Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-183
18S. országos Illés deezeuiber 7. 187$. 77 Kautz Gyula előadó: A pénzügyi bizottság ez összeget megszavazásra ajánlja. Elnök: Elfogadtatik. Gulner Gyula jegyző (olvas-.) XVII. rovat Torna-tanfolyamok. Tanítók kiképzésére 9,000 frt. Kautz Gyula előadó (olvas-.) A bizottságnak nincs észrevétele. Elnök: Megszavaztatik. Gulner Gyula jegyző (olvas-.) XVIII rovat. Népnevelési szükséglet, összesen 721,095 frt. Bereczky Sándor: T. ház! Sokszor hangoztatott igazság az, hogy ne várjon mindent a közönség az államtól és kormánytól, hanem társadalmi utón is a közügyek terén tegyen maga is előrehaladó lépést. Magam is elismerem ennek igazságát, nem is kívánom azt, hogy a kormány a közérdekű dolgokban mindent önerejéből tegyen ; de azt mindenesetre megkívánom, hogy ason vidékeken, a hol közérzület nincs: azt ébreszsze, a hol ilyen nyilvánult, azt támogassa és kellő eredményre elősegítse. Nekünk t. ház, kiválókép két fontos törekvésünknek kell lenni. Az egyik a nevelés ügynek terjesztése, a népnevelés ; a másik pedig ezzel kapcsolatosan az ipar fejlesztése. Mert én ugy hiszem, hogy csak igy nyerhetjük meg teljesen az anyagi és szellemi erőt, a mely nélkül nemzeti életre és móg ( inkább nagyságra vergődni nem remélhetünk. Én t. ház, ezen a téren ugy látom, hogy mind magának a közönségnek, mind a kormánynak vállvetve együtt kell működni, és hogy ezen a téren még is mulasztásokat találunk: azt tagadni nem lehet. Kikerülni kívánok minden szót, a mi által a közoktatásügyi mlnister urnák csendes kedélyét felzaklatnám, mert ugy hiszem, hogy épen az ügy érdekében, a mely mellett fölszólalok, vajmi óhajtandó volna, hogy csendes kedélyével, nem pedig föllobbanó tüzével találkozzam. (Derültség.) Be mindamellett nem tagadhatom el, hogy oly eseményeket kell fölemlítenem, a melyeket elhallgatnom káros volna. Ezen események a t. ház tagjait két irányban fogják felvilágosítani. Az egyik irány az, hogy csakugyan van a nagy közönségben közérzület; a másik pedig az, hogy van a kormány részéről ily vidékeken mulasztás. MarosTordamegyében évek óta tervben van népiskolák felállítása, a nyárád-szeredai. kibédi, mogyorósi és sóváradi iskola felállítása. Ezen iskolák még nem születtek meg. Mindeniknek külön története van. Ezen történetekre kívánom én a t. ház becses figyelmét felhívni. Legelőbb is az elsőnél kezdve, a nyárad-szeredai iskoláról akarok említést tenni. Még 1865-ben, tehát a provisorium idejében a nyárád-szeredai birtokosság az ottani olvasóegylethez, mint a közművelődés terjesztését czélzó testülethez egy felhívást intézett, a melyben felszólította egy népiskola felállítására vallás és nemzetiség nélkül, melynek létrehozását venné kezébe ; egyszersmind fölajánlott egy épületet és 500 frtnyi tőkét; ez nagyon kevés; hanem ha meggondoljuk, hogy ez a község oly népességű, hogy itt Kerkapoly Károly csillagutczai házába belehelne szállásolni az egész községet pereputtyostól: azt hiszem, hogy mégis méltánylandó. Az egylet ezen ügyét hazafiasán felkarolta. Azt hiszem, az egész országban ismeretes ez ügy, mert hiszen folyamodtunk kéregetéssel, s az ország több részeiből segélyeztettünk és e czólra is egy pár évi működés után az olvasóegylet pár ezer forintnál többre emelte azon tőkét. Ezen stádiumban volt a szeredai iskola ügye, mikor a népnevelési törvény meghozatott. Meghozatván a törvény, a tanfelügyelő felszólította a birtokosságot: nem lenne-e hajlandó ezen tőkét, egyátalában az iskolának felállítására vonatkozó ügyet, a kormány kezébe letenni? Nem mondom, hogy teljes bizalommal, de mégis beleegyezett a birtokosság oly határozott kijelentéssel, hogy a kormány eszközölje, hogy ezen községben egy iskolaház építtessék, felszereltessék és átalában a tanítás megkezdessék. A tanfelügyelő a kormány részéről ezen igeretet megtette. Ez történt, a mint emlékszem még 1869-ben. Azóta mindennemű feliratok, egyességek, tervek még ezelőtt két évvel megtörténtek és az iskolaügy azon stádiumban állott, hogy csupán a felépítésre szükséges pályázat kiirása hiányzott. Azon időtől fogva a mai napig mi sem törtónt. A másik iskola története nagyon rövid, ez a kibédi iskola. A kibédi iskola kezdeményezésére az egyház tett egy lépést, neki t. i. volt egy meglehetősen alkalmas iskolája és erre egy meglehetős tőkével is bírt; de hogy azt nagyobbra fejlessze: azon ajánlatot tette, hogy a kormány segélyezésével az ő összes vagyonának feláldozása mellett egy jó iskola állíttassák. A kormány azt is megígérte; de mind e mai napig az eredmény semmi. A harmadik iskola a mogyorósi iskola. Itt már nem a közönség volt a kezdeményező, hanem maga a kormány, már ezen iskola ügyében ezelőtt két évvel csupán a pályázat hirdetése volt szükséges és két év óta senki sem beszél róla. Negyedik iskola, a mit nagyon pontosnak tartok, a sóváradi iskola A sóváradi közönség egy ipariskola felállítására azon ajánlatot tette, hogy 600 forintot ad évenkint tiz évig, a sóváradi egyház pedig 700 forintot évenkint tiz évig. Azonkívül a község az
