Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-222
208 222. országos ülés márezius 22. 1877. Arra is történt hivatkozás, hogy némely az utolsó időben hozott törvények szükségessé tevék, hogy erre nézve külön rendelet intézkedjék. Menynyire vétettek tekintetbe az időközben hozott törvények : a rendeleten nem igen vehető észre; hanem vannak törvények, melyek tekintetbe vétettek, az bizonyos. Mert például oly mérő-eszközök használata iratik elő vagy említtetik e rendeletben, mely a létező törvények által törvényeseknek nem ismertetnek el, igy például Tralles-mérő Baumó helyett, Azonkívül azon kihágások büntetése is nézetem szerint nem helyesen van megállapítva, a menynyiben igen könnyen lehetségessé teszi azt, hogy ezen kihágások egyenlőtlenül fognak büntettetni. A városoknak továbbá, melyek gyakran regálé tulajdonosok, oly jog adatik a bíráskodásra nézve, hogy ők saját ügyeikben fognak majd ítélhetni. Ha valaki, én leszek bizonyosan a városi jogok meleg védője ; de azt még sem tartom igazságosnak, hogy a városok saját ügyeikben ítéljenek. Hogy ezen rendelet intézkedése a mi közigazgatási közegeink által mikép fog alkalmaztatni, arra nézve véleményt mondani nem akarok ; mert tapasztaltam, hogy ha oly dolgokat mondok, melyek az egész világban és másutt százszor erősebben mondatnak ki: ebből oly eonsequentiák vonatnak, melyek a tárgygyal összefüggésben nincsenek. Hogy azonban azon vád alappal nem bir, mintha én csak egyoldalú szempontból tekinteném a dolgokat, csak a kereskedelem és ipar érdekében beszélnék, hogy nem vagyok egyúttal tekintettel a regálé birtokosok érdekeikre is, — erre nézve kijelentem határozottan, hogy igen méltányos ós jogosnak tartom, hogy a regalebirtokosoktól kárpótlás utján váltassák meg ezen a regale jog, mind amellett, hogy igen sok hasonló jog p. o. gyökeres iparjogok megszüntettek anélkül, hogy megváltattak volna; mindamellett, hogy sok országban a regalé-jog megszüntettetett, a nélkül, hogy azért kárpótlás járt volna. De a mennyiben elismerem, hogy a kárpótlás méltányos és szükséges : nem óhajtom azt, hogy a kárpótlás túlságosan ós igazságtalanul magas legyen ; a rendeletnek pedig, ha nem akarja is, mindenesetre azon tendentiája van, hogy a regálé jog értékét emelni fogja és ez által annak megváltását nehezíti. Bármi módon történjék a regale megváltása, akár az állam által, akár azon módon, melyet Móricz Pál javaslatba hozott, vagy más módon — mert több mód gondolható, melyek nem oly nehezen kivihetők, mint talán sokan hiszik — mindamellett nem óhajtom, hogy a regálé jog értéke mesterségesen emeltessék, — mert azt hiszem, hogy az egész ház egy nézeten lesz velem arra nézve. — hogy ennek megváltása kívánatos és óhajtandó; miután azonban azt hiszem, hogy ez eszme a mint már tapasztaltam, mások által kellőleg fel fog karoltatni, és miután meg vagyok győződve, hogy ez ad graecas calendas elnapolva nem lószen, s hogy a ministerelnök ur is, ki természetesen közegét jelenleg desavouálni nem kívánja, a bajon segíteni hajlandó lesz: a választ, ha bár nem örvendetes, mégis tudomásul veszem. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Miután a t. képviselő ur, ha nem is örvendetes tudomásul, de mégistudomásul vette válaszomat: azokra miket elmondott, csak annyiban felelek, a mennyiben némely félreértést kell helyreigazitanom. Egyik az, hogy ő azt mondja, hogy e rendelet állandósít az ipar és kereskedelem szempontjából bizonyos nem helyes, nem jó állapotokat. Engedelmet kérek, e rendelet nem állandósít semmit. A mi állandósittatik, azt állandósítja ma a törvény, melynek végrehajtása azon rendeletnek egyetlen egy czélja. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy a hazai serfőzdéket ezen rendelet teszi kedvezőtlenebb helyzetbe, mint a milyenbe a külföldiek vannak. A külföldi serre nézve ezen rendeletben ugyan az áll, a mi volt az 1868-ikiban, azzal az egy különbséggel: hogy miután tapasztaltatott, hogy az 1868-iki rendeletet igen sok hatóság ugy magyarázza, hogy már külföldi ser az is, a mi egy vámterületen ugyan, de nem Magyarországon termeltetett, én rendeletemben ugy magyaráztam — és azt gondolom helyesen, — hogy külföldi sernek csak az tekinthető, mely a vámterületen kívül termeltetett, tehát a vámot megfizette. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek a t. képviselő uraktól, ha azt akarjuk, hogy a magyar serfőzdéket hátrányos helyzetbe ne hozzuk az osztrákokkal szemben : nem lehet ezt máskép magyarázni, mint ugy, hogy e szempontból külföldi ser csak az, a mely a vámvonalat passirozva, a vámot megfizeti. (Élénk helyeslés a középen.) Itt tehát a belföldi serfőzósre nézve e rendelet kedvezőbb magyarázatot ad, mint az 1868-iki és azért megnyugodhatik a t. képviselő ur, mert ez nem a politikai helyzetre, hanem a vámvonalra vonatkozik. A másik, a mit a t. képviselő ur mond : az, hogy azért roszalja a rendeletet, mert a regale-jog értékét emeli. Kétségtelen, hogy a szénakazal értékét emeljük, ha vigyázunk rá, hogy el ne lopják. Kétségtelen, hogy a zsebemben levő 100 frt értékét emelem, ha oly helyre teszem, a honnét nem lehet ellopni. Annyiban tehát a regalé-jog értókét emeli a rendelet, amennyiben igyekszik visszaélések utján történő megkárosításokat akadályozni; másként nem emeli. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Méltóztatik a t. ház a ministerelnök ur válaszát, melyet Steinacker Ödön képviselő ur