Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-224

2M. országos ülés márezhu 25. 1871. 229 sértés, ha mi a kormányférfiak tetteiben magasabb gondolatot keresünk, mint a mit előadnak; ez legfeljebb csak bók. Midőn mi mellék-árakat keresünk : nem azt mondjuk ezzel, hogy a minister ur ezeket azért adja oda, mert kevésbé szereti a hazát, mint mi; hanem azt mondjuk, hogy azon consortium a világosan kikötött árakon felül — ügyesebb lévén a minister urnái, ugy tudja vezetni a dolgot, hogy még mellék-árakat is tud kapni. Ha netalán a múltban tévedtünk is, ez alkalommal nem tévedünk. Igenis ára van, nem az, a mi ki van kötve, hanem lesz annak más drága ára, ha megszavaztatok. (Felkiáltások jobb/elől: Szeretnők hallani]) Megmondom mindjárt, csak méltóztassanak türelemmel lenni. A minister ur egész szónoki tehetségét kimerítette annak bebizonyítására, hogy ez mennyire egyszerű és természetes dolog, de múlhatatlanul szükséges, most épen e perezben kell a törvényjavaslatot megszavazni és pedig ily alakban, a milyenbe kívánja most; mert a perez ugyan nem állítja, hogy nagyon kedvező volna, sőt hozzáteszi, hogy arról szó sincs, hogy most köttessék meg a kölcsön, hanem hihetőleg az év folytán. De hát miért ? Méltóztassanak visszaemlékezni — hiszen csak néhány napja történt, — miképen került e törvényjavaslat a közönség elé. Senki semmit sem sejtett a házban, meg volt állapítva, hogy csak iOrmalis ülések fognak tartatni, ugy jelentette maga ministerelnök ur, ugy jelentetteaház elnöke, ugy értelmezte minden képviselő annyira, hogy már az uti táskája a kezében volt mindeniknek, a mikor történt egy estén, hogy megnyílván a szabadelvű club ajtaja, a ministerelnök ur titokteljes arczczal megjelenvén, felkéri a párt tagjait, hogy ne menjenek el, mert nagyfontosságú intézkedés várhat a képviselőkre, mely nagyfontosságú titkot fenntartja magának a rá következő napon bejelenteni. Lázas türelmetlenség fogta el az egész képviselő testületet, hogy mily titkot hord méhében a ministerelnök. Nagy kínosan bírták csak bevárni a rá következő estét. Megjelen a ministerelnök ós még mélyebb titokba burkolja magát s azt mondja, hogy majd holnap mondja meg. Tehát mágiákkor sem látta be a kormány a bölcs dolgot, melyet most oly mulhatlanul sürgősnek lát. Végre harmadnapon , mi alatt hire járt egy uj kölcsönnek, gondoskodtak róla, hogy beszéljenek a cursus leszállításáról, mit azonban senki sem hitt, — végre beterjesztetett a törvényjavaslat. Eögtön ment a pénzügyi bizottsághoz. Még annyi időt sem akartak engedni, hogy gondolkozhassak az ember fölötte pár óráig; 4 órára akarták tenni az ülést és csak kegyelemből engedtek az ellenzéknek egy órát, s igy az ülés 5 órakor tartatott meg. Tudjuk menynyire erőszakolták a házban is. Már tegnap akarták tárgyalni. Hogyan lehet feltenni, hogyan lehet elhitetni a józan észszel, hogy midőn szó van egy kölcsönről, mely jövő évi deczember 1-ón jár le, melyet, hogy ki kell fizetni, arról senki sem kételkedik : hogy egyszerre 3—4 nap alatt húsvét előtt kell erre megadni a meghatalmazást ? holott egyidejűleg jelentik, hogy szó nincs arról, hogy a kölcsön most fog megköttetni. Bármit állítson is a minister ur: ezt nem a kormány óhajtja, ezt más valaki óhajtja. Hogy miért alkalmas a perez most: azt belátja mindenki, a ki gondolkozik azok felett, a mik nálunk történnek, s különösen a mi Bécsben történik. Az urak alkudoznak a bankstatutum fölött, melyből semmit sem akarnak engedni nem akarnak engedni még azon dicsőségből sem,' melyet a kormány kieszközölni vélt. Nyílt titok, hogy a consortium egyik főtónyezője épen azon társulat, melylyel a kormány ezen kérdésre nézve alkudozni akar. A kettő közül áll: vagy azt mondja a consortium: én ezen §. századrészét átengedem, ha megkötöd velem a rente-üzletet és felhatalmazást nyersz arra, hogy a rentét korlátlanul ide adhatod ; vagy a bankeonsortium külön gyakorol olyforma nyomást az által, hogy igenis te engedsz a rentében: én engedek a bankban. Az kétséget nem szenved, hogy ezen dolog teszi sürgőssé az egészet. Azok nem akarják lebonyolítani a folyó kérdéseket, mindaddig, mig le nem bonyolittatik ez a kérdés. S épen, mert ez a főok, mert látom, hogy a két kérdés közt összefüggés van, sőt mert azt mondom, kell hogy legyen összeköttetés a kettő közt: ez az egyik ok arra, hogy miért nem vagyok hajlandó megszavazni a törvényjavaslatot. De mielőtt ezt kifejteném, felelek a minister ur másik érvére, s ez ugy látszik, a t. ház többsége előtt döntő fog lenni a szavazásnál. Azt mondja : két mód van előttünk, vagy megszabjuk a feltételeket vagy felhatalmazást adunk. Európaszerte — úgymond — a felhatalmazás van szokásban. Én ugy tudom, hogy nem ez a szokás. Az európai parlamentekben az a szokás, hogy rendkívüli esetekben, például háború esetén a kormány a ház elé lép s azt mondja: hatalmazzatok fel engem a beállható esélylyel szemben például 200 milliós kölcsön megkötésére. De rendes esetekben nem felhatalmazás divik, hanem a kormány saját felelősségére, midőn látja, hogy az országnak erre szüksége van, hogy e perez alkalmas, saját felelősségére megkötni a szerződést; de ezt természetesen csak ugy érvényesítheti — és a bankárok igen jól tudják ezt, — ha az illető parlament sanctióját adja hozzá. De mit mond a pénzügyminister ? Én oly annyira érzem a felelősség terhét, hogy azt lehetetlen elviselnem, és mulasztást követnék el, ha a parlamenttől felhatalmazást nem kérnék. Bocsánatot kérek, épen a felelősséget akarja elhárítani (Helyeslés a szélső baloldalon) magáról és a házra hárítani. Ha érzi a felelősségnek súlyát: ám tessék elvállalni, tessék megkötni a szerződést és méltóztassék kihagyni a játékból a házat, mely