Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-229

258 229. országos ülés április 23. 1877 megszavazni azon költségét, mely ezen baj kiirtá­sára szükséges. Másrészt azonban a pénzügyi bi­zottság véleményét is igen figyelemre méltónak tartom; mert azon irtás, mely Pancsován eszkö­zöltetett eddig, mint az iratokból láttam: nem eszközöltetett ugy, mint kívánatos lett volna ós a kormány részéről vezetendő irtások igen távoli kézből vezettetvén, valószínűleg a jövőben is aligha nyújtanak kilátást arra, hogy hasonló nagy­költekezésü munkálatok kellő praecisióval végre­hajtatta ssanak. E kényszerűséggel szemben magam is azok közé tartozom, kik sajnálják és fájlalják, hogy az irtás ily tökéletlenül hajtatott végre. Én részemről az irtást elvetendőnek nem tar­tom. Akármit mondjanak^is a tudomány emberei, ez azon egyedüli mód, melyhez folyamodni fog mindegyikünk, ha a sanyoru sors ezen bajt reánk móri. Addig nem, mig szőllője terem, mert nem egy évben pusztítja el a szőllőt, hanem rövidebb hosszabb idő alatt; de ha egyszer mutatkozott, bizonyos a tönkremenetel. Ennélfogva az irtást megfogja tenni mindenki, ki oly szerencsétlen lesz, hogy szőllője e csapás által meglátogattatik. Francziaországban e tekintetben a tapasztalás nagyon leverő, mert í j i —V,-ad része a szőllőnek már inficiálva van: terem ugyan még, de évenkint leszálló mértékben, és el fog jönni az idő, midőn végkép megfogja tagadni a termést. Ha az egye­sekre bizatik ezen baj orvoslása: ez oly csapás lesz, hogy nem fogjuk kibírni s kiki a maga ér­dekét fogja szem előtt tartani. Mihelyt a szőlő nem terem, kiirtja, egy pár évig heverteti és utóbb isméi berakja szellővel, miután szőllő talaj volt. Ezeket előrebocsátva, én meghajlom a tapasz­talás kényszere előtt és helyeslem a pénzügyi bi­zottság azon nézetét, hogy ne költsünk tovább ezen kétes eredményű munkálatokra; de arra kérem a t. házat és a kormányt: ne méltóztassanak ezen dolgot befejezettnek tekinteni. Ez egy roppant csapás az országra, mely alkalmasint tovább fog terjedni. Ma még, a mennyire tudjuk, — de meg­lehet hogy tudomásunk nem is egészen alapos, — csak Pacsován lépett fel a philoxera. Pancsován összesen 2000 hold szőlő terület van ; részemről megvallom, hogyha nekem garan­tiát adtak volna arra nézve, hogy 24 óra alatt az egész 2000 holdat megszüntethettem: megszün­tettem volna azt s nem engedtem volna, hogy egy szál gyökérzetet is elvigyenek onnan, hanem mindent halomra hordatva a legnagyobb kímélet­lenséggel elégettem) volna, körülzároltatván a vi­déket, hogy valamikép tüzelő anyagul onnan va­lamit el ne vigyenek. Nem tudom, hogy azon előterjesztés, melyet a t. minister ur a fenálló törvény emgszüntetósére és azzal kapcsolatban további intézkedések con­tempálása érdekében fog tenni, mit fog tartal­mazni ; de remélem, hogy tartalmazni fogja azon óvó intézkedéseket is, melyeket az ország egye­temes érdeke e tekintetben követel. Addig is azonban bátor vagyok felszólalni, és kérni, hogy az a terület, mely már inficiálva van, addig, mig ott szőllő létezni fog: kellőleg elzárassék ; öt hat év múlva oda lesz mind, de addig is folyvást a lehető leg­nagyobb szigorral elzárolva kell tartani a területet, hogy minden lehetőségnek eleje vétessék, hogy onnan tüzelőül vagy ültetés ezéljából valami vala­hova elvitessék. (Közbeszólás: Ugy nem lehet el­zárolni .') A kellő vigyázattal igenis lehet. Midőn híre ment annak, hogy az irtás meg fog szüntetetni, a mit az újságokból olvastam: a Pancsovaiak nagyon örültek ós illumináltak. Ter­mészetesen, mert azt hitték, hogy szőllőjük meg fog maradni; ebben azonban tévednek, mert az el fog pusztíttatni; csak az a kérdés, miként, rövid idő alatt-e az irtás által, vagy pedig 3—4 év alatt? Én tehát azt kérem, hogy ezen terület a lehető legnagyobb figyelemmel tartassék, a jövőre nézve pedig, ha e csapás az ország más részét is érné, — a mint félni lehet, hogy érni fogja: — méltóz­tassék expediensről gondoskodni, hogy az illetők­nek kárpótoltatására alap teremtessék. Az országot, az adóalapból fedezni ezen kárt, magam sem tar­tom méltányosnak: mert akkor arra mindenki concurrálna, ha nincs is szőllője. Legközelebbről közvetlenül maguk a szőllő birtokosok vannak ér­dekelve. Magyarországnak 1.400,000 fertály szőllője van, s meg vagyok győződve, hogy mindenki, a ki érdekét helyesen felfogja: áldozni fog pár garast fertályonként, hogy megvásárolja azon biztosítást, ha talán a baj őt is érni fogná. Ilyforma intézkedésre vagyok bátor felhivni a t. kormány ügyeimét, hogy beterjesztendő tör­vényjavaslatában gondoskodjék arról, hogy minden oly hely, hol a baj létezik, a legszigorúbban el­zároltassék, továbbá, hogy a fölmerülő károk fede­zésére alap teremtessék. Hogy a baj több helyütt is fel fog merülni, arra számitanunk kell. Eemél­jük, hogy csalódunk. (Helyeslés.) Trefort Ágoston mint a földmivelési mi­uisterium vezetésével megbízott vallás- és közoktatási minister: T. ház! A törvényhozás a múlt nyáron 80,000 irtot szavazott meg a phi­loxera terjedésének megakadályoztatására és az e tekintetben szükséges müveletek keresztülvitelére, ós kiderült, hogy az inficiált terület sokkal nagyobb, mint kezdetben a kormány ezt hitte és kiderült, hogy a megszavazott hitellel nem lehetett ezen müveletet egészen keresztül vinni; nagyon termé­szetesnek lógják tehát találni, hogy a kormány uj törvényjavaslattal lép elő, melyben uj póthi­telt kér. Ezen törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott, ós a pénzügyi bizottság jelentésének

Next

/
Oldalképek
Tartalom