Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
224 2&4. or^itgos ülés márczins 25. 1877. Kérdezzen meg a t képviselő ur akár bel- akár külföldön hozzá értő embereket; nekem utólag is csak gratulált mindenki az elért árfolyamhoz. Erre nézve tehát bebizonyítottam azt, hogy a t képviselő ur kiindulási pontja nem áll; de nem áll azon felfogás sem, hogy ezen törvény megszűnt. Ezen 1875. évi XL1X. t.-ez. fen fog állani addig, a m-ig megváltoztatva nem lesz; vagyis ezen törvény alapján Magyarország pénzügyministere, akárki üljön itt e helyen, fel lesz hatalmazva ezen 80V S milliós rentét eladni, a- hogy birja, de 807-,-en alul nem szabad azt eladnia Ezen korláton belül, melyet a törvény szab meg, a pénzügyministernek tökéletesen szabad keze van, mert az optionalis terminus megszűnt ugyan; de ne méltóztassék ennyire össze zavarni a dolgokat, mert ez a szerződés stipulatiója volt, a mi belső dolog a pénzügyminister és a consortium között, s nem a törvény rendelete, — mondom az optionalis terminus megszűnt ugyan, de miután a törvény megengedte, hogy a rentét SO'/i-en vagy azon felül a pénzügyminister eladhatja: ezt teheti mindaddig, inig a törvényhozás jónak nem látja a törvényt megváltoztatni. Én a további reetifieatióba belemenni s ez által a t. házat kelletlenül fárasztani nem kivánván, áttérek a dologra s erre vonatkozó megjegyzéseim közben felelni fogok az előttem szólott képviselő urak néhány észrevételeire is. T, ház! Mi a helyzet? A helyzet az, hogy Európának és Magyarországnak igen válságos időszakában, 1873-ban kötöttünk egy kölesönt 5 évi esedékességgel, államjószágaink zálogul lekötése mellett, s köteleztük magunkat arra, hogy minden körülmények között egy fix napon e kölcsönből egy nagy összeget le fogunk űzetni. Hogy minden helyes pénzügyi politikának, legyen az ministeré, legyen az képviselőé, legyen bárkié, első teendője kell, hogy legyen, hogy akkor, mikor az országnak, fájdalom, megrázkódott pénzügyi viszonyának rendezéséről van szó: gondoskodjék arról, a mi nélkül hasztalan lenne rendezkedése más irányban, gondoskodjék a teendők legelsejéről, ezen terhes kölcsön rendezéséről, — azt bővebben magyarázni talán nem kell. Én erre törekedtem 1875-ben ; a közbejött események azonban nem engedték teljesítenem azon megbízást, melyet kezdeményezésemre a t. háztól kaptam. Az esedékesség ideje közeledik hónapról hónapra; azt hiszem, hogy az előrelátó a nem tulmerész politika azt hozza magával, hogy gondoskodjunk jó eleve arról, a mire nyugodtan megtenni az intézkedéseket csak idejekorán lehet, hogy a feladat az: annak idejében gondoskodni, hogy ezen másfél év alatt, a mi nem hoszu idő, ily válságos bizonytalan viszonyok között, a melyek európaszerte uralkodnak, ezen kölcsön törlesztése aránylag jó feltételek alatt csak ugy történhetik; ha az annak idejében történnik. Miről van szó ? Arról van szó, ós ez az első kérdés, hogy helyes-e, okszerü-e, az én felfogásom, hogy ha csak lehet, most gondoskodjunk erről? A második kérdés, hogy helyes-e a gondolkodás lehetővé tételének azon módja, a melyet én választottam : a felhatalmazás ? Ezen két kérdésre akarok röviden felelni. Azt mondják, a kik ellenzik a javaslatot,— azt mondja a különvélemény is, azt mondta indokolásában az előttem felszólalt képviselő ur, azt mondta Bujanovics képviselő ur egyaránt, — hogy nincs biztosítva a dolog ezen törvény által, az csak lehetővé van téve, a mi tulajdonképen még semmi. Most van erre, — igy szólanak — talán a legkedvezőtlenebb alkalom, nincs rá sürgős szükség, tehát fölösleges a dolog. Engedjenek meg t. képviselő urak, kik ezt mondották, én nem állítottam soha, hogy ezen törvény biztosítja azt, a mit én elérni szándékozom. Én csak azt mondottam, hogy azt lehetővé teszi, sőt az a meggyőződésem, hogy ez az egyedüli mód, hogy az lehetővé váljék: ha rajtunk kívül álló nagyfontosságú körülmények azt megengedik. Ezt mondtam; ennél többet nem. A mostani perczet sem kedvezőnek, sem kedvezőtlennek mondani alaposan alig lehet. A mai körülmények közt egyátalában nehéz dolog erről nyilatkozni, A t. képviselő urak sem állíthatják sem egyiket, sem másikat. Annyi tény, hogy a legutóbbi időben állott be egy várva várt politikai fordulat, mely ha jól fejlődik: az európai béke fennmaradását és Európa nyugalmát biztosithatja. Csakugyan mikor fejlődik ide a dolog és általában ide fejlődik-e? bizonyosan ki mondhatná meg és azért bizonytalan a helyzet, bizonytalan az: lehet-e ós mikor megtenni, a mit ón tervezek. De épen azért, mert csak egy pár nappal ezelőtt oly kedvezőnek mutatkozott a politikai helyzet, melyből oly örvendetesen fejlődni kezdtek a béke jelei. Talán pár nap óta az ez irányban felébresztett remények ismét kissé lelohadtak és a helyzet pár nap óta ismét kevésbé derültnek látszik ; de remélem, helyreáll és végre alaposan és komolyan beáll a határozott javulás épen azért, mert oly eseményekkel van dolgunk, melyek napról napra fejlődvén és változván, váratlanul javulhatnak oly mértékben, hogy az óhajtott alkalmat meghozhatják ; épen azért tartom alkalmasnak azon módot, melyet én követek és javaslatba hozok. Ha valami, épen az, a mi körülöttünk történik : motiválja legjobban, hogy váratlanul előállhatván oly helyzet, melyet senki nem gondol, senki nem sejt: annak rögtön megragadása biztosithat oly előnyöket, minőket különben elérni nem lehetne. Azt mondják, hogy ha még lehető is ez operatió: nem helyes azt végrehajtani ma; mert hiszen ez teherrel jár.
