Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-181

40 ISI. országos ülés dcczember ő. 1876 • lásszabadságot birjon, kivéve azokat, a melyeknek hitczikkei a magyar állani érdekeit veszélyeztetik, ennek — mint ilyennek fennállhatását koczkáztatják. Ezen korlátozással én minden egyháznak megadnám a vallásszabadságot és nem szorítkoznám csak is most létező felekezetekre, hanem megadnám az ezután keletkező felekezeteknek is. Mint az imént emlitém, én ismerem a nazarenusokat, egyszer eljöttek azok hozzám, én igyekeztem őket felvilágosítani, meggyőzni arról, hogy a bibliát nem betűk szerint kell venni, hanem az azokban rejtő erkölcsi tanúságot kell 'tekinteni. Szerintök csak az az igazság, a mi a bibliában van, ós minden más tudomány kevés értékkel bir előttök. Vallásukban igen sok szép eszme, különösen szép az igazságszeretete; csupán csak az a hibájok van, hogy ők a bibliát betű szerinti érteimében magyarázzák. Mikor én a tudomány fegyverét vettem elő, hogy őket meggyőzzem : határozottan kijelentették, hogy ők arra semmitsem adnak, mert csak az az igazság, a mi a biblában van. Egy olyan felekezet, a mely a tudományra, semmit sem ad: a haladás szabadságlobogójával sem járhat elő ; mert egyeseknek ugy mint nemzeteknek lelki ereje, mérséke tudományos képzettségüktől függ, a hol tudomány és lélekerő van: ott van igazság-ismeret, s az igazság ismerése az, mi szabadokká teszi az egyeseket és nemzeteket. E mellett a véradót megtagadtató hitczikkénól fogva az államra nézve veszélyes is, s én azon véleményben vagyok, hogy ily felekezet semmi létjoggal nem bir és ha nagyobb mérvben elterjedne : magát az állam létalapját veszélyeztetné. Igen természetesnek tartom hát, ha az állam külreható tényeiben nem csak nem védelmezi, de létjogát sem ismeri el oly felekezetnek, melynek hitczikkei, ha nagy körben terjednének el, magának az államnak létalapját rendítenék meg. Fölemlítette Irányi képviselőtársam a baptistákat és itt megjegyzem, hogy nem osztozom Tanárky t. államtitkár ur azon védelmében, mintha helyesen jártak volna el az illetők Mayer Henrikkel, mint téritővel szemközt. Ha az eszméknek nincsenek apostolai, nem terjednek, Mayer Henrik saját meggyőződésűk szerinti igazságot hirdetni járt és az ő szerinte igaz vallásnak igyekezett híveket téríteni. Minden eszmének megvannak a maga apostolai, a kik terjesztik az eszmét; de nem ezen terjesztők térítenek, hanem az eszmék, az igazságok térítenek és véleményem szerint az igazság nincsen egy felekezetnek sem kizárólagos birtokában és a ki az igazságot terjeszteni akarja: nézetem szerint annak főérve nem lehet az. hogy az ő felekezetében van az igazság, hanem annak' a tudomány fegyverével az eszmék harezterére kötelessége lépni; mert mikor az eszmék egymással küzdenek: az által mindig az igazság nyer, mert az eszmék egymás közti harczában fejlődik ki az igazság. Egyház, mely érzi igazságát: nem fél a harczi keztyü felvételétől. A mely egyház érvek ellen nem ellenérvekkel, hanem a hatalomnak elnyomó fegyverével küzd, azon egyház önmaga elismeri, hogy nincs igazsága, hogy gyenge a szellemi erő fegyverével szemben szállni; vagy ha igazsága van, fölkenteiben nincs erő igazságát bebizonyítani. Áttérek most a polgári házasság kérdésére. (Halljuk!) Mindnyájan tudjuk, hogy a házasságnak jogi és erkölcsi alapja van : jogi alapját képezi a polgári szerződós, a, birtokviszonyok rendezése ; erkölcsi alapját: a szerelem. S épen azért, inert erkölcsi alapja van egyházilag kell megszenteltetnie, és megvallom, nagyon óhajtanám, ha Magyarországon nem állana be azon szükségesség, hogy a polgári házasságot be kelljen hozni. De épen azért, mert nem tagadom sőt elismerem, hogy az államnak, joga van behozni a polgári házasságot, s még azt is elismerem, hogy elodázhatlanul szükségességgé is válhatik rá nézve a behozatal, akkor mikor t. i. az egyes felekezetek lelkészei nem tartják tiszteletben még a létező törvényeket sem, pedig az Irányi t. képviselő társam által felhozott példák azt mutatják, hogy még a törvényesen bevett felekezetek viszonyait szabályozó törvények sem ; tartatnak tiszteletben ; — midőn oly esetek merülnek fel, minőket ő illustrált, midőn megtörténhetik, a mi megtörtént, hogy törvényes házasságból született gyermeket törvénytelennek irtak be, — holott az anyakönyv nem csak egyházi, hanem polgári közokmány is, mely által a gyermek örökösödési s általában polgári jogai vonatnak kétségbe; — midőn egyes főpapok közel sógorságban álló jegyeseknek dispensátiót-adásra az által érezték magokat indíttatva, hogy a jegyesek kijelentek, miszerint reversalissal kötelezik magukat arra, hogy születendő gyermekeiket egy bizonyos felekezet hitelvei szerint fogják neveltetni; — midőn ilyen jelenségek vannak: az államnak nem csak joga van, hanem okvetlenül kötelessége is, hogy a házasságkötést kivegye a törvényt nem tisztelő papok kezéből, s így a polgári házasság behozassék. Nekem mint lelkésznek az az óhajtásom, hogy az egyes felekezetek közti súrlódások elkerültessenek, s hiszem, hogy azoknak csak ez utón lehet véget vetni. Óhajtandó volna, hogy a lelkészi kar emelkedjék fel hivatásának magaslatára, a törvények tiszteletére ; óhajtandó volna, hogy ne találkozzék lelkész, ki a törvényt lábbal tapodja, s igy arra mutasson példát, a mitől épen visszatartani kellene hiveit; de ha ez meg nem történhetik: akkor bár vannak okok, melyek szükségessé tennék, hogy a polgári házasság ne hozassék be, — mert még közegeket sem találnak minden községben az anyakönyvek vezetésére, legalább nem oly biz-