Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-181

42 181. országos ülés deessember 5. 1876. ról. No már most mily irányban, mily szellemben lesz ez a törvény megalkotva: azt igen természetesen Irányi a kormánynak nem irta elő; hanem megelégszik azzal, hogy ezen nagy fontosságú kérdések érdemleges tárgyalás alá fognak jönni a törvényhozás előtt ós a törvényhozás véglegesen fog a fölött dönteni. Azt mondta még a minister ur szombati beszédjében, hogy hiszen a kormány már a múlt esztendőben adott szavát be akarja váltani; de hát igen sok fontos ügy akadályozta őt eddig abban. Én megengedem azt, bármely időben is a kormánynak igen sok fontos ügygyei kell foglalkoznia; megengedem azt is, hogy ez évben a kormányférfiak egy része, a ministerium egy része a szokottnál komolyabb kérdésekkel foglalkozik, tudniillik a bécsi alkudozás kérdésével. Igen, de ezen szakministerek, kikről itt szó van, a vallásés közoktatásügyi ministerium, az igazságügyi ministerium, ezek tudtomra nem foglalkoztak ezen fontos kérdésekkel. Tehát ezek és ezeknek szakközegei elkészíthették volna azon törvényjavaslatokat, melyeknek beterjesztését a kormány a múlt esztendőben megígérte. Fel volt említve azon jeles beszéd, mely oly lármát csinált az országban, melyet volt képviselőtársunk, Pest belvárosának képviselője, Deák Ferencz mondott. Igaz, hogy annak idejében nagy ajt ütött és nagyra voltak vele, sőt még a küön ben élesen látó katholikus papság is felült neki, mert komolynak hitte. Én mindjárt akkor, midőn ezen beszéd elmondatott, utána felkeltem és azt mondtam, hogy egyébre nem szolgál, minthogy a képviselőház figyelmei a tárgyalás alatt levő kérdéstől elvonja. És így is volt. Akkor a kérdés elvonatott, örültünk mindnyájan a nagy dolgoknak, melyek kilátásba helyeztettek és esztendők elmultával még csak komolyan szóba sem hozattak ezen kérdések a t. ház előtt Ez czéloztatik azon nditvány által is, mely most Irányi t. barátom által beadott határozati javaslat ellenében beadatott. Hiszen nem más az, mint a múlt esztendei indítvány ismétlése; hiszen azt a mnlt esztendőben is beadták. Azt akarja a minister ur mondani, hogy ez évben, az előttünk álló évben kevesebb fontos kérdéssel fog foglalkozni a ministerium, mint a múlt évben ? Hiszen azon nagy kérdéseket, melyeket a minister ur érthetett: azokat még csak megkezdve sem látom, nem hogy megoldva lennének, tehát tulajdonképen foglalkozni még csak ezentúl fognak velők. Ha tehát a nagy kérdések még eddigelé is akadályozták a kormányt: nem lehet remény arra, hogy a jövő esztendőben a nagy kérdések hiányában többet foglalkozzék ezen kérdésekkel, mint foglalkozott a múltban és azért én részemről az Irányi Dániel által beadott indítványt pártolom. Mi azon másik indítványt illeti, melyet Helfy képviselőtársam beadott: Megvallom, hogy óhajtottam volna, hogy az a költségvetésnek egy másik pontjánál, mint különálló indítvány tárgyaltassék és így vétessék fel: mert én a kérdést ugy természeténél, mint különösen a kormány tekintélyénél fogva igen nagyfontosságunak tartom. Méltóztassék megengedni, de rövid idő alatt a közalapok és alapítványok kezelési módjára oly vádak és oly tények hozattak fel a közoktatási minister ellen, hogy ezeket napról-napra elodázni és „majd fogok fel világosítást adni" válaszszal elütni nézetem szerint nem lehet. A t. minister ur azt mondja, hogy azon vádak, melyeket ellene Helfy Ignácz t. barátom felhozott, tendentiosus ferdítések. Meglehet; — de méltóztassék azt bebizonyítani ; hanem ne méltóztassék azt mondani: „a melyekre nézve én a t. háznak a legközelebbi napokban felvilágosítást fogok adni." Hisz az indítvány nem tegnap nyújtatott be, hanem hetek előtt s volt a minister urnák ideje elkészülve lenni és azt nem napról-napra elodázni. íme! ma felszólalt a t. államtitkár ur és csak egy szóval érintette volna, hogy ezek tendentiosus ferdítések és mutatta volna ki: miért? Hanem csak szóval tartani a házat és azt kívánni, hogy azt elhigyje, midőn oly tények soroltatnak fel, melyek megczáfolása talán igen könnyű volna: azt részemről sem nem helyeslem, sem el nem fogadhatom. Felhozatott például, hogy a minister ur egy egyetemi telket cserélt be egy más telekkel. Az universitás telke ugyhiszem 250,000 frtra volt bécsülve, a másik 60—70,000 frtra és a minister ur nemcsak odaadta a 250,000 frtos telket a 60—70,000 frtosért; de még 90,000 irtot ráfizetett. (Mozgás.) Akkor azután azt mondani, hogy: „én nem csináltam más pénzműveleteket, mint hogy eladtam annyi kötvényt, a mennyi szükséges volt azon épületek felállítására, melyekre a t. háztól felhatalmazását nyertem," mégsem lehet; mert erre nem nyert a t. minister ur felhatalmazást a háztól és ez nem teszi azt, hogy annyi kötvény adatott el, a mennyi az épületek felállítására szükséges volt; hanem ha oly cserét vitt véghez, melynek hasznos voltát könnyű lenne a háznak bemutatni, vagy ha azt mondaná, hogy nem igaz és hogy a telek most is az universitásé: akkor nagyon rneg volnánk nyugtatva; hanem nem ismerem el a minister urnák azon jogát, hogy akármily jószágot a törvényhozás beleegyezése nélkül eladhasson. (ügy van! balfelöl.) Pedig ez nem az egyedüli eset Itt a zárszámadás, mely az universitás vagyonáról beszélve azt mondja, hogy a vallás- és közoktatási minister ur kezelése alatt lévő alapok 1875. évi zárszámadásait megvizsgálva, ugyanazoknak az emli-