Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-183
88 11*3. országos ülés deezember 7. IS'fi. tik, nem mondom, hogy a minister ur, de a bureauban sokan azt tarthatnák, hogy az óvodákat nem illeti segélyezés : azért kérem méltóztassanak e szavak után „a már fennálló népiskolák fentartására községi és magán népiskolák" e szavakat beigtatni „kisded nevelő és óvó intézetek" segélyezésére. (Helyeslés.) Nem akarok reflektálni mit a t. előadó ur mondott az óvodákról; méltóztassék megengedni, hogy egyszerűen utaljak a minister ur jelentésére, a mely jelentésben sokkal nagyobb súly van fektetve az óvodákra, mint azt az előadó ur méltóztatott tenni. Elismerem, hogy társadalmi téren kell e tekintetben a legtöbbet tenni, hogy a társadalom feladata ez; de azt nem ismerhetem el, hogy az állam e tekintetben eddig tett intézkedéseinél megállapodjék, és az elemi iskoláknál lejebb már ne menjen. Molnár Aladár t. képviselőtársam a ház átalános helyeslése közt elismerte és hangsúlyozta, hogy a jó egyetemet a jó középtanodák teszik és alkotják első sorban, a jó középtanodákhoz jó elemi iskolák szükségesek; de menjünk egy vonallal tovább: mert jó elemi iskolákat ismét csak jól szervezett óvodák adnak. (Helyeslés.) És most méltóztassék a t. ház megengedni és a t. közoktatási minister ur is, hogy egy pár szót, pro domo nostra beszéljek. (IlaUjuk! Első pillanatra csekélységnek látszik, de nézetem szerint ügyeimet érdemlő az, hogy megyém az őt megillető egy betűtől következetesen megfosztatik. Én nem találok jobb helyet, mint hogy itt hozzam ezt szóba; miután az irodalom terén is figyelmeztetve lőnek az iró urak, magam is sokszor felszólaltam, hogy Máramaros megye történelmi neve Máramaros és nem „Márrnaros"; de ez többnyire siker nélkül törtónt; — különösen ezen utóbbi években az igen t. ministerium majd minden kiadványaiban, rendeleteiben és kimutatásaiban igy van: „Márrnaros." Ezen szó a Bachrendszer alatt csúszott be a hivatalos iratokba; a Palfy provisoriuin követte ezt. Származását ez valószínűen onnan vette, mert a németek igy mondják: „Comitat Márrnaros." Ez nem épen utánzandó és nem kedves példa arra nézve, hogy ennek nyomán menjen a kormány. Méltóztassanak megengedni, de ugy hiszem, hogy leghelyesebben itt tettem szerény megjegyzésemet, minthogy itt meghallják mindazok, a kiket illet, kérem tehát: méltóztassanak megyénk történelmi nevét helyreállítani; mert talán csak mi máramarosiak vagyunk azon helyzetben, hogy a megye neve ugy az irodalomban, mint a kormány rendeleteiben és kiadványaiban is helytelenül neveztetik. Glllner Gyula jegyző (olvassa Váradi Gábor módosítványát.) Módositvány a pénzügyi bizottság jelentésének 6. lapján a 18. rovatra tett javaslathoz: E szavak után: a már fenálló népiskolák fentarására, a községi és magán népiskolák tétessék: kisdednevelő és óvóintézetek. Trefort Ágost vallás és közoktatásügyi minister: Nagyon szívesen elfogadom Várady t. képviselő ur módositványát: mert tartalma tökéletesen összhangzásban van az én intentiommal. Remete Géza: Ha Molnár Aladár t. képviselő ur meg nem teszi indítványát, nem szólaltam volna fel; hanem engedje meg a t. ház, hogy miután az előttem szólók valamennyien elfogadták Molnár Aladár képviselő ur indítványát: én ellentétes nézetemet kifejezhessem. Én is barátja vagyok a nőnevelŐ intézetek fejlesztésének, óhajtom, hogy a kormány e tekintetben mindent megtegyen; hanem felületes eljárásnak tartanám a t. képviselőház részéről, ha egy egyszerű indítványra itt hivatalos adatok nélkül ezreket megszavazna, oly intézetek felállítására, melyekről nem tudjuk, hogy oly igen szükségesek-e? és hogy ezen öszszeggel fentarthatók-e ? a mint ezt helyesen jegyezte meg Simonyi Ernő képviselő ur. Nézetem az, hogy várjuk be a minister urnák e tekintetben adatokkal felszerelt hivatalos jelentését és akkor fogadjunk el ily indítványt ós szavazzunk meg annyi költséget, a mennyinek szükségessége kimutattatik. Magyarországon nem csak MarmarosSzigeten. (Felkiáltások. Máramaros. Derültség.) Én nem vagyok academiai tag, tehát ezúttal a t. ház engedelmével csak a régi elnevezés mellett maradok. Mondom ezen oknál fogva én a beadott indítványt, ámbár sajtiálom, de ezúttal el nem fogadhatom: mert Magyarországon legalább is 50—60 olyan hely lenne megnevezhető, mely jogosult igényt tarthatna ily intézet felállítására. Várjuk be a minister ur jelentését, hogy vajon a sok között ezen két helynek van-e legjogosultabb igénye, s ha meggyőződünk arról, hogy igen: akkor szavazzuk meg az összeget: de azon ideig ezen per tangentarn előhozott előinditványt, mely 10,000 írtról óhajt dönteni, méltóztassék mellőzni. Engedje meg a t. képviselőház, hogy a t. minister urnák figyelmét fölhívjam arra, — hogy miután az ujabb törvény a kellő eszközöket a tanfelügyelőknek megadta, és e törvény értelmében most már nemcsak könyörögni, hanem intézkedni is van joguk, a tanfelügyelők ellenében mindenesetre a jövőben sokkal nagyobb erélyt és szigort fordítani méltóztassék, és kinevezésénél szigorúan méltóztassék eljárni és oly egyéneket kinevezni, kik e fontos állásra méltók; nem pedig oly anyám aszony-íele embereket, (Derültség) kik a községgel, a tisztelendő urakkal, s tanítókkal s mindenkivel csak jó viszonyban törekesznek lenni, s legnagyobb gondjuk az, — hogyha megjelennek jó ebéd és kényelmes tarok-partie várja őket.
