Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-183

86 18B. országos Illés deczeinber 7. 1876 Hegedüs László: T. ház! Én ezen czimnél közelebb csak ezen beadott indítványra akarok szólni. (Halljuk!) Molnár Aladár tisztelt barátom beadott inditvánja a nőnevelés nagy fontosságú ügyére nézve hivja fel a ház figyelmét. Maga a t. minister ur is a közoktatás állapotáról szóló jelentésében is, de különösen a költségvetés tárgyalását megkezdő beszédében hangsúlyozta, hogy nekünk e téren a kezdetnél nem szabad megmaradnunk : mert socialis állapotaink javulásának ez egyik főtényezője. Én e nézetekben teljesen osztozom. Meg vagyok győződve, hogy a nevelés és közoktatás ügyének szervezete csak akkor lesz teljesen életképes: ha e ház s a törvényhozás átalában a nőnevelés és közelebb a nőnem magasabb kiképeztetóséről törvény által intézkedik, és ha lesznek oly intézetek, a melyekben, miként a finem a középtanodákban, ugy a nőnem ezekben megnyeri azon magasabb tudományos, aesthetikai és etthikai képzettséget, mely őt kópesitendi a nőnem feladatának teljesen megfelelhetni s ez azt hiszem nem csak a közművelődés, hanem közelebb a család, társadalom és haza jól felfogott érdekében is kívánatos. (Tetszés.) Ép azért a jelen korban azt látjuk, hogy ez ügy iránt mindenütt nagy érdeklődést mutatnak, még pedig nem csak egyesek és társulatok, hanem magok az államkormányok is, s azért én igen természetesnek láttam volna ezt: ha a t. minister ur, illetőleg a kormány a megkezdett utón tovább haladva, most már alkalmat adott volna a háznak, hogy e tekintetben a nőnevelés ügyében egy ujabb sikeres lépést tett volna s ezen várakozásom annyival inkább indokolt, a mennyiben már az első lépést csakugyan megtette, midőn a budapesti felső leányiskolát felállíttatta ós arra a törvényhozás a költségvetést is megszavazta, a mely intézetnek egész szervezete, a mint örömmel értesültem a közoktatás állapotáról szóló jelentésből: ugy van berendezve, hogy itt mindazon ismeretek és képző eszközök vannak különösen felvéve, melyek a nőnem természete, feladata és az ezeknek megfelelő munkatér gondos megfigyeléséből származnak s a miket ezek megkívánnak. A mi már t. barátomnak beadott indítványát közelebbről illeti, annak azon részét, hogy tudniillik hatalmaztassék fel az illető minister, hogy a népnevelési szükséglet czime alatt tanszerek és tankönyvek előállítására előirányzott 20,000 írtból segélyeztesse a megnevezett két intézetet: ezt teljesen indokolva látom az által, ha a létező nőnevelő intézeteket és iskolákat megtekintem; mert igaz, hogy vannak hazánkban nőegyletek, melyek részint segélyezés, részint pedig intézetek felállítása által nagy buzgalommal és áldozatkészséggel igyekeznek a nőnevelés es nőképzés ügyét általános társadalmi szükséggé tenni, s vannak intézetek, melyek feladatuknak akarnak és mégis tudnak felelni. Azonban valljuk meg, hogy vannak intézetek, a melyeknek egy része, ha akarna sem képes megtermi mind azt. mit a magasabb nőnevelés kivan: mert ahoz sem erkölcsi, sem anyagi ereje nincsen. Viszont vannak olyanok, melyek már szervezetüknél fogva is korlátolva vannak abban, hogy az intézetre a családiasság képét rányomják, pedig meggyőződésem szerint itt minden szálak egy központba futnak össze, s ez a családiasság. Fájdalom! vannak oly intézetek is, a melyekről mondhatjuk, hogy ezek nem képző, nem nevelő intézetek, hanem üzérkedésre számított, úgynevezett oktatási bazárok, melyekben mindaz megvan, a> mi külsőképen tetszetős, a mi a talán külföldi nevelők által nevelt anyák szájizének tetszik; de az alapos műveltségre szükséges kellékeket nem lehet feltalálni bennök, annál kevésbé a hazafias, nemzeties irányt; mert az onnan teljesen hiányzik. (Helyeslés.) Es ezen teljességgel nem is csodálkozhatunk : ha megvizsgáljuk ezen tanintézetek genesisét. Meggyőződésem szerint itt nagy kötelessége van az államnak, és e tekintetben én osztozom a minister urnák azon nézetében, melyet felolvastam, hogy ezen utón, melyet megkezdett a törvényhozás: nem szabad megállani, hanem ujabb és ujabb lépéseket kell tenni. A mi a javaslatnak másik részét illeti, hogy t. i. a segély összeg a tankönyvek és tanészközök előállítására előirányzott 20.000 írtból szakittassók el: erre nézve részemről czélszerübbnek tartanám azt, ha az mondatnék ki, hogy az az átalános népszükséglet czimén előirányzott összegből szakittassék ki; mert megvagyok róla győződve, hogy a tanintézetek, tankönyvek és tanszerek illetőleg, kellő felszerelés nélkül épenugy nem felelnek meg feladatoknak, mint egy nagy hadsereg a kellő felszerelés nélkül. Jól tudom, hogy habár ebből szakittatnék is ki ezen összeg: még sem akasztatnék meg a megkezdett munka és annak folytatása; mert ugy vagyok meggyőződve, és ezt tapasztalásból tudom, hogy a népiskolai tankönyvek és tanszerek előállítása ugyan nagy beruházásokat kíván ; de ha azok kellőleg kezeltetnek, az állam részére nagy jövedelmi forrást képeznek. Én pedig ezen költségvetésben nem látom azt, hogy a népiskolai tankönyvek és tanszerekből csak a legkisebb jövedelem jött volna is be; hanem a közoktatás állapotáról szóló tudósításban azt látom, hogy a hazánkban levő kölönböző nemzetiségek számára, azoknak nyelvén kiadott tankönyvek aránylag a fogyasztáshaz képest nagy mértékben termeltettek és most ott feküsznek, a nélkül, hogy használtatnának, és így ezek meggyőződésem szerint valósággal holt tőkék. En tehát a beadott javaslatot mind a két tekintetben elfogadom ugyan; de mégis óhajtanám, hogy az utolsó részt illetőleg inkább arra hatalmaztassék fel a ministerium, hogy a 10,000 frt a népnevelés