Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-229

229. országos illés április 23 1877. 25^f mellékleteiből méltóztatik meggyőződni, hogy a kormány arra törekedett, hog bármikép döntessék el ez az ügy, ez kellő alapossággal és óvatossággal történjék. Azért tartattak enquétek, szakféríiak hal­gattattak ki, s mindezek folytán kiderült, hogy ezen miveletek, melyek a phyloxera terjedésének akadályozására tétettek : a theoriában nagyon he­lyesek ; sikerük mégis problematicus, a költség pedig nem problematicus, hanem bizonyos. A pénzügyi bizottság tehát oda nyilatkozott, hogy ezen müveletet szüntettessék meg és a kor­mány utasittassék uj javaslat előterjesztésére. Eo nem ellenzem a pénzügyi bizottság ezen javaslatát, annál kevésbé, miután most rövid idő­múlva a phyloxera kérdésében európai congressus fog tartatni, hol a szakféríiak találkozni és addigi tapasztalataikat egymással közölni fogják, ugy hogy remélhető, hogy ezen alapon talán helyes intézke­dések fognak tétethetni. En tehát kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottság javaslatát, elfogadni. És rö­vid idő múlva uj javaslatot fogok beterjeszteni, a melyben bizonyosan a policzialis intézkedésekre is figyelemmel leszek. Méltóztatik tudni, hogy többször fordult elő panasz azon visszaélések iránt, melyeket az irtá­soknál az illetők talán valóban el is követtek. Ez iránt szigorú vizsgálatot rendeltem, mely most folyamatban van, és remélem, hogy szintén akkor, midőn javaslatomat a t. ház elébe fogom terjesz­teni : alkalmam lesz ezen vizsgálat eredményéről jelentést tenni. Zsedényi Ede: T. ház! Báró Simonyi t. képviselőtársamat arra akarom figyelmeztetni, hogy részt nem vett a pénzügyi bizottság azon ülésé­ben, melyben a pancsovai szőlőgazdák kihallgat­tattak, mert hiszem, hogy ő, ki mint minister, maga kért e ezélra 100,000 frtot, most midőn ezen sok pénznek semmi eredménye, sőt az irtás károsnak bizonyult: maga meggyőződött volna arról, hogy ezt hiába költötte. Mert ugyanazok a polgárok — négyen voltak ott jelen a bizottságban — azt vallották, hogy bizonyos, miszerint régóta a pánesovai szőlőkben mindenféle féreg volt, nmlyet a magyaróvári tanár legújabban phylloxerának nevezett; de ők a tapasztalásra támaszkodva, két­kedtek annak veszélyességében: mert 1875-ben is az úgynevezett phylloxera daczára, szőlőjükben nagy termés volt; sőt az egyikök egyenesen azt mondta a jelenlévő Deininger magyaróvári pro­fessornak, hogy némi szédelgést lát abban, ha minden férget phylloxerának mondanak; azért is arra kérték a bizottságot, hogy a szőlők birtoká­ban irtások által ne háborgattassanak, nehogy többen ugy járjanak, mint egy lakatos özvegye, kitől elvettek egy catastralis hold szőlőjét, mely­ben nemcsak a szőlőtőkéket, de valami 60 darab cseresnye és ugyanannyi szilvafát kiásván, meg­fosztották azon egyetlen birtokától, melyből élt, és mindezért 240 frtot kapott; a vállalkozók pe­dig, kik ezeket az irtásokat a kormány rovására végrehajtották : mások által vitették el a fákat; koldussá lett az özvegy, semmije sem maradt, mire gyermekeit hozta az adópénztárba és azt mondta: adója gyanánt vegyék át gyermekeit, mert azokat szőlőjének elvesztése jitán többé ki nem tarthatja. Tehát egyenesen arra kérték a pancsovai polgárok a bizottságot, hogy hagyjunk fel ezek­kel a kiirtásokkal, melyek általában nem használ­nak, sőt csak nyomorúságot idéznek elé. Ajánlom a pénzügyi bizottság ezen véleményét. A mi pedig az előttem szólott Korizmics t. képviselőtársam által felhozottakat illeti, hiszem ezekről majd akkor lesz szó, mikor a kormány be fogja terjeszteni a pénzügyi bizottság által emiitett törvényjavaslatot; úgyis, a mint hallom, Genfben a jövő évben nemzetgazdászati congres­sus fog tartatni e tárgyban, talán ottan tisztába hozzák a phylloxera ügyét. Tisza László: T. ház! Én is azok közé tartozom, kik az irtásnak jelen formában való folytatását ellenzik; de megvallom, hogy sem az adólerovására hozott gyermekek, sem a kiirtott cseresznye és szilvafák egy ily országos érdekkel szemben, mint csekély dolgok, tekintetbe sem jö­hetnek. Nem is abból a szempontból indulok ki, mintha azt, hogy a phylloxera mellett szőlő ter­mett : az ilyenek meghagyásának indokolásául el­ismerhetném ; mert nem hiszem, hogy tévednék, ha azt állítom, hogy a phylloxera bizonyos időig való működése elősegítvén a nedvnek megsürösö­dését, annak a nagyobb termés pillanatnyilag egyenes kifolyása. Az tehát, hogy egy esztendőben a szőlő phyl­loxera mellett is jól termett : nem bizonyít a phylloxera mellett; de határozott ellensége vagyok az irtás folytatásának azért, mert meg vagyok győ­ződve magam is, hogy azt ama formában, mint eddig, helyesen, czólszerüen folytatni nem lehet, s azért, mert be van bizonyítva nemcsak a pancsovai szőlőkben, hanem az összes külföldön, hogy sem az irtás, sem a föld megmérgezése a baj tovább terjedését meg nem akadályozta. Miután tehát az eredmény semmi, pénzünkkel pedig nem játszha­tunk : én megvallom, ez összeget nem megkímélni, de ép a phylloxera ellen czélszerübben felhasz­nálni óhajtom, oly formán — hogy a t. ház előtt e kérdésben hosszas ne legyek, — mint például Korizmics László t. barátom inditványozá, hogy először a pancsovai szőlők emberileg a lehető legtökéletesebben elzároltassanak a kivitelre nézve, s másodszor szüntettessék meg a szőlő ültetvé­33*

Next

/
Oldalképek
Tartalom