Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-183

t 1SS. országos ülés Ezek lehetnek jóravaló becsületes emberek, de e fontos állás betöltésére nem alkalmasak. A most hozott törvények felelőssé teszik a tanfelügyelőket a népnevelés állapotáról, és e felelősség súlya nézetem szerint közvetve sokkal jobban nehezedik a miuister úrra is. Domahidy István: T. ház! Várady Gábor képviselőtársom indítványát pártolom és örülök, hogy a t. miuister ur e módositványt elfogadta. Nem azon indokból, mintha a t. miuister ur ez ideig is már tárczája költségvetésétől telhetőleg nem áldozott volna, a menyit áldozhatott; de főleg azért, hogy a kisdedintézetek czimének a többi tanintézetek sorába beiktatása által éltető erőt, ösztönt nyernek azon egyének és testületek, kik és melyek annyi idő óta, annyi áldozatokkal működtek közre ez intézetek alakítása, föntartása és fejlesztése érdekében. E czirn beigtatása által a kisdedintézeteknél, elismervén a törvényhozás helyességét ezen iránynak, remélhetőleg fejleszteni fogja ezen intézeteket. Addig is kérem a miuister urat, hogy mint eddig is, ugy ezután is főleg azon helyeken, hol az égető szükség kívánja, ne tagadja meg az áldozatot ezen intézetek istápolásától; mert győződjék meg róla, hogy azon áldozatok, melyeket ez intézetekre fordítunk, bőven fognak gyümölcsözni. Engedje meg a t. képviselőház, hogy e rovathoz illesztve a t. miuister urnák a népiskolák állapotáról szóló statistikai kimutatására is tegyem meg észrevételemet. Az emiitett statistikai kimutatásból az tűnik ki, hogy hazánk népiskoláinak számtalan termeiben, a tantárgyak specialiter azon nyelven adatnak elő, melyen az illető vidék és illetőleg a tanulók többsége bir. Hogy ez törvényen alapszik t. ház, és hogy ez méltányos is, azt én elismerem ; de azt is tudom, hogy hazánk tantermeiben mint kötelezett tantárgynak a magyar nyelvnek is mindenütt tanitatni kellene. Hogy tanitattik-e vagy nem? azt egész biztossággal nem tudom; de azt hiszem, mindnyájan fájdalommal tapasztaljuk, hogy az eredmény vajmi kevés e téren. Azon meggyőződésemnek adok tehát kifejezést t. ház, hogy idegen ajkú polgártársaim, a kik annyiszor és oly keserves kifejezést adtak azon sérelmüknek, hogy a magyar nyelvet nem birván, nem nyerhetnek az igazságszolgáltatásban helyet és leszoríttatnak e téren: az én fogalmaim szerint méltán megkívánhatjuk tőlük, hogy ez országban, a melyet Magyarországnak neveznek, a melynek diplomatikus nyelve a magyar: a használni szokott tannyelvek mellett a tantárgyak magyar nyelven is taníttassanak; és ezt a mi elengedethetlen érdekünk is parancsolja. Mély tisztelettel felkérem a t. házat, legyen kegyes a következő indítványomat elfogadni, a KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IX. KÖTET. eczember 1. 1S76. gg mely különben a népoktatásról szóló törvénynyel nem jön ellenkezésbe : „utasittassék a vallás és közoktatásügyi miuister, hogy a Magyarország területén levő népiskolákban használatban létező tannyelvek mellett, a tantárgyak magyarul is taníttassanak". Elnök: Még egyszer fel fog olvastatatni a határozati javaslat. Gulner Gyula jegyző: {Olvassa Domahidy István határozati javaslatéi.) Trefort Ágost vallás és közoktatásügyi minister: Minden iskolában, hol a tanitó bírja a magyar nyelvet: magyarul is tanítanak. Nagyon szomorú, hogy vannak még oly iskolák, a melyeknek tanitói még nem birják a magyar nyelvet, tehát azon most nem is taníthatnak. De ezen állapot javulni fog. De egyébiránt az, hogy magyar nyelven taníttassanak a tantárgyak, miután a törvény e tekintetben másképen rendelkezik: nem tanácsos föltétlenül kimondani. Főkép oly vidékeken, a hol a divatozó nyelv nem a magyar : nem szabad a törvény értelmében csupán magyar nyelven tanítani. A hol ez lehet, ott ugy is tanítanak. (Helyeslés.) Schwarcz Gyula: Legyen meggyőződve a 1. képviselő ur, igen hazaíias buzgalom indítványát illetőleg, hogy abban tökéletesen meglehet nyugodni, a mit a minister ur most mondott: mert az az „is", amit hangsúlyozni méltóztatik, tökéletesen méltányos és nem ütköznék jogilag sem a törvény kivitelébe ; de mégis kivihetetlen azért: mert nincs idő reá. Ugyan méltóztassék figyelembe venni, hogy hány ezer iskolában van oly tanitó, a ki csak nagy nehezen képes a saját anyanyelvén is azon csekély rudimentalis oktatást is megadni, a mit a törvény rendel: tehát minő sajátságos követelmény lenne az, hahogy még arra is szorítanék, hogy oly nyelven is tanítson, a mely neki nem anyanyelve. Ez kivihetetlen. Vagy azt méltóztatik gondolni, hogy módunkban áll paralel tanítókat állítani? Szóval elismerem én indítványának hazafias czélját: de nem fogadhatom el, miut kivihetetlent. Méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szóval reflectáljak azokra, a mik e rovattal kapcsolatban vannak. Teljes készséggel csatlakozom azon indítványhoz, melyet Molnár Aladár t. barátom, s azon módositványhoz, a melyet Várady Gfábor t. képviselőtársam is indítványozott. Ezekről bővebben beszélni fölöslegesnek tartom, az időt kímélni akarván, csak néhány nagyon rövid megjegyzést teszek. Nagyon örülök, hogy a t. minister ur ma már a vitának nem tudom hányadik napján, maga is nagy fontosságot tulajdonit annak, hogy a köz12