Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-222
222. országos ülés márczrus 22. 1877. 207 Ez az, mit a t. képviselő urnák interpellátiójára válaszolok, kérvén, hogy a helyzetnek általam előadott megfontolása után a t. ház ezen választ tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Steinacker Ödön: T. ház! Midőn interpellátiómat benyújtani bátor voltam, nem kételkedtem abban, hogy az igen t. belügyminister ur bona fide adta ki azon rendeletet; mivel azon rendelet által a ^regálé-ügy körül kétség kivül létező tarthatatlan állapotokon javítani kivánt. Azonban a t. ministerelnök ur akkor mindenesetre sokkal fontosabb kormány-teendőkkel volt elhalmozva, semhogy egy ily rendelet minden egyes, részletes határozatának gyakorlati horderejét teljes figyelmére méltathatta volna. Ennélfogva, midőn azon interpellátiómat ugy szólván a 12-ik órában tettem a rendelet életbeléptetése előtt: megvallom igen csekély volt azon reményem, hogy azon rendelet valóban föl fog függesztetni. Azonban azt mégis hittem, hogy a rendelet ellen történt felszólalások következtében a rendeleten részint javítások fognak történni, részint ugy fog az órtelmeztetni, hogy azon félreértések, melyekre alkalmat adott, elhárjttassanak. Azon válaszokra, melyekre a t. minister ur hivatkozott is, valóban a rendelet némely határozatait ugy értelmezte, hogy azon kedvezőtlen hatás, melyet a rendelet keltett, enyhült; azonban teljesen kielégítőnek azon szellemet, melyből azok kiindultak, még sem tartom. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy azon ingerültségről, melyet a szabályrendelet keltett, akkor sem volt tudomása és jelenleg sem tartja azt oly nagynak. Megengedem, hogy azon rendelet által nem az egész közönség van érdekelve, hanem csak bizonyos, szerintem igen nagy körök; de hogy ezen körök az illető rendeletben a forgalomnak megszorítását, a kereskedelemnek és iparnak megkárosítását látták: azt kétségbe vonni alig lehet, s ki a lapokat olvasta, az eléggé meggyőződhetett erről. A t. ministerelnök ur most is és azon válaszaiban is sajnálatát fejezte ki a felett, hogy a regalé-jog a kereskedelem és az ipar szabad mozgását korlátolja ; ez azonban az illető körök panaszain nem segít. A vezérelv mindenesetre az volt, hogy a regalé-jog tulajdonosai biztosittatnak azon visszaélések ellen, melyekről meggyőződni a kormánynak elég alkalma volt és melyek létezését részemről kétségbe vonni semmikép nem akarom ; de a mint tapasztaltam, még a regaléjog birtokosai sincsenek megelégedve az illető rendelettel, a mint én igen csodálkozom : mert az bizonyos, hogy a regalé-jog utáni jövedelem az utolsó években tetemesen emelkedett, meglehet ugyan, hogy egyes esetben osonkittatott, de nagyban mégis emelkedett és hivatalos adatok szerint jelenleg többet tesz 8 milliónál. Különben, midőn interpellátiómat megtettem, még egy szándékom volt. Én azon reményben voltam, hogy az igen t. kormány föl fogja használni az alkalmat, hogy nyilatkozzék arra nézve, vajon ha a regále-ügy rendezését továbbra is elhalasztani kívánja: nem szándékozik-e lépéseket tenni ezen ügy törvényhozási rendezésére ; mert, hogy a szóban forgó rendelet intézkedése csakis ideiglenes lehet, arra nézve ugy hiszem, vé • leménykülönbség nincs. Ezen rendelet állandósít állapotokat, melyek nemzetgazdasági, úgymint társadalmi és pénzügyi tekintetből tarthatatlanok és számos körökre nézve tűrhetetlenek. Nem akarom bővebben kifejteni, menynyire szenved a bortermelés és a borkereskedés. E kérdésben nálamnál sokkal szakavatottabb férfiak ülnek itt e házban ; de hogy a szeszgyártásra és különösen a sörgyártásra határozottan károsan hat, a mennyiben súlyosabb intézkedéseknek vannak alávetve a hazai gyártók, mint a külföldiek, az tagadhatatlan. Káros ezen állapot társadalmi szempontból, mert azon szegény nép, melyet a t. ház az uzsora korlátozására czélzó törvény meghozatala által kivánt bizonyos körök nyomása alól megmenteni : épen a regaléjog fentartása által, ugyanezen körök kizsákmányolásának maradt kitéve; ártalmas végre ezen állapot azért is, mert midőn a fogyasztást csökkenteni fogja, egyszersmind csökkenti a termelést és csökkenteni fogja a fogyasztási adó jövedelmezőségét ós csudáikozom, hogy az igen t. pénzügyminister e szempontból már fel nem szólalt ezen rendelet ellen. Azonkívül, hogy a jelenlegi állapot és ezen állapotoknak az illető rendelet által való megnehezítése czéiszerütíen és káros, nézetem szerint ellenkezik a törvényekkel is. Igaz ugyan, hogy a régi törvények arra nézve, bizonyos határozatot tartalmaznak; hanem azok a mennyire én ismerem, inkább bizonyos kivételekre, az akkor még kiváltságos osztályoknak bizonyos kedvezmények nyújtására vonatkoztak egyrészben, másrészben a jobbágyokat kívánták oltalmazni. A regaléjog nagyban véve mégis inkább csak szokáson alapszik, mint határozott törvényen és miután „lex posterior derogat priori'', az ipartörvény, a mely a regálé-ügyhöz tartozó iparosokat a szabadiparosok sorából kivette s ezáltal világosan megállapította azt, hogy a regaléjog kivételes, ezen kivételes jogot megint a törvény analógiái utján kiterjeszteni nézetem szerint nem lehet. Ez pedig történt ministeri rendeletben a szeszre nézve, melyre nézve az 1868-dik évi rendelet maga is kimondta, hogy ezen régi szokás nem oly szigorúan értelmezendő, a mint azt némelyek I értelmezni kívánják.
