Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
226 224. országos ülés márcaius 2b 1877. véghezvitele előtt köztudomássá válnak, megvitattatnak, meghurozoltatuak, ahhoz minden ember az utolsó részletig hozzászólhat: természetes, hogy ily körülmények között azt mondja: ezek kellemetlen, kényelmetlen dolgok, melyek nekem esetleg áldozatomba is kerülnek. Ha ez az "ország ily kényelmesen, körülményesen akar eljárni, fizesse meg az árát. És a t. ház, erről a magyar kölcsönök és mások is tanúskodnak. Az ily körülményeket a pénzemberek eseomptirozni szokták; az a dolog természetéóén van, mert ily módja a szerződés-kötésnek reá ézve kellemetlen és hátránynyal is jár. Mi lenne a másik mód ? Ha én előterjesztenék ervet, melyet a t. ház megvitatna, megállapítana, nelyre nézve a feltéteket megállapítanám. Méltóztassék meggondolni, hogy oly körülmények közt, minők Európában uralkodnak, ily nagy müveletet, a minőről itt szó van, lehet-e előnyösen, kötött kezekkel megkötni? Ha a t. ház a minimumát megállapítaná, a min alul ne menjek: mi következnék ebből ? Egy a kettő közül. Vagy nem lehetne a kölesönt megkötni, mert a kikötött feltételtől, talán 9gy hajszálnyival eltérő módozattal lehetne üzletei csinálni; d« a mit nem tehet a minister, mert mind erre nézve meg van kötve a keze. Ez akkor áll, ha magasra tesszük például az árfolyamot, ha a feltóteleket erősen formulázzuk; ha pedig alant formulázzuk, hogy minden körülmények közt meg lehessen kötni: akkor méltóztassék elhinni, hogy annál jobb feltételeket kieszközölni teljesen lehetetlen. (Helyeslés a középen.) Hogy áll ez a magán életben? Egy üzletről van szó, t. ház, a melyet, mondjuk, egy üzletember kell hogy megkössön. Helyesen fog-e cselekedni az az üzletember, ha üzletvezetőjének azt mondja: Menj el a vásárra, kösd meg ezt az üzletet, de csak ezen feltételek alatt kötheted meg; vagy menj el a vásárra, kösd meg az üzletet, majd én ratificálom egy pár hét alatt. Ugyan iiéltóztassék meggondolni, — pedig ezen nagyobb pénzügyi müveleteknél ugyanazon szempontok mérvadók, — : előnyösen fogja-e ezen alternatívák bármelyikében az üzletvezető ezen üzletet végrehajtani ? Nem-e sakkal előnyösebb neki azt mondani : kösd meg, a hogy birod a körülmények felhasználásával, a kedvező helyzet el nem szalasztásával, de természetesen bizonyos korlátok közt. És nekem is vannak korlátaim. Mik ezek a. korlátok ? Azt mondják Simonyi Ernő, Lukács Béla és Bujanovics Sándor képviselő urak, hogy én telesen korlátlan felhatalmazást akarok magamnak adatni. Engedelmet kérek, sem feltétlen, sem Yorlátlan felhatalmazást nem" kérek. Nem ké.ek pedig azért: mert nem azt mondom, adjanak aekem felhatalmazást bármily hitelmüvelettel létesíteni ezen kölcsön visszafizetését, bármily módon beszerezni ezt a pénzt. Én azt rente kibocsátása utján akarom beszerezni. Hát nem méltóztatnak visszaemlékezni azon időre, midőn még magyar rentóről nem beszólt senki; midőn én azt mondám, hogy nem államjavak lekötésével és rövid lejáratú elzálogosításával, hanem járadék-kölcsönt akarok kötni oly módon, amint más rendezett viszonyú európai államok kötnek kölcsönöket ; én tehát nem feltétlen és korlátlan felhatalmazást kérek; — mint önök érteni látszanak, — én csak a feltételekre nézve kérem a korlátlan felhatalmazást, ezt pedig az előbb elmondott oknál fogva az ország érdekében előre megkötni absolute lehetetlen. Ugyan kérem azokat a t. képviselő urakat, kik oly véghetetlen tűzzel jönnek elő azzal, hogy egyszerre, rögtön állok elé a dologgal, s meglepem vele a házat mint valami ominosus és rósz dologgal; méltóztassék azoknak, kik ezt mondják, szivükre tenni kezüket. Akkor, midőn én itt 3 nappal ezelőtt felálltam: várta-e a t. képviselő urak egyike is azt, hogy én e nagy és czéljára nézve még önök által sem eontrovertált dologgal jövök elé, és nem egészen más dolgot vártak-e, hogy holmi cursus-leszállitásról beszéljek? Én most jövök elé egy nagyszabású, nagy stylü operatióval, hogy ha lehetőség lesz reá, az országot egy netaláni kényszerhelyzettől, az államjavakat zálog alól felszabadítsam, ha körülmények kedvezők lesznek; én jövök elé azzal, hogy nem tudva és nem akarva elviselni a felelősséget, mely rajtam nyugszik, hogy netán a pillanatot elveszítsem, mely az ország pénzügyeit e Damocles kardtól megmentsük s akkor, a mikor én ezzel jövök elé, önök arra azt mondják, hogy csak részletes, már előre megállapított javaslattal kellene csak előállani. A ki, t, ház, azt hiszi, hogy ily igazán nagy sommákról, ily nagy terjedelemben mozgó műveletről, egyes, részletes §-ok által intézkedni lehet : az — engedelmet kérek — az európai pénzpiacz körülményeit nem ismeri. (Helyeslés.) Azt mondják Lukács Béla ós Bujanovics Sándor képviselő urak, hogy compromittálva lesz általa az ország, s ez egyike lesz azon törvényeknek, melyek hitelünknek ártanak. Engedelmet kérek, ezt az állítást absolute el nem fogadhatom. Vajon annak manifestálása — pedig ebben nincs más, — hogy az ország be akarja ezt a függő tartozását váltani, szavát vele megtartani, adósságát megfizetni, ha erre lehetőség kínálkozik; vajon, ha ez elodáztatik is egy időre: az országnak compromissioja, az ország becsületének megsértése? (Jblénfc tetszés a középen.) Engedelmet kérek, ez az ón felfogásom horizonját túlhaladja. Én azt hiszem, hogy ha mi arról intézkedünk, hogy ha csakugyan lehetővé
