Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
224. országos ülés márcsiui* 25. 1877. 223 kivéve egy pioziny kölcsönt, a 24 millióra menő sorsolási kölcsönt, mely természeténél valamivel olcsóbb volt. Simonyi Ernő: Ez nem áll! (Zaj! Halljuk!) Széll Kálmán pénzügyminister: Én türelemmel végig hallgattam a t. képviselő urat: pedig — higyje el, — kellett hozzá türelem. (Derültség.) Ezen cursus tehát az eddigi kölcsönök cursusához képest nem drága, s nern nagyobb kamatot képvisel, sőt jutányosabbat képvisel; mert tekintve azt, hogy ez járadék kölcsön, s hogy e szerint nincs amortisatióval öszszekötve, s hogy semmi speciális hypothekát én arra nem adtam: merem állítani, hogy ezen 7 2 / 4 °/ 0-on alul álló cursus a többi feltétellel eg} T üít minden tekintetben határozottabban előnyösebb kölcsönné teszi az évjáradék kölcsönömet mint Magyarország eddig megkötött kölcsöneinek bármelyike volt. Hanem a t. képviselő ur számítása persze igen furcsa. Ha valaki ugy számit, mint ő: természetes, hogy azon következtetésre jut, kivált ha egyedül az ő számítását tartja csalhatatlannak. Hogyan számit a képviselő ur? Azt mondja, hogy az osztrák 4°/ 0- os rentét, daczára a rósz viszonyoknak, az osztrák pénzügyminister eladta 72-vel, én pedig a 6°/„-os magyar rentét eladtam 80V 2-el s ebből kihozza, hogy mily óriásikig kedvezőbb üzletet kötött az osztrák pénzügyminister, mint én, s hogy mennyire előnyösebb ezeknek hitele, mint a mienk. Egyáltalában nem szeretem, hogy e kérdés a magyar parlament discussiója alá kerül. (Helyeslés a középen.) Nem az én hibám, hogy fölhozatott; de ha már — helytelenül — fölhozatott, annyiban mégis felelnem kell rá, ^mennyiben rectificálni kell e dolgot. (Halljuk!) Én véghetetlenül örülök annak, ha osztrák szomszédaink hitele, pénzügye virágzó, és minél jobb kölcsönt kötöttek legyen, vagy lesznek képesek kötni: én bizonyára annál jobban fogok annak örülni. Es örülök az ő és a közös monarchia, de tovább megyek : a mi érdekünkben is. De engedelmet kérek, ha parificatió szempontjából méltóztatik előhozni a dolgot: akkor ne méltóztassék elfelejteni, hogy Austriának századok óta megszilárdult hitele erősebb is volt ós lehet is, mint a miénk 1867-ben és azóta is. Az osztrák pénzügyminister nem emittálta a 4°/ 0-es rentét 72-ős árfolyamon, pedig ő ezen árfolyamot állítja szemben az áltatom tavaly a 6-os renténél elért] árfolyammal. Ezen két szám egymás mellé egyáltalában nem állitható. Miért? igen egyszerűen azért, mert először az osztrák pénzügyminister azt a rentét a maga számlájára, átadta az illető consortiumnak bizománykepen. És készpénzül nern reálisait belőle annyit, mint a mennyi aláírás végett kibocsáttatott; mert, mint méltóztatnak tudni, költség nélkül nem eszközölhetők pénzügyi miveletek, s másfelől bizonyos legitimus nyereség nélkül semmiféle pénz operatióra senki e világon a kezét meg sem mozdítja. De ettől eltekintve, hol méltóztatott azt olvasni, hogy az osztrák pénzügyminister a rentét 72-ért emittálta? Én nem tudok róla semmit, és bizonyára az osztrák pénzügyminister is, az ő sajnálatára s az én sajnálatomra, a legkevesebbet tud róla; mert ő emittálta e rentét, ha jól tudom oö^-ert aranyban. Persze, hogy ez papirosban 70-et és néhányat tett. De ón sem papirosban kaptam a 6°/ 0-os rentét, hanem aranyban. Midőn tehát méltóztatik az enyémet aranyban venni, amazt pedig papirosban és azután azt következtetni, hogy ez mily borzasztó dolog: akkor, engedelmet kérek, ez oly annyira nem helyes okoskodás, hogy csodálom, mikép birja ő ezt szájából kiszalasztani. (Zajos tetszés a középen.) És a t. képviselő ur mindezen dolgokat oly kedélyes nyugalommal mondja el, hogy azok az előtt, a ki nem vizsgálja mélyebben ezen dolgokat, nem mutatkozhatnak oly minden alapot nélkülözőknek. De szerencsére mindezt ez alkalommal oly helyen mondta el, hol válasz nélkül nem maradtak. Csak azt sajnálom, hogy nem minden téren állhat a képviselő ur mellett, a ki ilynemű állításait azután egy kissé ellenőrzi ós vizsgáló szemle alá veszi. Mond és ir a képviselő ur ott, a hol nem lehet rögtön ínegczáfolni. oly dolgokat, a melyek — higyje meg nekem a képviselő ur — sokkal jobban ártottak a mi állami hitelünknek ós pénzügyeinknek, mint sok egyéb dolog, melyekben ő ennek okát keresi. (Élénk helyeslés a középen.) Én csak azzal az egygyel vigasztalom magamat, hogy, a mint látom, valamint e házban sem keltett beszéde oly nagy érdekeltséget, (Derültség) talán a külföldön sem lesz, ott a hol másokat is meghallgatnak ós elolvasnak : határozott befolyással a hangulatra. Es igy Simonyi Ernő t. képviselő úrtól el is búcsúzhatnám, ha még egy észrevételére igen röviden válaszolni a dolog érdekében szükségesnek nem tartanám. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy 81 és 1 2 °/o mellett — mert erről szól a törvényjavaslat 2. §-a — az illető bankár-csoport, a melylyel a szerződés annak idejében megköttetett, optióval bírt a múlt év április l-ig, s ez letelvén, most már nem áll fenn többé a törvény sem. Miként akarja — igy folytatja — a pénzügyminister ezen törvényre való hivatkozással örökké fennállónak feltüntetni a kötelezettséget, oly alacsony árfolyamon eladni a rentét ? Volt szerencsém kimutatni, hogy az árfolyam sem nem borzasztó, sem nem alacsony; hanem a mai viszonyokhoz képest igen kedvező árfolyam.
