehát ugy a magyar törvényhozás, mint az osztrák törvényhozás és a közös fejedelem ez iránt egyetértenek. No akkor ezen factorok bizonynyal nem voltak meg; de ezen factorok bizonynyal nincsenek meg ma sem, mert még ha — a mi nem áll; — ugy Magyarországban, mint Austriában a törvényhozások egyetértenének is abban, hogy változtatni akarják az 1867. XII. t.-cz.-et mondom, még ha ez állana is, a mi azonban nem áll: bizonyosan oly eltérő módon nyilvánulna a változtatási vágy, hogy az egyetértés a megváltoztatásra egyátalában létre nem jöhetne. 1875. február hóban az ország helyzeténél fogva mondtam én azt, a mit épen azon oldalról (a szélső baloldalra mutat) nem egyszer szememre is vettetett, hogy ezen kérdések vitatásától elállók, vagy mint valaki mondotta, szegre akasztom; már most nem tudom, melyik szót használtam, de mindenesetre azt mondottam, hogy a fenforgó viszonyok közt e kérdés vitatásától el kell állanom. Ha 1875-ben nézetem szerint és a ház akkori nagy többségének nézete szerint nem voltak a körülmények alkalmasak arra, hogy ezen kérdések vitatás aiá vétessenek, napirendre tűzessenek: azt hiszem, hogy senki, ki a képviselői hivatást komolyan veszi, nem mondhatja, hogy az idők kedvezők arra ma, midőn előestéjén állunk — meglehet — oly bonyodalmaknak, melyekben a osztrák-magyar monarchia consolidatiójának még csak látszólagos megbontását is előidézni nemcsak az egész monarchiának, hanem épen Magyarországnak érdekében is hazafiatlan eljárás volna. (Élénk helyeslés a középen.) Ezek után még csak egy pontra kívánok reflectálni. A t. képviselő ur fogalom-zavartól fél, ha a határozati javaslatból a pragmatica sanctió szó ki nem töröltetik. Nem tagadom t. ház, hogy a pragmatica sanctiót igazság szerint Magyarországra nézve, a képviselő ur által -is idézett 1723. törvény képezi. De ha fogalom zavarról beszélünk, minthogy — mint maga a képviselő ur is mondja — a pragmatica sanctiót a törvényben és nemcsak az 1867. XII. t.-c.z-ben, hanem az 1848. törvényben is a törvényhozás maga használta: akkor épen azt tartom, hogy ma már ennek a szónak minden alkalommal való kiküszöbölése az, ami fogalomzavart okozhatna; mert ez vagy azt mutatná, hogy nemcsak az 1867-iki, hanem az 1848-iki törvényhozás maga is több kötelezettséget ismert el, mint a mennyi törvényeinkből folyik, vagy pedig ha ezt nem mutatná — mert hisz ezzel, gondolom, kivált az 1848-iki törvényhozást a képviselő ur sem fogja vádolni : akkor azon fogalomzavarra adhatna okot, mintha a inai országgyűlés nem akarna elismerni annyi kötelezettséget, amenynyit nemcsak az 1867-iki, hanem az 1848-iki törvényhozás is elismert. Minthogy e szerint a kérdéses szó törvénykönyvünkben ismételten benfoglaltatik, nem ismerhetem el azt, hogy a határozati javaslatban helyén és időn kivül volna róla szó s hogy onnan kiküszöbölni szükséges volna, és midőn ezeknél fogva kérném, hogy a t. ház az általam benyújtott határozati javaslatot elfogadni, és a Simonyi Ernő képviselő ur határozati javaslatát elutasítani méltóztassék : egyúttal kijelentem, hogyha a részleteknél valakit megnyugtathat, mint stylaris correcturát nem fogom ellenezni, ha e szavak helyett: „az 1876. XII. t.-cz. 18. 19. 20 szakaszaiban kijelelt tárgyak felett" ez fog mondatni: „az 1867. 12. t.-cz. 18 19. 20. §-aiban kijelölt kérdések felett és kijelöjt módozatok szerint járjon el a küldöttség." (Elénk helyeslés a középen.) Helfy Ignácz: Én t. ház, teljesen értem azt a türelmetlenséget, amelylyel a többség a kényes tárgygyal szemben az ellenzék bármi nemű felszólalását fogadja; tökéletesen értem, hogy ez kellemetlen ugy azon többségre nézve, a mely azon alapot, amelyről most szó van, 10 esztendővel ezelőtt megteremtette és ahhoz folytonosan hiven, következetesen ragaszkodott; és még sokkal kellemetlenebb azokra nézve, akik 8 esztendőn át teljes erővel ellenezték és azután opportunitásból, hogy a kormányt kezükre kerítsék, elfogadták; mondom én tökéletesen értem, hogy ezen többség részéről kellemetlenül fogadtatik mindaz, ami e tárgyban az ellenzék részéről felhozatik. De ha én ezt elismerem, jogosultan kérhetem a t. ház többség részéről is azon méltányosságot, miszerint lássa be, hogy azon párt, amely 10 esztendőn át következetesen, önfeláldozással épen azon rendszer ellen harczolt, küzdött, a melynek megújításáról ma szó van, hogy mikor oly határozati javaslatról van sió, amely önmagában mintegy reassummálja mindazt, mit tíz esztendő alatt belső meggyőződésből megtámadtunk: hogy akkor azt szó nélkül u« hagyjuk. Egyébiránt legyen meggyőződve a t. ház! hogy különösen azon kimerítő és valóban jeles beszéd után, melylyel Simonyi Ernő t. barátom javaslatunkat indokolta, én néhány rövid szóra