Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-183

78 133. országos Illés deczember 7. 1876. építési anyagot ingyen adja és oda szállítja, és a szükséges helyiséget adja, ott, a hol legalkalmasabb lesz a községben, átengedi tégla és cserép gyárát; az egyház pedig felajánlotta két tanítóval biró iskoláját, illetőleg két tanítóját, és minthogy azon vidék helyzeténél leginkább faipar-iskolára volna szükség : felajánlott a község saját erdejéből 20 holdat És ezen ajánlat 1875. óta a mai napig minden eredmény nélkül maradt. Ügy hiszem, hogy ezen előadottakból kiviláglik, hogy azon vidéken van közérzület, kiviláglik az is, hogy a t. kormány eaen közérzületet nem táplálja kellőleg. Én részemről nem vádolom a t. közoktatásügyi ministert azzal, a mivel Schwarez Gyula t. barátom vádolta, hogy tudniillik pazarolna; sőt engedje meg, hogy ellenkezőleg azt mondjam, hogy azon vidékre nézve bizony kissé fukar. Nem czélom t. ház, semmi tekintetben az, hogy én nem tekintve az országos szükségeket, nagy költekezést kívánjak. Ismerem én az ország pénzszükségleteit, és mondhatom, hogy ám tartsa függőben a kormány azon építkezéseket, melyeket maga kezdeményezett; de azokat, melyek a közérzület folytán kölcsönös egyezkedés alapján kezdemény eztettek: függőben tartani, be nem végezni, nemcsak a nevelés-ügyre, hanem a közérzület lehangolására nézve is káros hatású. Tisztelettel kérem tehát a minister urat, méltóztassék a nyárad-szeredai és mogyorósi félbenhagyott épületek felállítását még a jövő évben végrehajtatni; a mi pedig a kibédi és sóváradi iskolákra szükséges előintézkedéseket illeti, azokat méltóztassék megtéteíni. Elnök: Jelentem a t. háznak, hogy a vallás- és közoktatási minister ur tudomásomra hozta, hogy a költségvetés további tárgyalásánál a netalán szükséges felvilágosításokat esetleg Gönezy Pál ministeri tanácsos ur adandja meg. Hunyady Béla: T. ház! Előre sietek kijelenteni, hogy nem azért szólalok föl, mintha az e tételnél előirányzatba hozott összeg megszavazását ellenezni óhajtanám; sőt azt hiszem, csakis államháztartásunk szomorú helyzete menti ki azt, hogy a teendőknek ily nagy mennyiségével szemben, aránylag elenyésző kis összeg hozatott javaslatba. Államháztartásunk bajaival szemben azonban a különben legjogosultabb igényeknek is el kell némulniuk, s kell, hogy ezt fő figyelemben tartsuk. Azért én is tartózkodni fogok, habár a kiáltó szükséggel szemben kellene is hallgatnom és szemet hunynom, nagyobb összeget hozni javaslatba. De miután keveset adhatunk ki: annál szükségesebb, hogy beható bírálat tárgyává tegyük azt: vajon követtetik-e öntudatos tanügyi politika, mely mellett a csekélyebb javadalmazás több eredményt biztosithat a tervszerű felhasználás folytán. (Halljuk!) T. ház! bár magam részéről is igen móltányosnak és jogosultnak tartom azon átalános tiszteletet, melylyel a közoktatásügyi minister urat hosszú éveken át kitartó és fáradhatlan buzgalmáért jutalmazza a közvélemény; mégis ezen tekintet nem tarthat engem vissza annak kimondásától, hogy népiskolai közoktatásügyi működésében én részemről a tervszerű irányt felfedezni képes nem vagyok. Igaztalan lennék azonban bírálatomban, ha el akarnám vitatni, hogy közoktatásügyünk ezen terén is tűnnek elénk elismerésre méltó momentumok. Először a t. ház kegyes engedelmével ezeket kívánom pár szóval méltányolni s reménylem, hogy ezután ellenkező irányban teendő néhány észrevételem számára inkább leszek szerencsés a t. közoktatásügyi minister ur elnézését, sőt talán figyelembevételét is kinyerni. (Halljuk!) T. ház! viszonyaink közepette helyes népiskolai politikának én csak azt tarthatom, mely az állam anyagi erőit figyelembe véve, lehetőleg csekély állami javadalmazás mellett minél több iskolaköteles jó iskoláztatását biztosítja. Az államnak tehát első sorban ott kell fellépni segélyével, hol az alapok már rendelkezésre állnak ugyan, de magukban véve elégtelenek a czél biztosítására, állami segély utján azonban virágzó állapot fejleszthető és az azelőtt meddőn maradt tőkék gyümölcsözésre indíthatók. Intézkedéseiből ugy látszik, t. képviselőház, hogy a kormány ezen irányelvet egy bizonyos téren, a felsőbb népiskolai és a polgári iskolák körében csakugyan el is fogadta működése alapjául. Számos tengődő felekezeti és községi gymnasium, melyek alapok hiányában csak tétlenségre, lassú tengődő működésre voltak kárhoztatva: megfelelő átalakítások után, mint polgári, vagy mint felső népiskolák állami segélyezésben részesittetett; továbbá kegyes alapítványok, társulatok, magánosok által létesített iskolák szintén buzgó segélyezésben részesittettek a t. kormány által; szóval az állam támogatását nyújtja ott, hol az egyesek, a társulatok és a társadalom a kellő buzgalmat kifejtették ugyan, ez azonban eredményében elég hatályosnak még sem mutatkozott. Továbbá felismerte és felkarolta a kormány a nőnevelés eminens fontosságú ügyét. Az imént jelzett irány követését látom én abban, hogy számos nőegyletek, melyek polgári leányiskolát tartanak fenn: a t. minister ur által segélyösszegekben részesülnek. Ez által lehetővé tétetik ezen leányiskoláknak nem csak fenntartását eszközölni, sőt mi több, ezen intézetek a nyert támogatása folytán, oly virágzó állapotra fejlődtek, miként az országban, mint hézagot pótló intézetek némely dilettáns magánnő-