Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-231

231 országos ülés április 25. 1877. 273 mányokkal alakítani, hogy azon bajokat és károkat, melyeket eddigelé tapasztaltunk, ezentúl kikerüljük. A mi illeti azt, hogy ezen kérdésnek akkor a házban többsége nem volt, megengedem, hogy ez ugy van; de én azt hiszem, hogy most, midőn azon programm beszédnek alapján a ministerelnök ur ministerelnöki állását elfoglalta és akkor az országhoz appellálva az általános választások oly többséget adtak neki, a milyen majdnem példátlan a parlament történelmében : lehetetlen azt mondani, hogy most azon programnak, melyet akkor vallott, többsége a házban nincs. Tehát azon kellékek, melyek akkoron hiányoztak , hogy azon törvények megváltoztassanak, melyeket a 'ministerelnök ur roszaknak tartott mindig, és roszaknak tart most is, most meg vannak. Most napirenden van a kérdés, most meg van a házban a többség, meg van _ tehát a megváltoztatásra szükséges első kellék. Én tehát jogosan megvárhatom a ministerelnök úrtól, hogy következetesen egész politikai múltjához, most ezen alkalmat, amelyet nem ő idézett elő. mely nem mesterségesen hozatott fel, hanem a mely a a törvényből magából keletkezve, szükségszerűen előáll, felhasználja és azon kellékekkel bírván. melyeknek hiánya egyedül tartóztatta őt akkor, hogy az általa rosznak vallott és hirdetett viszonynak megváltoztatására nézve indítványt tegyen, nem fogja ellenezni, hogy ezen törvények átvizsgálása és ezen viszonyoknak az ország érdekében való átalakulása eszközöltessék. Én azon okból, hogy a képviselőháznak alkalma legyen megvizsgálni, hogy ezen ügyeknek milyen átalakítása volna az ország érdekében szükséges és kívánatos, egy nagyobbszámu bizottság kiküldetését vagyok bátor indítványozni, oly bizottságot, a mely Magyarországnak közjogi állását tekintetbe véve, ehezképest javaslatot tegyen az országgyűlésnek. 1867-ben midőn a közjogi állás rendeztetett, ugy hiszem egy 67-es bizottságra volt bizva ezen munkálat. Én ezen számot némi tekintetben praecedensül vévén fel, bátor vagyok egy bizottságot indítványba hozni, mely 61 tagból álljon, de országos bizottság legyen és így abba a főrendek részéről 20, a képviselőház részéről 41 tag választassák. Ezen bizottságot én azzal kívánom megbízni, hogy az 1867. XII. t.-cz.-et és ennek alapján alkotott minden t.-ozikket átvizsgálva, az országgyűlés elé a personal unió alapján javaslatot tegyen a Magyarországot és ő Felsége többi országait és tartományait közösen érdeklő viszonyok mily módon szabályozására nézve. Ezen indítványomat egy határozati javaslatba foglalva, leszek bátor a t. háznak beterjeszteni. Ha a t. ház nem méltóztatnék ezt elfogadni, hanem elfogadná a minister elnök ur által benyújtott határozati javaslatot: én kÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. I. KÖTET. részemről annak részletes vitatásába bocsátkozni nem akarok és azért már ez alkalommal bátor vagyok egy-két dolgot felemlíteni, ami ezen határozati javaslat szerkezetében — legalább nézetem szerint — helytelenül és nem alaposan van felhozva. Ilyen pl. azon hely, hol az mondatik, hogy „ezen küldöttség ö Felsége többi királyságai ós országai törvényhozása által választandó hasonló számú küldöttséggel az 1867 : XII. t-cz. 18.. 19. és 20. §§-aiban kijelölt tárgyak felett tanácskozzék.' Én csak azt akarom megjegyezni, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 18.. 19. és 20. §-ai ily tárgyakat nem jelölnek ki; hanem megjelölik azon módozatokat, melyek szerint az alku fölytattatik. Kijelöli e tárgyakat a 8., 9. ós 16. §.; a 8. §. kijelöli a külügyeket, mint a közös védelem egyik eszközét, a 9. §. a hadügyet, és végre a 16 §. a pénzügyet, amennyiben az a közös költségek fedezésére vonatkozik. Az tehát, mi a határozati javaslatban foglaltatik : azt hiszem, incorrect állítás, és azért nézetem szerint megváltoztatandó lenne. Van azonban itt egy kifejezés, melyet én, megvallom, nem szívesen látok, s mely különösen az 1867. törvényhozás alkalmával a törvénykönyvbe bele jött, elfogadtatott, és ott mintegy kiindulási pontul, mintegy Magyarország alaptörvényéül tekintetik. Ez azon hely, mely azt mondja: „a magyar korona országai az 1867. XII. t.-czikkben a Sanetio pragmatica folytán közöseknek ismert ügyek terheit viselik. Ént.ház, ezen „pragmatica sanctió" kifejezést a mi törvénykönyvünkből igen óhajtanám kihagyatni, azért: mert annak egyátalában nincs azon jelentősége, a mely neki a mi törvény könyvünkben tulajdoníttatik. Igaz, hogy a múltban már kitörülui nem lehet; de azt hiszem, hogy ha már megemlittetik e szó, ép azért, hogy a jövőben valami jogilag fontos következményű félremagyarázásokra okot ne szolgáltasson, legalább meg kellene magyarázni azt, hogy mily jelentőséget tulajdonit a magyar országgyűlés o szónak: „pragmatica sanctió." Én sohasem vontam kétsége az 1723. : I., II ós III. t.-czikkeket. Ezek állapítják meg az osztrák ház mindkét nemű ágában az örökösödési rendet és ezek alkotják meg az általok birtoklok országok és tartományok feloszthatlanságát. Én nem vonom ezt kétségbe. Igaz, hogy lényegileg a pragmatica sanctió is ezt rendeli; de a pragmatica sanctió egy magán családi okmány, nem Magyarország törvénye. Magyarország törvénykönyvében ezen szó: „pragmatica sanctió" soha elő nem fordult. Előfordult először, az igaz, a sanctió pragmatica szó az 1848-iki törvényekben, a hol arra hivatkozás történik ós pedig először a bevezetésben ós másodszor a sajtó törvényben. Ha jól vagyok 35