Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-230
266 230. országos ülés április 24.1877. mány és az elnök azt nem akarja. Ha lehetséges oly eshetőség: nem szabad e jogtól elütni a ház tagjait; ha nem lehetséges: akkor fölösleges e jog. De miután nézetem szerint lehetséges, hogy a kormány érdekében nincs és az elnöknek vagy nem tetszik, vagy szinte nincs érdekében a gyűlések összehívása, és az még is szükséges volna ennélfogva, hogy akkor mégis össze lehessen hivni az országgyűlést : én azt hiszem, az illetőket azon jog gyakorlatától megfosztani nem szabad. Vegyük csak az utolsó esetet. 20 tag kívánta összehívni az országgyűlést. Akkor nem volt kormány, mert lemondott, tehát magát az elnökkel érintkezésbe nem tehette. így egyedül az elnökre volt bizva: vajon kivánja-e összehívni az országgyűlést, vagy sem ? 0 nem kívánta; voltak azonban mások, kik azt hitték, hogy az ország oly állapotban van, mely okvetlenül megkívánja, hogy a törvényhozás a maga befolyását érvényesítse, hogy e törvénytelen alkotmányellenes állapotnak véget vessen. Midőn ezen egyedüli eset, mely előfordult, azt mutatja, hogy az ország oly állapotba is jöhet, a mikor kormánya sincsen és hogy akkor se legyen senki, a ki intézkedhessek a képviselőháznak, a tövényhozásnak összehívásáról: méltóztassanak megengedni, ez az alkotmányosság garantiáinak még utolsóját is elveszi. Én nem akarok hosszas czáfolgatásába bocsátkozni azoknak, a miket az előadó ur a többiekre nézve mondott. Az pl. hogy miért nem kell egynek átadni a kérvényt, hanem négynek : ez oly non plus-ultrája a logikai okoskodásnak, hogy azt ezáfolni nem is kell. A ki különben hallotta ezen okoskodásokat: az tudja, hogy azok milyen benső értékkel bírnak. T. ház! Én csak arra kérem a t. házat, ne méltóztassék oly intézkedést hozni, a mely hogy meghozatott, a törvényhozó testületnek és az országgyűlésnek oka legyen megbánni. Másodszor ne méltóztassanak oly feltételekhez kötni az intézkedéseket, a melyeket teljesíteni lehetetlen a gyakorlatban. Harmadszor ha szükségesnek találják, hogy a ház tagjai megfosztassanak azon jogtól: akkor méltóztassék egyszerűen a házszabályok 181. §-ának eltörlését indítványozni és ez a jog meg lesz szüntetve, s mi tudni fogjuk, hogy a ház ezt nem kívánja gyakorolni. Méltóztassanak azonban elkerülni azt, hogy mi hamis ürügy alatt hozzunk határozatokat. Határozzuk el, hogy ezen §-t kihagyjuk; vagy pedig mondjuk ki azt, hogy a kormány és az elnök egyetértve határozzák meg : hogy van-e szükség ülés tartására vagy nincsen; de ilyen határozatot egyáltalában nem hozhatunk, a mely — mint azt Madarász József t. képviselőtársam igen helyesen megjegyezte — valóságos képtelenséget foglal magában. Én kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék ezen határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Zsedényi Ede: ügy látszik, hogy a különvélemény pártolói arra tekintettel lenni nem akarnak, miszerint a házszabályok jelen szakaszában oly üléstartásról van szó. a melynek szükségét a ház elnöke indokolva nem látván, azt csakis busz tag kívánatára hivja össze : mert midőn a ház összeülte a közérdek szempontjából kívánatos, ezt a ház elnöke ezen felhívás nélkül, vagy egykét tag kívánatára is eszközölheti. A jelen szakasz szerint az elnök a 20 tag kivánatát vissza nem utasíthatja, bár azt igazoltnak nem tartja. Az elnökben pedig a nemzet egy oly férfiút tisztel, kit képviselőinek többsége hazafiúi jelleme, a közügyek körüli belátása és értelme nyomán e székre emelt ; ha tehát ily férfiú, ki mintegy az összes ház akaratának képviselője, az ülés összehívását indokoltnak nern véli, és mégis az ellenvéleménynek engedni kénytelen: ezen kötelességnek teljesítésére nem könnyedón, de csak nyomósabb garantiák mellett szorítható. Ezt az elnök tekintélye, a ház többsége iránti tisztelet követeli. A különvéleményben az mondatik, hogy egyetlen képviselő sem kívánhatná komoly ok nélkül az ülés tartását. Azt elhiszem, hogy maga az illető képviselő saját szempontjából komolynak tekinti, mit azok, kik nem ugyan azon eszméleti átmospherában élnek, elismerni nem tudnak, a mint ezt legújabban is hazánk nem igen komoly érdekei által felizgatott némely képviselőtársaink másutt törtónt nyilatkozataiból tapasztaltak. Pártolom *a bizottság javaslatát. (Helyeslés a közepén) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Csak egy pár szót kívánok szólani azok folytán, miket Simonyi Ernő képviselő ur elmondott. Ez alkalommal nem fogok mindazokra, miket ő betegségről, crisisről beszélt, reflectálni. Régi magyar példabeszéd : hogy ki sárgaságban van, mást is sárgának lát; (Derültség a középen.) a ki magát parlamentalis szempontból betegnek érzi: azt hiszi, hogy más is beteg, pedig nagyon csalódik. Azt mondja a képviselő ur, hogy lehetséges a határozati javaslatban indítványozott módot kivinni azoknak, a kik az adózó nép pénzéből zsebeiket megtömvén, rendelkeznek az utazási eszközökkel. Oly szó ez, melyet midőn még csak nem is a kormányról van szó, mely a képviselő úrtól már megszokta, hogy ilyenekkel vádoltassák, hanem szó van képviselőkről, elhallgatni, én részemről el nem tudom. Minden képviselő egyformán tömi zsebét az adózó nép filléréből,— a képviselő ur ép ugy, mint mások, — de a napidijak alapján felállítani annak lehetőségét — hacsak bárkire személyesen bebizonyítani nem tudja, — hogy képviselőtársa ezen törvényes illetékeken kivül másként tömi zsebét az adózó nép pénzével: egyátalában nem szabad. (Helyeslés a középről.)
