Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-183

183. országos ölés deezember 7. 1876. 81 test nem tartom. Ez tehát második óhajtásom és miként remélem, a közoktatásügyi jelentést ezentúl évente legalább september hóban megkapjuk. Eze­ket kérve, remélem: akár ki lesz is a minister, hogy ez meg fog történni. Lehetetlen azonban, hogy néhány észrevételt ne tegyek először, hogy mennyire szükséges, hogy ezek az előterjesztések részletesen kezeink közt legye­nek például esak magára az államsegély kiosztására hivatkozom, a hol azt tapasztaljak, hogy 1874-ben a 623,973 írt. mikópen osztatott fel. Én azt hiszem, lehetetlen, hogy maga a közoktatásügyi minister be ne lássa, hogy mikor a Királyföldön, mely kivá­lóbb helyi viszonyokkal bir és értelmes egyénekkel van ellátva, ott 78,000 írt. magában Budapesten 68,000 adatott ki, azután Küküllő megyében, a hol azt tapasztaljuk, hogy körülbelöl 3000 gyermek­nek nincs tankönyve az iskolába járó köteles gyer­mekek közül, Máramaros megyében, a hol igen kevés tankönyv van a tanulók közt, Naszód vidékén, a hol alig van tankönyv: — semmi nemű segély sem jár, sem a tanodák felállítására, sem a tanesz­közök és egyebek segélyezésére nem jár, még a tanodák felállítására sem oly helyen, ahol épen köte­lessége volna ahoz járulni, mint nem jár Küküllő megyében semmi segély, a mint nem jár Naszód , „ vidéknek, miképen nem jár Máramaros megyében. Ez mutatja tehát, ime mennyire szükséges a kép­viselőház múlt évi határozata; mennyire jótékonyan fog hatni az egész országra nézve, és akkor ezen már magában a jelentésben felmerült helytelen tények többé nem fognak megtörténni. Lehetetlen, hogy a felállított állami népiskolákra nézve ne hívjam fel a minister ur figyelmét. Az 1873. évi közoktatásügyi jelentésben azt mondja, hogy 1873-ban azon 800 község közül, melyeknek gyermekei még a szomszédos közsé­gekbon nem találhatnak iskolát: 53 helyütt állít­tatott fel állami segélylyol népiskola. Az 1875-iki tehát az 1874-re vonatkozó jelentós szerónt fel volt állítva 1874-ben 56. Tehát 1873-ban volt 53, 1874-ben 56 népiskola. Figyelmeztetem a minister urat, hogy ón nem értem — hiszen megtörtén­hetik, hogy nincs elegendő hivatalnok alkalmazva a imnisteriumban, noha mindég azt mondják, hogy nagyon is sok van: — miként lehet az, hogy el­kerülje figyelmét annak, a ki keresztül olvasta e könyvet, hogy mi történt? Ha való az, hogy 56 állami iskola volt 1874-ben: akkor valótlan az, hogy 1873-ban 53 tanoda lett volna. Már most tessék ezt összehasonlítani, — nem akarom az adatokat mind felhozni, a melyeket kiírtam magam­nak : — akkor mindenki meg fogja látni, hogy ha 1-874-ben 56 állami iskola létezett, akkor 1873-ban 13-mal kevesebb volt és igy volt összesen 40. mivel az 56-ból 1874-ben 13 hiányzik. Meglehet, hogy való ez. Ha való: miért nem adja elő azt a jelentés, hogy ezen 13 tanoda hova lett, elpusz­KEPV. H. NAPLÓ 1875—78. II, KÖTET. tult-e, elveszett-e, elfogyott-e? Ha pedig nem való: akkor egy igen szomorú következtetésre jutunk, arra, hogy egy év alatt a közoktatási minister Magyarországban, hol a jelentések nyomán körül­belöl 2000 község van, hol ninesen tanoda: 3 ta­nodát épített és állított fel. Ha ebből a 3-ból egyet veszek átalakításra, mert erre is kell vala­mit vennem, kettőt pedig a felállításra: számolja ki a minister ur, hogy hány óv alatt fogja pótolni * Magyarországon azon 200Ö községben érezhető hiányt. Ha tehát ezen kimutatás való: akkor ez igen szomorú világot vett arra, hogy a közokta­tásügyi minister miképen fogja fel azon hivatást, hogy azon községekben, melyekben semmiféle is­kola sincs, mikép állítson fel iskolát. Ezeket megjegyezve, áttérek elleninditvá­nyornra. A jelen népnevelési szükséglet a közok­tatási minister által egészen más alakban terjesz­tetett be költségvetési előirányzatában, mint a melyben az eddig történt. A jelen népnevelési szükségleti czimet megtartva, felosztja két nagyobb részre, t. i. népnevelési szükségletre és másodszor felsőbb polgári iskolai szükségletre, a 18-ik ro­vat alatt a), b), c), d) ós a., b., e. alatt. Nekem erre nézve azon észrevételem van, hogy ha meg volnának a költségvetési előirányzatban az előbbi években kifejezett pontozatok, a melyek nincsenek : ón helyeselném a minister előbbi tervezetét; azon­ban bocsásson meg a t. minister ur, a jelen költségvetési irányzatból kihagyta először a nép­tanítók segélyezésére eddig mindenkor felvett ösz­szeget, kihagyta az óvodák felállítására eddig fel­vett összeget, kihagyta a községi iskolák felállítá­sára netalán szükséges kölcsönökre szolgáló ösz­szeget. Én ezek kihagyását, engedjen meg a t. minister ur, de nem helyeslem. Nem helyeslem először az óvodák kihagyását. Teljesen azon véle­ményben vagyok, hogy e részben törvényt kell alkotni; addig is azonban, mig ez megalkottatik: ennek kihagyását most, midőn eddig a költség­vetési előirányzatban e pontozat meg volt jelölve, engedjen meg a minister ur, de ez minden esetre viszszaélés. Az óvodákra, ha nem költhetünk so­kat, de valamit kötelessége a háznak e czimen megszavazni. Jól ismerem azon biztosítást, melyet a pénz­ügyi bizottságban adott a t. pónzügyminister ur; benne van az a jelentésben is; de engedjen meg a pénzügyi bizottság és a minister ur is, a háznak ön­magának nem viszszahanyatlani, hanem előre haladnia kell a közoktatás és haladás terén; és ha eddigelé a költségvetésben külön pont alatt állt a népnevelési szükséglet: nem hiszem, hogy a háznak ezen igen jogos határozatát ez által akarna gyöngíteni akár a pénzügyi bizottság, akár a mi­nister ur. Ott van a tanitók segélyezése. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom