Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-222
206 222 országos ülés márczius 22. 1877. lölve lévén, a jegyzék a napirend kifüggesztésére szolgáló táblán kivan téve arra nézve, hogy mindenik bizottság hol alakiíl; továbbá az illető helyekre is, ahol a bizottságok alakulni fognak, ki van függesztve a bizottság neve. Különben előlegesen a t. ház előtt is felolvastatom, hogy melyik bizottság melyik helyiségben fog alakulni. Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa.) Elnök: Azt hiszem, eszerint és a lithographirozott jegyzék nyomán a t. képviselő urak tájékozva lesznek az iránt, hogy az illető bizottságok hol alakulandanak. Nekem a t. bizottságokhoz azon kérésem van, hogy az alakulás megtörténte után az elnök és a jegyző megválasztásáról engem értesíteni méltóztassanak. (Felkiáltások: Mikorí) Az alakulás mindjárt az ülés után történik, és mikor az alakulás megtörtént: akkor a bizottság megválasztott jegyzői vagy elnökei szívesek lesznek engemet tudósítani, hogy kik választattak meg elnöknek és jegyzőknek, hogy, ezt a háznak bejelenthessem. (Felkiáltások: És az osztályoké) Az osztályok még nem alakulhatnak meg ma : mert hiszen annyi helyiség nincs a házban, hogy egyúttal ezek is megalakulhassanak. A betüsoros névjegyzék elkészült, a t. ház tagjai között ki is fog osztatni és mikor a t. ház elrendeli : akkor az osztályok is megalakulhatnak. (Helyeslés.) Most a ministerelnök nr mint belügyminister Steinacker Ödön képviselő ur interpellációjára fog válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy Steinacker képviselő ur már régebben intézett hozzám egy interpellátiót, a melyre már egy alkalommal felelni is kívántam ; azonban akkor a felelet a t. ház engedelmével elmaradt, azért, mert az interpelláló képviselő nr gyengélkedése miatt akadályozva volt az ülésben megjelenni. Az interpellátió, melyet a képviselő ur beadott, következőleg szól: 1. „Van-e a ministerelnök urnák tudomása arról, hogy az italmórési jog gyakorlata s az e részben fölmerülő kihágások eseteiben követendő eljárás szabályozása tárgyában 1876. évi 59.560 sz. alatt kiadott belügyministeri rendelet az ország lakosságában mély elégületlenséget keltett és ugy a kereskedelem ós ipar, mint általában az egész fogyasztó közönség érdekeire nézve felette sérelmesnek tekintetik? 2. Es ha a ministerelnök urnák erről tudomása van, vagy ennek valódiságáról esetleg részbeni indokoltságáról magának meggyőződést legközelebb szerezne : hajlandó-e a ministerelnök ur az említett körrendelet f. évi febr. hó 1-jére meghatározott életbe léptét addig felfüggeszteni, mig az ujabb tárgyalás alá vétetvén, az érdekelt körök illetőleg szaktestületek által beadandó kérvények és megjegyzések alapján vagy újból átdolgozva, vagy minden félremagyarázatot kizáró, bővebb értelmezés kapcsában oly alakba hozva leend, hogy az általa keltett nyugtalanságnak és elégüleílenségeknek megszűnte biztosan várható legyen ?" Az interpellátió petituma akkor, mikor az tétetett, tehető volt, mert január vége felé az én távollétemben tétetett az interpellátió; most azonban már az események feleltek arra, a mennyiben a szabályrendelet február 1-én csakugyan életbe lépett. Életbelépett pedig azért, mert nekem részemről arról, hogy ezen szabályrendelet oly nagy, oly általános elégületlenséget keltett volna : sem akkor nem volt tudomásom, sem most nincs tudomásom. Ezen szabályrendelet kiadásának indoka rejlett abban, hogy a még 1868-ban kiadott szabályrendelet óta részint bizonyos ujabb törvények megváltozott viszonyokat hozván fel, részint pedig az ezekben mindenütt leleményes emberi ész igen sok kijátszási módozatokat fedezvén fel, az ország igen számos törvényhatóságai egyrészt kívánták azt, másrészt pedig ügyekeztek magok egyszerű megyei szabályrendeletekkel segíteni az észlelt bajokon. Részemről azon meggyőződésben voltam, hogy az, hogy a regáléra nézve egyes törvényhatóságokbaneltérő rendelkezések történjenek: nem volna megegyeztethető a helyes közigazgatással; de másfelől kénytelen voltam belátni azt is, hogy az észlelt hiányokon segíteni szükséges. Épen azért lett az 187G-iki illető szám alatt kiadott körrendelet oly módon kibocsátva, hogy az nem egyéb, mint az 1868-iki körrendeletnek az ujabb törvényhozási intézkedések és az azóta kifejlett visszaélések szempontjából való bővítése és tisztázása. Ezen körrendelet ellen egyes kereskedelmi ós ipar kamaráktól csakugyan jöttek feliratok ; de mondhatom, hogy ezen feliratoknak legnagyobb részében a tett kifogások oly félreértéseken alapszanak, melyeket eloszlatni a ministeriumnak nehéz nem volt. A mi pedig a más forma észrevételeket illeti: azokra nézve nem ingadozom kimondani, hogy hiszen én is óhajtanám, hogy a szabad kereskedésnek és az ipar ezen nemeinek azon akadálya, mely a regálé-jogban rejlik: elhárítható legyen. Bár jönnénk oly helyzetbe, hogy ez iránt az illető jogosultak megkárosítása nélkül mentől előbb intézkedni lehetne. De azt gondolom, senkisem hiszi, hogy ma ez lehetséges volna. Már pedig, ha ez nem lehetséges: akkor az e czimen való tulajdonjogot épen ugy védeni kell a visszaélések és megkárosítások ellen, mint a más czimen való tulajdonjogot. (Helyeslés.) Én tehát midőn ezt tettem, azon nézetben voltam, hogy határozattan a kormánynak mindenek felett álló egyik legfőbb kötelességét teljesítem. (Helyeslés.)
