Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-224

228 224. országos Illés mércssius 35. 1877. perez — könnyen megelőzhetnek; megelőznének, ha én, mint egyik t. barátom magát kifejezte, ministeri állásomnál fogva, kötelességszerüleg ugyan, de csak akadémikus és theoricus jelleggel biró tárgyalásokat folytathatok és igy megkötni nem birok semmit. Érzem, hogy ekként oly perezek tűnhetnek el, melyeket mások, a kik azon helyzetbea vannak, felhasználhatnak. Nem ismeretlen más európai parlamentalis országokban a felhatalmazás-adás kölcsönkőtésre, pedig ugy beszélnek a t. képviselő urak róla, mintha a kölcsön felhatalmazások ezen módja hallatlan dolog volna, melyet csak én initiálok. Ellenkezőleg; semmiféle állam pénzügyministerének a kezét nem szokták megkötni sehol; mindenütt, Ausztriában, Németországban, Francziaországban előleges felhatalmazás alapján szokták a kölcsönöket megkötni. Akkor tehát, midőn én ezt tudom, midőn tudom azt, hogy mihelyt azon átalános nagy nyomás, mely az európai pénzerőket eddig visszatartotta : megszűnik; s mihelyt egy szabad pillanatban egy ádásthozó üdvös momentum áll be: fölpezsdülnek a visszatartott erők, versenyezni fognak s keresni fogják az alkalmat, hogy a tőkét igénybe vehessék: akkor, midőn én látom ezen lehetőséget: akkor nem elégedhetem meg azzal, hogy — a mit hosszú idő óta teszek következetesen, hogy fonjam csendesen a szálakat, e czélt tartva az ország érdekében szem előtt, — itt megállapodjam. Nekem ide kellett állanom, nekem ily határozottan komoly és nehéz helyzetben a t. képpiselőháztól fölhatalmazást kellett kérnem, hogy esetleg czélhoz is vigyem, a mit csendesen csak előkészíteni lehet.' (Élénk helyeslés a középen.) Nem vezetnek engem holmi titkos dolgok és azért nem érdemlem az insinuatiókat, melyekkel illetve lettem. En, t. ház, nem tudom, sikerülni fog-e mit most tervelek, azért nem állok jót, azzal én nem biztattam eddig is senkit, ma sem ígérem : de az a meggyőződés él bennem, hogy ezen dolog csak ezen utón válhatik lehetővé. Ezért azt hiszem, hogy ezen házban soha sem kezdeményeztetek az ország érdekében hasznosabb, jobb és czólszerübb dolog, mint ez: mert ez a dolog olyan dolog, a mely nem egy párté és nem is egy emberé, hanem az egész országé, t. i. az ország hitelügyének rendezése, (Helyeslés.) és ezért ezen szempontból kérem a t. házat: méltóztassék ezen törvényjavaslatot megszavazni. (Élénk helyeslés és éljenzés a középről.) Helfy Ignácz : T. ház ! Valóságos élvezettel hallgattam végig, egy kissé ugyan hosszú, de annál indulatosabb és nern nagyon őszinte patkóssal elmondott beszédét a t. minister urnák. (Halljuk!) Beismerem, hogy ügyes szónoki fogás volt, olyan ügyet kellvén védelmezni, melyet védni lehetetlen; de a melyet a t. minister ur védelmezni még csak meg sem kísérlett sem akkor, midőn előterjesztette, sem a pénzügyi bizottságban, sem pedig ma: mert mindenről méltóztatott beszélni, csak ezen törvényjavaslat részletéről nem. Mondom igen nagy élvezettel hallgattam végig két okból. Először, mert igy okoskodtam: vagy igazán fel van annyira indulva a minister ur; vagy csak hamis pathos az egész. Első esetben örülök neki, mert mindig igaznak találtam azon franczia közmondást: „Vous vous fachez, dönt vous avez tort." A második esetben, melyet sokkal valószínűbbnek tartok, azért hallgattam élvezettel: mert én ebben megerősítését látom azon meggyőződésnek, melyet bennem a szőnyegen lévő törvényjavaslat első felolvasása felkeltett. Lássuk tehát, hogy mi indította tulajdonkópen a minister urat ez alkalommal oly rendkívüli haragra, különösen Simonyi Ernő képviselőtársam ellen, kiről az egész ház tudja, hogy sokkal erősebb dolgokat mondott már el ezen házban, mint azokat, melyeket ma mondott; és lássuk, hogy miért haragudott meg oly annyira ? Utóvégre is mit állított Simonyi Ernő t. barátom ? Azt, hogy minden kölcsön, melyet a magyar állam a Eothschild-consortiummal kötött, annak mindegyiknek meg volt egy mellék föltétele, a melyet mi ugyan sejtettünk és jeleztünk is, a kormány elején tagadta, hanem később rövid idő múlva bebizonyult, hogy csakugyan igazunk volt. Idézte például az orsovai vasutat, elmondta, hogy az a kölcsön első részletének ára volt: a minister ur nagy indignatióval válaszolt erre és csaknem hazugnak nevezte barátomat. Nincsenek adatok kezeimnél, hogy bebizonyítsam ; de mondhatom, hogy nern Simonyi Ernő képviselő ur mondotta ki legelőször itt ezt, el volt itt mondva százszor és ha a leghitelesebb forrásból akar erről értesülni a pénzügyminister ur, méltóztassék megkérdeni baloldali szomszédját a ministerelnök urat, ki maga is elmondotta itt a házban. (Él énk derültség a szélső baloldalon.) Mondotta továbbá, hogy titkos ára volt a második kölcsönnek: a romániai szerződés ; ezt sem ő mondotta legelőször itt a házban, hogy az ezüst kamatot aranyra változtatták át épen mindenek előtt ezen consortium kedveért. Széll Kálmán pénzügyminister (közbeszól .-) Nem áll! Helfy Ignácz: Engedelmet kérek, én ismét állítom, hogy igaz két ember állítása közül csak akkor győztes valamelyik, ha bebizonyittatik. (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk, hát a bizonyítást.) Én határozottan állítom, hogy ők kérték (Felkiáltás jobbfelöl: Ez nern bizonyítási) a pénzügyminister ur, a kormány tagjai közt különösen ő nagyon zokon veszi, ha cselekedeteinek indokát másban keresi az ellenzék, mint a mit ő előad. Bocsánatot kérek, ez rósz felfogás; hiszen ez nem